Nézőtér
Szerző: Nevelős Zoltán, Vajda Judit
A dicsőség zászlaja
(Flags of our Fathers)
Levelek Ivo Dzsimáról
(Letters From Iwo Jima)
Rendhagyó vállalkozásnak számít Hollywood történetében, amit Clint Eastwood 76 évesen véghezvitt: két különálló filmben dolgozta fel az 1945-ös csendes-óceáni csata történetét, az egyikben saját hazájának szempontjából, a másikban az egykori ellenség sorai közé helyezve a nézőpontot. Noha a téma is hasonló – a végső áldozatot hozó katonák valós, emberi arcának megrajzolása áttörve a propaganda sarkításain –, a két film hangvétele nagyon is különböző.
Minden idők egyik leghíresebb fényképén néhány amerikai katona kitűzi a csillagos lobogót egy magaslatra: az Ivo Dzsima-i csata egyik pillanatát megörökítő fotó kulcsfontosságúvá vált az amerikai hadigépezet számára, amikor a háborús kötvények vásárlására kellett ösztönözni a népet. A dicsőség zászlaja a pénzszerzés motiválta mítoszképzés működését vizsgálja igen következetesen azoknak a katonáknak a sorsán keresztül, akiket a frontról hazavezényelnek, hogy stadionokban, felvonulásokon népszerűsítsék a háborús erőfeszítéseket.
Csendesebb, de nem kevésbé véres film a Levelek Ivo Dzsimáról, melyben a vesztes és nagyrészt megölt japán katonák haza írott, de a szigeten maradt levelei alapján hozza portréközelbe a magára maradt sereg tagjait. Ha Ivo Dzsima elesik, az amerikaiak a kopár vulkáni sziget repülőteréről fogják támadni Japán városait – ezért küzdenek körömszakadtig a túlerővel szemben akkor is, amikor ráébrednek, a birodalom menthetetlenül vesztésre áll. A japán nyelven készült film egyszerűségével hatásosabb, mint a témája miatt is bombasztikusabb párja, ezért történhetett, hogy a Levelek Ivo Dzsimárólt jelölték a legjobb film Oscar-díjára.
A mások élete
(Das Leben der Anderen)
A bukás, a Sophie Scholl és a Napola után Florian Henckel von Donnersmarck német rendező folytatja a bűnös múlt tisztázását a filmvásznon, ám ő a náci idők helyett a történelemben egy jó nagyot előrelépve a Német Demokratikus Köztársaság szocialista diktatúráját dolgozza fel. 1984-ben kezdődő cselekménye egyformán koncentrál megfigyelőkre és megfigyeltekre: az előbbieket egy higgadt és szenvtelen profi, Gerd Wiesler százados, az utóbbiakat egy látszólag rendszerhű színdarabíró, Georg Dreyman és élettársa, egy ünnepelt színésznő, Christa-Maria Sieland képviseli. Az elképesztő, megható, megrázó és ambivalens módon néha mulatságos jelenetek során tanúi lehetünk, ahogy a két ember életét a harmadik teljes befolyás és felügyelet alá vonja, majd végérvényesen megváltoztatja…
A Faun labirintusa
(El Laberinto del Fauno)
A mexikói Guillermo del Toro rendezett már horrorfilmet (Ördöggerinc), szuperhősös mozit (Pokolfajzat), vámpírfilmet (Penge 2.), sci-fi thrillert (Mimic), legújabb munkájával pedig a rémregények és tündérmesék világába látogat. A Faun labirintusa sokakat meggyőzhetett, hiszen eddig összesen nem kevesebb, mint 45 (!) díjra jelölték – köszönhetően annak, hogy nemcsak határtalan fantáziájával, de látványával is lenyűgöz. A Spanyolországban, a Franco-korszak kezdetén, 1944-ben játszódó történetben Carmen és lánya, Ofélia a nő új férjéhez költözik. A kislány nem érzi jól magát az új környezetben, ezért egy titokzatos labirintusban keres menedéket, ahol egy varázslatos teremtménnyel, a Faunnal találkozik. Oféliának újdonsült barátjával három veszélyes próbán kell átesnie…
