Szent Ferenc megtérésének 800. évfordulója

Isten szegénykéjének nyomában

Szerző: Kránitz Mihály

Kevés oly népszerű szent van a Katolikus Egyházban és a világon, mint Szent Ferenc, Assisi szentje, aki derűs egyszerűségével nemcsak saját korában, hanem évszázadokkal később is vonzó és követésre méltó tud lenni a folyamatosan változó világban. Szent Ferenc titka az Istennel, az emberekkel és a természettel kibékült lelkiségben gyökerezik. Valójában az igazi emberségnek egy olyan vonását találta meg a szegénység vállalásában, mely alkalmas az ember valódi énjét, belső világát megragadni, kibontakoztatni és egyedül Istennel, a Teremtővel gazdagítani.

Pietro Bernardone fia, Francesco, a „kis francia” korának meglehetősen léha életét élte. Kivette részét a helyi városok közötti csatározásokból és a fiatalkori dáridókból. Éppen ennek következtében lett beteg, amikor felismerte életének ürességét, és elhatározta, hogy valamilyen szent ügy szolgálatába áll. Nem a lovagi élet, hanem valami más vonzotta, csak ezt még nem tudta megfogalmazni. „Ki adhat neked többet, az úr vagy a szolga?” – hallja lelkében a hangot. Egy szentgyónás és egy római zarándoklat is hozzásegítette, hogy felismerje a kegyelem hívását, és a szegényeknek, a betegeknek szentelje minden idejét. Egy alkalommal Assisi városának falain kívül, a Szent Damján-kápolnában egy bizánci stílusú feszületkép előtt imádkozott. Itt és ekkor háromszor is hallotta a hangot, mely ezentúl meghatározta és megváltoztatta egész életét: „Menj és építsd újjá házamat!” A megtérés és a küldetés egyszerre jelentette életének gyökeres átalakulását. Először úgy gondolja, hogy a kis kápolnát kell rendbe hoznia, ezért Folignóban eladja lovát, apjának finom posztóit, és a templom papjának akarja az értük kapott pénzt átadni, de csak annyit ér el, hogy átmenetileg mellette élhessen. Szent Ferenc néhány héttel az atyai örökség kiárusítása után visszamegy a szülői házba. Apja tombol, Ferenc felveszi a szerzetesi tonzúrát és az assisi püspök, Don Guido elé lépve levetkőzik, és mindent, pénzt és ruhát visszaad apjának, de kijelenti, hogy mivel Isten szolgája lett, ezentúl csak így fog megszólalni: „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy…”

A világot elhagyta, a világ megy utána

Szent Ferenc Isten gyermekeinek elnyert szabadságával indul a falvakba, városokba prédikálni és a szeretetről a legegyszerűbb, de a leghitelesebb szavakkal beszélni. Szól az emberekhez, szól a madarakhoz, s megszelídíti a gubbiói farkast. Romos templomokat épít újjá, összekoldulja a mindennapra valót, és hálát ad a mennyei Atyának mindenért.

Néhány év alatt több ezerre nőtt követőinek száma, s ami egy évszázaddal azelőtt még szinte eretnekségnek számított – az albingensek és a katarok egyházbírálata miatt –, III. Ince pápa 1209-ben engedélyezte Szent Ferencnek és társainak az evangéliumi szegénység szerinti életet, III. Honorius pedig 1223-ban megerősítette a kisebb testvérek reguláját.

Miután Szent Ferenc lemondott mindenéről, eljegyezte magát a Szegénység Úrnőjével a szegény Krisztus követésére. Radikális, de vonzó életformája sok követőre talált, és szavai evangéliumi magként hullottak a hallgatók szívébe. „Mintha köztünk Jézus járna” – mondták róla. Hamarosan megszületett a női rend Szent Klára követői és a harmadik rend a világiak számára.

A Szent Damján-kápolna keresztélménye mindvégig ott élt Szent Ferenc szívében olyannyira, hogy 1224. szeptember 14-én La Verna-hegyén megkapta Krisztus Urunk sebhelyeit, a stigmákat.

Szent Ferenc és Szent Erzsébet

Szent Ferenc megtérésének kisugárzása a magyar kereszténység életében is éreztette hatását. Ebben az évben emlékezünk Szent Erzsébet (1207–1231) magyar királylány és türingiai őrgrófné születésének nyolcszázadik évfordulójára. A két évforduló is jelzi, hogy Szent Ferenc megtérése és Szent Erzsébet születése mintegy a Gondviselés eszközei voltak az Egyház és a világ számára is.

