Egy világ – egy fogadalom

A cserkészet ma a világ legnagyobb ifjúsági mozgalma és a második legnagyobb szervezete az ENSZ után. Negyvenmillió tagja van a mozgalomnak, s csupán hét országban nincsen cserkészet.

Hazánkban két évvel az első csapat megalakulása után, 1912-ben jött létre a Magyar Cserkészszövetség, amely az 1920-ban életre hívott nemzetközi iroda alapító tagja lett. A magyar cserkészet gyorsan fejlődött; az első két nagy rendezvény a vági tutajút (1913), majd a megyeri nemzeti nagytábor (1926) volt. A harmadik jamboree-n a magyarok olyan jól szerepeltek, hogy elnyerték a negyedik szervezési jogát. Gödöllőn 1933-ban huszonhatezer cserkész vett részt a találkozón, amelynek parancsnoka gróf Teleki Pál miniszter, tiszteletbeli főcserkész volt.

Utána még két jamboree-ra tudnak elmenni a magyarok. 1946. június 4-én Rajk László feloszlatta a Magyar Cserkészszövetséget, majd a maradékát beolvasztották az úttörő mozgalomba. Ezután következett a katakombacserkészet időszaka, amikor természetjáró szakkör vagy éppen énekkar formájában, néhány önfeláldozó nevelő és lelkipásztor irányításával titokban működtek tovább a csapatok. Végül, mint sok más mozgalom, a Magyar Cserkészszövetség is 1989-ben alakulhatott újra.

Magyar cserkészet kezdetekkor megfogalmazott célkitűzése: a fiatalok emberibb emberré, magyarabb magyarrá nevelése. „Lord Baden-Powell mondta, s azóta sok cserkészvezető fogalmazta meg, hogy a magyarok őrizték meg leginkább azt a szellemiséget, amelyet az alapító eredetileg megálmodott – hangsúlyozza Szár Gyula Gergely, a Táborkereszt ügyvezető elnöke. – A cserkészet ifjúságnevelő munkájának alapja mindig is a valláserkölcs volt. Baden-Powell úgy fogalmazott: a vallás soha nem került be a cserkészetbe, mert az mindig is benne volt. Persze a szekularizáció a társadalmi folyamatok mentén a cserkészetbe is beszűrődött. Azonban ma is őrzik az eredeti szellemiséget a mozgalmon belül az olyan szervezetek, mint az ICCS (Katolikus Cserkész Világkonferencia), aminek magyar tagja a Táborkereszt. A cserkészet nem egyszerűen színvonalas programot kíván szervezni a fiatal fiúk és lányok számára, hanem nevelni szeretné őket, hogy minél értékesebb emberekké válva, egy jobb világot építhessenek.”

A kalandokat nyújtó programok, a közösség, a természet szeretete szinte észrevétlenül kelti fel a jóra való törekvést. A cserkész önként kötelezi el magát Isten, a haza és embertársai önzetlen szolgálatára. A cserkészfogadalom három sarokpontja a kötelességteljesítés, a segítőkészség és a törvénytartás – a cserkész erre tesz ígéretet tíz, tizenkét éves korában, ami azután egy életre szól. „Erre utal a jubileumi év jelmondata is: Egy világ – egy fogadalom, kifejezve a törekvést, hogy a cserkészfogadalom szellemisége határozza meg világunkat” – fogalmazta meg Szár Gyula Gergely.

S hogy a cserkészet hogyan épít egy jobb világot, mutatja például, hogy a tíz Holdon járt emberből kilenc cserkész volt, számos államférfi és uralkodó, közöttük, II. Erzsébet, I. János Károly spanyol király, John F. Kennedy vagy Kanada hat miniszterelnöke. De említhetnénk Szent-Györgyi Albertet, David Attenborough-t vagy a boldoggá avatás előtt álló Kaszap Istvánt és Brenner Jánost is.

„Száz év nagy idő. A valláserkölcsi alap, s az, hogy valóban nevelni szeretnénk a fiatalokat, keresve a modern módszereket, adja a megtartó erőt – hangsúlyozta a Táborkereszt ügyvezető elnöke. – S így, Isten kegyelméből fennmaradhatott a mozgalom.”

Isten, haza, emberiség – olyan értékek, amelyek ma már nem tartoznak természetes módon a fiatalok életéhez. „A gyerekeknek azonban ma is vonzó egy jó közösség, az érdekes programok, a sport, a túrázás, a természet, vagy hogy ismeretségeket köthetnek a világ bármely táján élő kortársaikkal. S a kalandok közé lehet elrejteni a jellemformálást vagy a vallási nevelést – mondta Szár Gyula Gergely. – Szeretnénk, ha a fiatalok törődnének a világ problémáival, embertársaikkal, a környezettel. Ha valaki látja, hogy jót tenni jó, akkor talán felnőttként is eszerint fog majd élni.”

Lord Baden-Powell ezért hozta létre száz évvel ezelőtt a mozgalmat, amelytől magánál hordott „utolsó üzenetében” így búcsúzott: „Hiszem, hogy Isten azért teremtett bennünket ebbe a szép világba, hogy boldogok legyünk, és élvezzük az életet. (…) Ám az igazi boldogságot csak a másoknak nyújtott boldogság által érhetitek el. Igyekezzetek ezt a világot egy kicsit jobb állapotban magatok mögött hagyni, mint ahogy találtátok: úgy amikor eljön halálotok órája, boldogan halhattok meg abban a tudatban, hogy nem vesztegettétek el az időtöket, megtettétek, ami tőletek telt.”