Semmi sem szakíthat el minket Isten szeretetétől (Róm 8,39)
Budapestre érkezik Kis Szent Teréz ereklyéje
Szerző: Péceli Imre OCD
Mi alapján választották ezt a huszonnégy éves korában meghalt, klauzúrában élő nővért a missziók védőszentjévé? Ő maga tesz tanúságot arról, hogy mennyire szeretett volna misszionárius lenni: „Ó, kicsinységem dacára is éppen úgy meg szeretném világosítani a lelkeket, mint a próféták, a doktorok, apostoli hivatásom van… szeretném bejárni a földet, hirdetni a nevedet, elültetni a hitetlen földön a te diadalmas keresztedet, de ó, én Édesem, egy és egyetlen misszió nem elégítene ki engem, én egyszerre szeretném az Evangéliumot hirdetni az öt világrészben egészen a legeldugottabb kis szigetekig… Én nemcsak néhány évig szeretnék misszionárius lenni, hanem a világ teremtésétől az idők végezetéig”. Ettől és még sok más, Isten dicsőségére irányuló, de megvalósíthatatlan vágytól lángolt Teréz szíve, amikor a Szentírást olvasva végre megtalálta hivatását. Krisztus misztikus testét szemlélve rádöbbent arra, hogy minden hivatást az Egyház szívében található szeretet éltet. Ezt a szeretetet választotta hivatásának: „Ó, Jézus, én Szerelmem… végre megtaláltam a hivatásomat… Az én hivatásom a szeretet! Igen, megtaláltam a helyemet az Egyházban, és ezt a helyet Te adtad nekem, Istenem… Az én Édesanyámnak, az Egyháznak a szívében én leszek a Szeretet…így minden leszek… így meg fog valósulni az álmom!…” Miután Teréz megtalálta hivatását, nemcsak ismeretlenül, a szeretet életáldozatával állhatott a missziók mögött élete végén, hanem elöljárói kérésre kapcsolatba lépett két misszióba készülő papnövendékkel is. Őket nem csupán az imádsággal és az értük felajánlott apró szeretetcselekedetekkel támogatta, hanem levelekben tanácsokkal is segítette hivatásukban, hogy majd Krisztussal szoros kapcsolatban élve induljanak el missziós útjukra. Missziós vágyairól tesz tanúságot a halála utáni életéről beszélve is: „Arra számítok, hogy nem maradok munka nélkül a mennyben; az a vágyam, hogy tovább tevékenykedhessek az Egyházért és a lelkekért.”
