Cikkek listázása

Egyedülálló Van Gogh-kiállítás Budapesten

Van Gogh-enciklopédia

Szerző: Bodnár Zita

Vincent van Gogh nevét hallva magunk előtt látunk egy komor, szigorú tekintetű, félfülű önarcképet, a napsárga, kócos, szele­burdi napraforgókat, a méltóságteljes, karcsú íriszeket, az örvénylő, bolondos színkavalkádot: a keretből kitáncoló provence-i tájképeket, a színpompás, részegesen dülöngélő szobabel­sőt, a mesebeli, üstökösszerű csillagokkal teli, kékes-lilás égboltot, s még megannyi soha el nem felejthető képet. Van Gogh művei album, képeslap, notesz, kekszes doboz, falra akasztott repró formájában mindannyiunk életének részei. A budapesti Szépművészeti Múzeumban rendezett, a kelet-európai régióban egyedülálló Van Gogh-kiállításnak köszön­hetően a 19. század festőzsenije a figyelem középpontjába került. De valóban ismerjük és értjük őt? Az alábbiakban olvasható „kis enciklopédia” segítségével talán többet is felfedezhetünk róla…
Arles-ba, ebbe a provence-i kisvárosba 1888. februárjában érkezett Van Gogh, s mindössze bő egy évet töltött itt. Miután őt is megérintette és elvarázsolta a japán művészet, a déli tájakon kereste a Távol-Kelet hangulatát. Japán hatású képei világában akart élni. Hogy mennyire szenvedélyesen vágyott erre a misztikus világra, az itt festett alkotásainak színhasználatából látható. Itt születtek Van Gogh mind mennyiségét, mind pedig minőségét tekintve kiemelkedő művei.

Borinage, Belgium nyomorúságos bányavidéke fontos állomás a fiatal Van Gogh életében. Miután műkereskedőként kudarcot vallott, a vallás felé fordult. Teológiai stúdiumokra készült, amit Borinage-ba utazva megszakított, hogy az elszegényedett, magukra hagyott embereken segítsen. Teljesen azonosult gyülekezetével, nélkülözésben és nyomorban élt, gondozta a betegeket, prédikált nekik. A brüsszeli misszióbizottság azonban a szerintük sokszor túlzásba vitt fanatikussága miatt nem hosszabbította meg szerződését. A kudarc ellenére Vincent a bányavidéken maradt. Továbbra is foglalkoztatta az egyszerű emberek nyomorúságos élete, vázlatokat készített róluk és a környező tájról.

Ciprusok szimbolikus alakja különleges szerepet játszott Van Gogh életében. Ők lettek az utolsó év érzelmi viharainak látványos jelei. Számára a rendíthetetlen, tájat uraló ciprusok magukban hordozták a rá amúgy is annyira jellemző ellentéteket: az életet és a halált, a napfényes vidámságot és a sötét, komor hangulatot.

Csillagok, hold, nap… Van Gogh mindig félelemmel vegyes áhítattal gondolt a mennyboltra. Mindenáron csillagokat akart festeni Arles-ban, mégpedig elveihez hűen: a valóságos látványhoz ragaszkodva. Mivel a sötétben lehetetlen lett volna festeni, ezért gyertyát erősített szalmakalapjára, s annak halvány fénye világította meg a vásznat.

Depresszióba gyakran zuhant Van Gogh, életét a hivatásában és a magánéletében megélt kudarcok kövezték ki. A magány és az idegenség érzése egyre erősödve végigkísérte földi pályafutását. Élete utolsó éveiben dührohamai miatt többször került elmegyógyintézetbe. Ezekkel az egyre gyakrabban visszatérő, kitörő indulatokkal az egyre nyomasztóbb magány ellen küzdött. Magánya és meg nem értettsége pedig túlérzékenységéből fakadt. Elkeseredettsége öngyilkossághoz vezetett.

Évszakok ritmikus váltakozásával teljes összhangban áll Van Gogh életműve. Úgy akart élni, mint környezetében a parasztok: munkájukat a szélhez és az esőhöz igazítva. Folyamatosan átélte a természetben zajló teremtés áramlását. Egészségét sem kímélve az önfeláldozásra is hajlandó volt, hogy műveiből a közvetlen élményt sugározza.

Füléről szóló történetet jól ismerjük. Miután Gaugin úgy döntött, végérvényesen elköltözik Arles-ból, elutazására készülve sétálni indult. Van Gogh, aki ezt a döntést fájdalmas kudarcként élte meg, utána szaladt, hogy egy borotvakéssel támadjon rá. Gaugin azonban nem ijedt meg: megvetően végigmérte Van Goghot, aki elfutott tőle, s még az éjjel levágta a fülét, majd becsomagolta és elvitte a bordélyházba az egyik prostituáltnak. Ezt a furcsa és érthetetlen tettét az Önarckép bekötözött füllel című képével örökítette meg.

Gaugin 1888 októberében érkezett barátja, Van Gogh többszöri kérésére Arles-ba, hogy együtt indítsák el a „Dél Műhelyét”, a haladó művészek alkotó közösségét. Gaugin nagy hatással volt Van Goghra, de elsősorban inspirálta, és nem késztette utánzásra. Barátságuk ugyan véget ért Gaugin távozásával, miután eltérő személyiségük miatt nem tudtak összecsiszolódni, s ezért állandó összetűzésben álltak, de Van Gogh Gaugin iránti tisztelete élete végéig megmaradt.

Gyümölcsöskerteket arles-i tartózkodása elején festett. A virágzó gyümölcsöskertek vidáman hirdetik a tavaszt. Az amúgy is gyors munkatempójáról híres Van Gogh Arles-ban még lendületesebben dolgozott. Fűtötte a látvány okozta szenvedély, nem akart elszalasztani egyetlen pillanatot sem, hogy megörökíthesse őket. Virágzó fái időtlenek, mégis állandóan változnak. Ezeken a festményeken minden csupa fény.

Hite minden megpróbáltatás ellenére rendíthetetlen maradt. Édesapja épp úgy, mint apai nagyapja, református lelkészként szolgált. Egyéniségére mély hatást gyakorolt a szülői ház vallásos légköre. Kezdettől fogva szomjazott a műveltségre, rengeteget olvasott, s e sokféle tudást hittel próbálta egyetlen világnézetté ötvözni. Festményein képes volt az Örökkévalót ábrázolni. Van Gogh számára Isten volt mindennek a kiindulópontja. Hatalmas empatikus készséggel bírt, aminek köszönhetően mélyen átérezte az emberi szenvedést, nyomorúságot, s nagy szeretettel viseltetett mindenki iránt.

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>