Erzsébet már fiatal korában vezeklő életet élt: imádkozott, virrasztott és böjtölt. Ahogy Szent Ferenc, úgy ő is odaadóan gondozta a betegeket, menhelyeket, kórházakat alapított, minden szenvedőben a Teremtő képmását látta. Szent Ferenc 1219-ben hatvan ferences szerzetest küldött Németországba. Erzsébet 1223-ban találkozott először ferencesekkel Türingiában Rodiger testvér, a halberstadti házfőnök révén, aki első lelkivezetője lett, és 1225-ben Eisenachban kolostort is adott nekik. Férje halála után tagja lett a ferencesek harmadik rendjének, és 1228-ban – amikor Szent Ferencet IX. Gergely pápa szentté avatja –, velük együtt énekelte el a Te Deumot. Szent Erzsébet haláláig Szent Ferenc szürke darócruháját hordta, és abban is halt meg. A két szent lelki közelségét mutatja, hogy Szent Ferenc és Szent Erzsébet életrajzát ugyanaz a Celanói Tamás állította össze. És az is gondviselésszerű, hogy 1235. május 27-én, pünkösd napján Perugiában, Szent Ferenc hazájában szintén IX. Gergely pápa végzi Erzsébet szentté avatását.

Assisi az egyszerû, de a mély Krisztus-követés fôvárosa

Assisi az Umbriai tartomány közép-keleti részén, a Subasio hegyvonulat oldalában található, ahonnan uralja a Topino és a Chiascio folyók által határolt sík területet. A város, melynek szülötte Szent Ferenc és Szent Klára, a béke és a testvériség ferences üzenetének egyetemes központja lett. A hely ennek a lelkiségnek a mély tapasztalatával ajándékozza meg a városba látogatót, mely szentjeinek történetével és hitével egyedülálló lett a világban.

Az Assisit alapító umbriak és az etruszkok után a város már a Krisztus előtti első században jelentős római központ a birodalomban. Totila gót harcosai lerombolták, majd a longobárdok a spoletói hercegséghez csatolták. A 12. században nyeri el a szabad városi függetlenséget, de a politikai és a katonai bizonytalanság a 16. század végéig jellemző volt a pápaság, a viszkontiak, Braccio Fortebraccio és Francesco Sforza idején. Ezt követően a napóleoni időszakot leszámítva Assisi a pápai államhoz tartozott egészen 1860-ig, az olasz egység kezdetéig. 1939-ben XII. Piusz pápa Szent Ferencet Olaszország védőszentjévé tette.

1997. szeptember 26-án, péntek éjszaka váratlan földrengés rázta meg Umbria és Marche tartományt, mely Assisi városát sem kímélte. Két ferences testvér és két munkás lelte halálát, amikor a felső bazilika főhajójának mennyezete részlegesen leomlott. Cimabue és Giotto világhírű freskóinak a földre esett darabjait a szakembereknek – egy óriás „kirakós játék” mintájára – sikerült megmenteni és helyreállítani. 2000-ben az UNESCO Assisi történelmi központját, a Szent Ferenc-bazilikát és a többi ferences emlékhelyet a város majdnem teljes területével együtt a világörökség részévé nyilvánította.

II. János Pál pápa és Assisi

Assisi szegénykéje ma is zarándokok ezreit vonzza Szent Ferenc sírjához. A város az elmúlt évtizedekben a béke szimbóluma lett, mivel II. János Pál pápa két alkalommal is imádságra hívta – kifejezetten a békéért – a világvallások képviselőit Assisibe.

Jelentős volt II. János Pál pápának az a beszéde, amely 1986. október 27-én hangzott el a békéért való világimanap alkalmából. A Szentatya itt kifejtette, hogy ez a nap a II. Vatikáni Zsinat tanításának folytatása és konkrét alkalmazása. Az „egység misztériuma” II. János Pál pápa elgondolása szerint abban áll, hogy az elválasztó elemek kevésbé fontosak, az egység azonban éppen ellenkezőleg, gyökeres, alapvető és meghatározó.

XVI. Benedek pápa apostoli útja Assisibe

XVI. Benedek pápa folytatja elődjének békemisszióját, és elzarándokol Assisi városába, ezzel is hangsúlyt adva a békéért való további imádság szükségességének. A Szentatya 2007. június 17-én érkezik Assisibe, ahol Domenico Sorrentino püspök és a civil hatóságok képviselői fogadják, hogy Szent Ferenc megtérésének 800. évfordulójára emlékezzenek.

A pápa felkeresi Szent Damján és Szent Klára templomát, ahol csöndesen imádkozik, és utána szentmisét mutat be a Szent Ferenc-bazilikában, melyet a szent halála után (1226) két évvel kezdtek el építeni, majd délután felkeresi az 1569 és 1679 között épült Angyalos Boldogasszony-bazilikában a Porciunkola-kápolnát és találkozik az ifjúsággal.

XVI. Benedekkel együtt összesen tizenhét pápa látogatta meg a történelem során Assisi városát, de a szám tizennyolcra emelkedik, ha ide számítjuk, hogy II. Gyula pápa (1503–1513) még mint novícius járt itt.

> Cikk nyomtatása > Küldje el e-mailben

2010. június
Tartalom >>>