Cikkek listázása

Idvessége égbe ért föl…

Szerző: Budai Éva

Fotó: Budai Éva

Vigadj, szülő Pannónia,
mert dicső a te fiad.
Nincs az virtusának híja
s az mennyben öröm riad.
Sarjadván királyi vérből
Imre herceg földre jött.
Idvessége égbe ért föl
és Isten növelte őt…
Így kezdődik az a 13. századi himnusz, amely Szent Imre herceg dicsőségét méltatja a legrégebbi latin nyelvű irodalmi források egyikeként.
Az idén, amikor Szent Imre születésének ezredik évfordulóját ünnepeljük, a Veszprémi Egyházmegyében is – ahová erős szálakkal kötődik – számos egyházi rendezvény, szertartás és ifjúsági találkozó idézi majd meg a fiatalon és tragikus körülmények között elhunyt herceg emlékét.

Szent Istvánnak, a magyarok első királyának és feleségének, Boldog Gizellának a hagyomány szerint több gyermeke is született (erről a Képes Krónikában is olvashatók utalások), de ők igen korán, csecsemőkorukban meghaltak. Imre fiuk az egyetlen, aki a felnőtt kort is megélte. Ő 1007-ben született Székesfehérvárott, s a keresztségben nevét anyai nagybátyjáról, II. Szent Henrik császárról kapta. Ez a név hosszú nyelvi átalakulás során (Henricus, Enricus, Emericus, Emreh, Imreh) végül is a 13. században nyerte el ma is használatos formáját.

A herceg életútjáról sajnos ma már csak keveset tudunk, azt is nagyobbrészt a krónikák és legendák adatai alapján. Ami biztosnak látszik, hiszen számos feljegyzés s a személye körül alakult legenda is megerősíti, hogy már korai éveiben – talán nevelője, Szent Gellért példája nyomán – szüzességi fogadalmat tett Veszprémben, a Szent György-kápolnában. Egyes történészek feltételezik, hogy Imrét kezdetben valószínűleg egyházi pályára szánták szülei, s csak mikor nyilvánvalóvá lett, hogy egyedül ő lehet örököse atyjának az uralkodásban, foglalhatta el azt a dukátust (hercegséget) a keleti országrészben, amely megillette őt, s ezután került csak előtérbe legendás vitézsége, katonai virtusa. Imre azonban 1031-ben egy tragikus, életét kioltó „vadászbaleset” (más következtetések szerint mérgezés) áldozata lett. Az egyház 1083-ban emelte a szentek sorába, s ma az ifjúság védőszentjeként tiszteljük.

Legendás falak – ősi templom

Szent Imrének tehát a legfőbb, legjelentősebb kötődése Veszprémhez a szüzességi fogadalom letétele a Szent György-kápolnában. Az ősi templom maradványaira 1957-ben Hungler József veszprémi tanár talált rá, miközben diákjaival ásatást kezdett a bazilika mellett. A templom nagyon régi, 10–11. századi, hiszen a Szent Imre-legenda is a legősibb magyar egyháznak nevezi. Azaz a szomszédos Szent Mihály-székesegyházépítésekor (1000 körül) már állott. A román stílusú, eredetileg körkápolna épületét egyébként a középkori krónikáink is gyakran emlegetik.

A kápolna később híres búcsújáróhely lett. I. Lajos király egy 1358-as oklevele szerint a káptalan tagjainak tanácskozóhelyéül is szolgált, falai mentén kőből faragott ülőpadok álltak, s itt temették el az épület korabeli átépítését megvalósító Vetési Albert reneszánsz püspököt 1486-ban. A tatárjárás, a törökdúlás, majd a székesegyház 18. századi barokk átépítése során a kápolnát többször lebontották és újraépítették, de benne máig megőrződtek és megtekinthetők az eredeti kőtemplom fal- és faragványmaradványai.

Megrendítő a kápolna hangulata: történelmi levegője, spirituális sugárzása van az ősi oltárkörívnek, az ezredéves üzenetet hordozó egykori szenteltvíztartónak, az egykori bejárati küszöbbe vésett latin figyelmeztetésnek: In limie no sedeto! (A küszöbre ne üljetek!)

A kápolna elé valószínűleg az 1930–31. évi jubileumi Szent Imre-évben állították fel Szent Imre bronzszobrát, Erdey Dezső (1902–1957) alkotását.

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>