Cikkek listázása

Szent Ferenc megtérésének 800. évfordulója

Isten szegénykéjének nyomában

Szerző: Kránitz Mihály

Kevés oly népszerű szent van a Katolikus Egyházban és a világon, mint Szent Ferenc, Assisi szentje, aki derűs egyszerűségével nemcsak saját korában, hanem évszázadokkal később is vonzó és követésre méltó tud lenni a folyamatosan változó világban. Szent Ferenc titka az Istennel, az emberekkel és a természettel kibékült lelkiségben gyökerezik. Valójában az igazi emberségnek egy olyan vonását találta meg a szegénység vállalásában, mely alkalmas az ember valódi énjét, belső világát megragadni, kibontakoztatni és egyedül Istennel, a Teremtővel gazdagítani.
Pietro Bernardone fia, Francesco, a „kis francia” korának meglehetősen léha életét élte. Kivette részét a helyi városok közötti csatározásokból és a fiatalkori dáridókból. Éppen ennek következtében lett beteg, amikor felismerte életének ürességét, és elhatározta, hogy valamilyen szent ügy szolgálatába áll. Nem a lovagi élet, hanem valami más vonzotta, csak ezt még nem tudta megfogalmazni. „Ki adhat neked többet, az úr vagy a szolga?” – hallja lelkében a hangot. Egy szentgyónás és egy római zarándoklat is hozzásegítette, hogy felismerje a kegyelem hívását, és a szegényeknek, a betegeknek szentelje minden idejét. Egy alkalommal Assisi városának falain kívül, a Szent Damján-kápolnában egy bizánci stílusú feszületkép előtt imádkozott. Itt és ekkor háromszor is hallotta a hangot, mely ezentúl meghatározta és megváltoztatta egész életét: „Menj és építsd újjá házamat!” A megtérés és a küldetés egyszerre jelentette életének gyökeres átalakulását. Először úgy gondolja, hogy a kis kápolnát kell rendbe hoznia, ezért Folignóban eladja lovát, apjának finom posztóit, és a templom papjának akarja az értük kapott pénzt átadni, de csak annyit ér el, hogy átmenetileg mellette élhessen. Szent Ferenc néhány héttel az atyai örökség kiárusítása után vissza­megy a szülői házba. Apja tombol, Ferenc felveszi a szerzetesi tonzúrát és az assisi püspök, Don Guido elé lépve levetkőzik, és mindent, pénzt és ruhát visszaad apjának, de kijelenti, hogy mivel Isten szolgája lett, ezentúl csak így fog megszólalni: „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy…”

A világot elhagyta, a világ megy utána

Szent Ferenc Isten gyermekeinek elnyert szabadságával indul a falvakba, városokba prédikálni és a szeretetről a legegyszerűbb, de a leghitelesebb szavakkal beszélni. Szól az emberekhez, szól a madarakhoz, s megszelídíti a gubbiói farkast. Romos templomokat épít újjá, összekoldulja a mindennapra valót, és hálát ad a mennyei Atyának mindenért.

Néhány év alatt több ezerre nőtt követőinek száma, s ami egy évszázaddal azelőtt még szinte eretnekségnek számított – az albingensek és a katarok egyházbírálata miatt –, III. Ince pápa 1209-ben engedélyezte Szent Ferencnek és társainak az evangéliumi szegénység szerinti életet, III. Honorius pedig 1223-ban megerősítette a kisebb testvérek reguláját.

Miután Szent Ferenc lemondott mindenéről, eljegyezte magát a Szegénység Úrnőjével a szegény Krisztus követésére. Radikális, de vonzó életformája sok követőre talált, és szavai evangéliumi magként hullottak a hallgatók szívébe. „Mintha köztünk Jézus járna” – mondták róla. Hamarosan megszületett a női rend Szent Klára követői és a harmadik rend a világiak számára.

A Szent Damján-kápolna keresztélménye mindvégig ott élt Szent Ferenc szívében olyannyira, hogy 1224. szeptember 14-én La Verna-hegyén megkapta Krisztus Urunk sebhelyeit, a stigmákat.

Szent Ferenc és Szent Erzsébet

Szent Ferenc megtérésének kisugárzása a magyar kereszténység életében is éreztette hatását. Ebben az évben emlékezünk Szent Erzsébet (1207–1231) magyar királylány és türingiai őrgrófné születésének nyolcszázadik évfordulójára. A két évforduló is jelzi, hogy Szent Ferenc megtérése és Szent Erzsébet születése mintegy a Gondviselés eszközei voltak az Egyház és a világ számára is.

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>