Semmi sem szakíthat el minket Isten szeretetétől (Róm 8,39)
Budapestre érkezik Kis Szent Teréz ereklyéje
Szerző: Péceli Imre OCD
Mi alapján választották ezt a huszonnégy éves korában meghalt, klauzúrában élő nővért a missziók védőszentjévé? Ő maga tesz tanúságot arról, hogy mennyire szeretett volna misszionárius lenni: „Ó, kicsinységem dacára is éppen úgy meg szeretném világosítani a lelkeket, mint a próféták, a doktorok, apostoli hivatásom van… szeretném bejárni a földet, hirdetni a nevedet, elültetni a hitetlen földön a te diadalmas keresztedet, de ó, én Édesem, egy és egyetlen misszió nem elégítene ki engem, én egyszerre szeretném az Evangéliumot hirdetni az öt világrészben egészen a legeldugottabb kis szigetekig… Én nemcsak néhány évig szeretnék misszionárius lenni, hanem a világ teremtésétől az idők végezetéig”. Ettől és még sok más, Isten dicsőségére irányuló, de megvalósíthatatlan vágytól lángolt Teréz szíve, amikor a Szentírást olvasva végre megtalálta hivatását. Krisztus misztikus testét szemlélve rádöbbent arra, hogy minden hivatást az Egyház szívében található szeretet éltet. Ezt a szeretetet választotta hivatásának: „Ó, Jézus, én Szerelmem… végre megtaláltam a hivatásomat… Az én hivatásom a szeretet! Igen, megtaláltam a helyemet az Egyházban, és ezt a helyet Te adtad nekem, Istenem… Az én Édesanyámnak, az Egyháznak a szívében én leszek a Szeretet…így minden leszek… így meg fog valósulni az álmom!…” Miután Teréz megtalálta hivatását, nemcsak ismeretlenül, a szeretet életáldozatával állhatott a missziók mögött élete végén, hanem elöljárói kérésre kapcsolatba lépett két misszióba készülő papnövendékkel is. Őket nem csupán az imádsággal és az értük felajánlott apró szeretetcselekedetekkel támogatta, hanem levelekben tanácsokkal is segítette hivatásukban, hogy majd Krisztussal szoros kapcsolatban élve induljanak el missziós útjukra. Missziós vágyairól tesz tanúságot a halála utáni életéről beszélve is: „Arra számítok, hogy nem maradok munka nélkül a mennyben; az a vágyam, hogy tovább tevékenykedhessek az Egyházért és a lelkekért.”
Kis Szent Teréz halála utáni missziós küldetésének megvalósulását a tények igazolják: önéletrajza hihetetlen gyorsasággal terjedt el a világban, halála után négy évvel már angol nyelvre is lefordították, magyarul 1916-ban jelent meg az idegen nyelvű fordítások között tizedikként. Ezt követte hamarosan a boldoggá és szentté avatása, majd halála után száz évvel már egyházdoktorként ünnepelhetjük. Mintegy 1700 templomot és kápolnát szenteltek az ő tiszteletére, és közel 50 szerzetesi kongregáció viseli a nevét vagy helyezi magát pártfogása alá szerte a világon.
Minek köszönheti Teréz ezt a nagy sikert? Lelkisége rengeteg ember számára nyitott meg új utat Isten felé. Az istengyermekség kis útját és Isten végtelen, irgalmas szeretetének személyes tapasztalatát adta át a világnak, melyben tanúságot tesz arról, hogy senkinek sem kell félnie Isten előtt, bármennyire bűnös legyen is. Ha az ember meg akar térni, Isten megbocsát neki. Nem is kell óriási tetteket végeznie, hogy Isten elfogadja, és eljusson az életszentségre, mert a szeretet legapróbb cselekedetein keresztül is elérkezhet Istenhez.
Mire hív minket, budapestieket Lisieux-i Szent Teréz, amikor városunk misszióját tervezzük? Isten végtelen szeretetét és irgalmát Teréz egy olyan közösségben tapasztalta meg, ahol nem hiányoztak az emberi gyengeségek, bűnök, egymás közötti viszályok. A megváltás titkait nemcsak Istennel való kapcsolatában élte át, hanem az emberi kapcsolatokban is. Ő maga vallja meg, hogy minél bensőségesebben egyesült Jézussal, annál jobban tudta szeretni nővéreit.
Teréz tanúságot tesz arról, hogy Isten irgalmas szeretete minden akadályt ledönt, ami az ember és Isten, ember és ember között húzódik. Nekünk, a fővárosban élő keresztény közösségeknek is lehetőségünk van arra, hogy az ő életét követve, Isten irgalmas szeretetében bízva, egymással kiengesztelődve és egyre nagyobb szeretetben élve, mint a kovász, jelenítsük meg Isten országát (vö. Lk 13,20–21), amely mindenki számára nyitva áll.
