Spányi Antal püspök, a Magyar Katolikus Rádió vezérigazgatója
Felelősséggel, megértéssel az emberek iránt
Szerző: Körössy László
– Sokat jelentenek számomra az őszinte emberi kapcsolatok, beszélgetések, amelyek papi életem folyamán egyre jobban kiteljesedtek. A lelkipásztori munka során a mostani hivatalomban is keresem az alkalmat a hívekkel való személyes találkozásra – plébániai misék, gyóntatások alkalmával is. Igazi örömet jelentenek ezek a találkozások, és erőt is adnak a sokszor nem könnyű feladatok elvégzése közepette.
– Ön szerint mi az igazi irgalmasság lényege?
– Nagyon fontos, hogy úgy forduljunk – az egyre mélyebben szenvedő – emberekhez (akik egyre többen vannak), hogy tiszteljük emberségüket: mondjunk igazat, beszéljünk velük tisztelettudóan, és keressük azt a módot, ahogy az ő sebeiket orvosolni tudjuk, álljunk melléjük elesettségükben, közösséget vállalva velük, felemelve őket testvéri szeretettel.
– Mit jelent az Ön számára a katolikussága?
– Azt, hogy ahhoz az Egyházhoz tartozom, amelyben megtalálom Jézus Krisztust, ahhoz az Egyházhoz, amelyben Jézus Krisztus elfogadta az én készségemet és jelentkezésemet, és amelyben Jézus elküld engem, hogy örömhírét vigyem, és szeretetét eljuttassam minél több emberhez, megismertetve őket azzal az élettel, amit ő hozott számunkra: azon az úton járni, amin ő maga, és abban a reményben megerősödni, amit az ő személyében találhatunk meg.
– Mi a legnagyobb kincs az Ön életében?
– Elsősorban a szüleim életpéldája, testvéreim, barátaim szeretete, és azoké a papoké, akik formálták egyéniségemet. Az a megélt hit, amit családi körben, valamint sok üldözött, nehéz sorsban helytálló pap és világi keresztény ember életpéldájában láttam, akik igaz áldozatot tudtak vállalni azért, hogy a hitben és az Egyház iránti hűségben megmaradjanak. Ezek a példák kincsek, amelyek arra késztetnek, hogy próbáljak meg úgy élni, ahogy arra ők is törekedtek.
– Mi az, amit leginkább nagyra becsül a nőkben?
– Próbálom tetten érni bennük az édesanyai szeretetet, azt, amelyet magam is megtapasztaltam, és amelyet sokszor látok lelkipásztori munkám során: ahogy a nők a családot összetartják, vagy megértésükkel továbbsegítik a család egyes tagjait az élet nehéz periódusain. Az igazi nőben mélyen benne él az empátia képessége, amire büszke is lehet: ez olyan tulajdonsága a nőnek, ami feltétlenül tiszteletet érdemel.
– Melyik az az erény, amelynek a jelenlétét a legszükségesebbnek tartja mai társadalmunkban?
– Ez elsődlegesen a felelősség. Fáj, amikor azt láthatjuk, hogy az emberek csak magukkal törődnek, a közösség ügyeiből – akár csalódottság vagy reményvesztettség miatt – kivonulnak, pedig ha igazán felelőséggel gondolkodnánk a társadalmi jelenségekről, akkor ezzel a gondolkodással tisztább társadalmat teremthetnénk, a másik javát is szem előtt tudnánk tartani, és az egész társadalom felemelkedését szolgálnánk. Ezt a felelős magatartást meg kellene tanulnunk, és minden lehetőséget meg kell ragadnunk, hogy a társadalom minden tagja átérezze, hogy felelősséggel tartozik nemcsak magáért, hanem az egész közösségért, amelyben él.
– Ha önmagát jellemezné, mely tulajdonságait tartaná a legfontosabbnak?
– Nehéz kérdés, de ha már ilyesmiről kell beszélnem, akkor azt mondhatom, hogy püspökként is törekszem arra, hogy ne csak ügyeket, hanem az ügyekben személyeket, sorsokat lássak. Talán van készségem a személyes odafigyelésre, és képes vagyok osztozni a másik ember örömében, bánatában – ezt a készségemet igyekszem tovább is fejleszteni. Hamar túl tudok lépni a nehézségeken, a megbántottság érzésén, és a Jóisten megajándékozott a munkabírással is, aminek nagy hasznát látom mostani feladataim ellátásában. Fontos számomra az Egyház, és persze a hazám, a népem szeretete, az, hogy Isten irgalmából ide, ehhez a közösséghez tartozhatok.
– Mit tart a legnagyobb hibájának?
– Erről elsősorban talán a környezetemet kellene megkérdezni, azokat, akik ismernek engem. Magam azt gondolom, hogy mindig vigyáznom kell arra, hogy úgy fogalmazzam meg gondolataimat, hogy azok ne legyenek félreérthetők és félreértelmezhetők, illetve ne legyen azokban olyan hirtelenség, amivel megbánthatnék valakit. Erre törekszem a munkatársaim segítségével is, akiknek ezen a téren is sokat köszönhetek.
– Melyik a kedvenc evangéliumi részlete, imája?
