„E fiúból pap lesz, akárki meglássa…”
Szentírással, szeretettel, fészekmelegben
Szerző: Lőrincz Sándor
Fotó: Lőrincz Attila
A kaposvári polgári lakásban, ahol a II. János Pál pápa áldását igazoló díszes diploma is a falon függ, fényképalbumok sűrűn teleragasztott lapjai előtt idézzük a múltat. A házigazda mélyen vallásos szüleire emlékezik, a szederkényi gyermekévekre. Édesanyja a rózsafüzér társulatban is sokat imádkozott a családért, csakúgy, mint édesapja, aki a település bírója volt, s tagja az egyházközségnek.
– Édesapámat, aki egy középparaszti családban nevelkedett, papnak szánták, ám az első világháború kettétörte a legszebb álmokat is – mondta dr. Rumszauer János. – Amikor hazatért a frontról, a fél családja kihalt, így nem tanulhatott tovább. Engem taníttattak a szüleim, mondván: egy parasztnak is kell az érettségi, s beírattak a mohácsi gimnáziumba. 1944-45-ben azonban egy év kimaradt, mert a II. világháború miatt szükség volt odahaza a munkáskézre. Örülök, hogy segíthettem a szüleimnek. Még most is látom magam, amikor mezítláb megyek a szántásban, hallom a madárdalt, érzem a föld szagát, de azt is, miként vezetem a gyalogos zarándoklatot Mohácsról Máriagyűdre.
Dr. Rumszauer János élvezettel mesélt gimnáziumi tanárairól; polihisztor osztályfőnökéről, Kövessi Józsefről, aki énekkart vezetett, s már akkor a Kodály-módszer szerint tanított. Nyárádi Ádámot is megemlíti, a legendás hittanárt, aki nagyszerű pedagógus volt. Felidézi Benedek József kántortanító mohácsi otthonát is, ahol kosztos diák lett, és a hallban egy harmóniumon gyakorolhatott.
– Nekik köszönhetem zenei képzésemet – jegyezte meg –, jóllehet már hároméves koromban volt egy harmonikám, amelyen az egyszerűbb dalokat el tudtam játszani. Emlékszem, szüleim tíz hektó borért vettek nekem egy igazi Hohner tangóharmonikát – ami még most is megvan –, de tanultam orgonálni is. A környezetem egyaránt abban bízott: pap lesz belőlem. Sokat ministráltam a szederkényi templomban, és én is kacérkodtam a gondolattal, ám nem kaptam annyi kegyelmet, hogy papnak tanuljak. Úgy látszik, Istennek más volt a terve velem. 14–15 éves koromra teszem első, komoly megtérésemet.