Cikkek listázása

Hivatásébresztés

Az együtt imádkozó család együtt is marad

Szerző: Bókay László

A Városmajori Jézus Szíve Plébánia 2007-ben is elsőpénteki konferenciabeszédeket szervez a családoknak. Január 5-én az esti szentmisét Roska Péter, az esztergomi Szeminárium spirituálisa mutatta be. Az alábbiakban az ott elhangzott beszéd rövidített változatát adjuk közre.
Mi is a házasság? Két ember odaadja magát egymásnak. Sok házaspárral beszélgetek, s látom, csodálatos dimenziója egy házasságnak, hogy lelkiekben mennyire tudnak egyek lenni, s az Isten felé vezető útjukon hogyan tudják egymást támogatni, hogyan tudnak együtt mozdulni. Innen fakad az imádság útja is. Sokszor látom, hogy a házasok külön-külön imádkoznak. Nem egyszerű megtalálni a közös imádság útjait, gyakran azért, mert az a kép él a házasokban, hogy Istennel való kapcsolatom annyira az enyém, hogy azt nem is tudnám megosztani a társammal. Kicsit szégyelli magát egyik a másik előtt, hogy hogyan és milyen formában imádkozzanak egymás előtt. A lelki vezetőnek általában az a dolga, hogy segítséget nyújtson: kettőjük Jézusban való egységéből milyen imaforma fakad.

Van olyan házaspár, amelyik együtt zsolozsmázik. Vannak olyanok, akik az Adoremust veszik elő, s a napi evangéliumot olvassák végig. Van, akinek a személyes, spontán ima segít a közös imádságban. Van, aki imasarkot rendez be. Ha oda kettesben visszavonulnak, s megfogják egymás kezét, akkor abban az összefogott kézben ott van Jézus keze is. Vannak, akik szentség­imádásra járnak. Van egy családközösség, a Mécs, amelynek egy évig segítő papja lehettem: ők minden reggel, mielőtt elindulnak, a „házaspárok imáját” együtt mondják el. A Focolare mozgalomban az igeélést úgy végzik, hogy megosztják egymással, hogyan élték meg aznap az arra a hónapra kitűzött igét.

Láttam, hogy sokszor nehezen és lassan találnak el a házasok a közös imához. Egy-egy pár ünnepeken kezdte. Sokszor a férfi szemérmesebb, visszahúzódóbb. Van, aki a nehézségekben forr össze imádságban a párjával, amikor egy családtag meghalt vagy a gyermekük beteg lett. Léteznek ilyen kegyelmi pillanatok. (…)

A házasság szentsége nemcsak akkor történik, amikor az oltár előtt kimondja az ifjú pár a boldogító igent. A házasság szentsége a kegyelem, amely a mindennapokban működik és hat. Ennek egyik szép formája az imádság. (…) A házasság nagy titka, hogy el akarjam magam ajándékozni, szét akarjam osztani az életemet. Ahogy a gyertya elfogy, szétsugározza a fényét, önmagát, olyannak teremtette Isten az embert: akkor lesz boldog, ha adja saját magát. Tudjuk, mindez áldozattal is jár. Ennek az áldozatnak a titka is kettőjük egységében és az Istennel való egységben rejlik. Az tud igazán adni, aki kiegészül és belesimul a másikkal való egységbe. Tudja, hogy nem vész el akkor sem, ha odaajándékozza magát.

A hivatás gyökere is az elajándékozás

Hogyan születnek hivatások? Az egyik fontos pont, hogy látja-e a gyermek szülei példáján, hogy valóban oda akarják adni magukat az Istennel való egységben. A hivatás gyökere is az elajándékozás. Hivatáson értem a keresztény házasságot és a papi hivatást is. Ott a gyökere mindkettőnek: el akarom-e magam ajándékozni? A házas és papi hivatásnak a gyökere ugyanaz: az egység megélése Istennel. A szőlőtőhasonlat nagyon jól kifejezi ezt. Jézus azt mondja: Maradjatok meg bennem! A halálban nem történik más, mint hogy találkozunk Istennel, aki azért teremtett, hogy teljesen az övé legyek. Ha a fal átszakad, s tiszta szívvel lépem át, akkor találkozom azzal, aki egységre vágyik velem. A mennyország nem egy hely: a mennyország Istennel egységben lenni. Azt szoktam mondani, a házasságban valamilyen módon megéli az ember, milyen csodálatos már itt a földön megízlelni, amire Isten teremtett: a személyes egységet. Ilyen módon mutat a keresztény házasság Istenre. A papság és szerzetesség pedig jelként mutat rá. Isten teljesen a magáénak akar, ezért azt az őrültséget teszem, hogy lemondok a házasságról. Egyébként a cölibátus nem leértékelése, hanem felértékelése a házasságnak: arról mondok le, ami a legdrágább. Lemondok a házasságról, a családról, hogy jelévé váljak annak az Istennek, aki az ember számára egyedül elég. (…) A papság és a szerzetesség a jel arra, hogy Isten személyes egységre vágyik. Ez boldoggá tudja tenni az embert. Sokszor látni pap- és szerzetes testvéreken, hogy Isten egészen boldoggá tudja tenni őket. Ez fontos üzenet, annak üzenete, hogy Isten szeret bennünket.

A papi életnek is megvannak a szenvedései, de Isten boldoggá tudja tenni az embert: hogy hogyan, az titok. Amikor a legalapvetőbb hiányzik: a család, a házasság – az ember csonka marad. Ez mégis természetfölötti jele annak, hogy Isten a boldogság. Egy család akkor tud jó táptalajává lenni a papi és szerzetesi hivatásoknak, ha látja a gyermek a szülei példáján, hogy Istenben van a boldogság. Hogy ők is Istenből élnek, Istenben egyek. Jézus cölibátusának értelme az a titok, hogy ő egy az Atyával. Ebbe az egységbe emeli be az embereket.

Úgy éljék meg gyermekeink az Istennel való egységet, ahogy az Isten megálmodta róluk

Gyakran kérdezik a házastársak, hogy beszéljenek-e a gyermekünkkel arról, hogy pap, szerzetes legyen. Van, aki már születésekor felajánlja gyermekét arra, hogy pap legyen belőle. Aztán amikor növekszik a gyermek, elbátortalanodik a szülő: legyen pap máséból, de ne az enyémből. Úgy vélem, azért érdemes imádkozni a gyermekeinknél és unokáinknál, hogy úgy éljék meg az Istennel való egységét, ahogy az Isten megálmodta róluk. Ha akarja, házasságban, ha akarja, szerzetességben, papságban. Minden gyereknek, aki keresztény családban nő fel, egyszer döntés elé kell állnia: milyen formában hív engem az Úristen az ő követésére. (…) Fontos tehát gyermekeinkért, unokáinkért imádkozni. Kérni a Szentlelket, hogy mutassa meg nekik az utat, miként éljék meg Krisztussal az egységet.

Krisztus jelévé válni úgy lehet, ha megérzik az emberek rajtunk: boldogok vagyunk az Istennel való egység megélésében, ha érzik rajtunk az örömöt és a belső boldogságot, a megváltott ember boldogságát, aki tudja, hogy a feltámadt Jézus örök életre vár bennünket. Az Egyház mint menyasszony a vőlegény Krisztussal készül a mennyei esküvőre. Az eucharisztiában ugyanez a szövetség fejeződik ki. Krisztus testét és vérét adja: szétosztja magát áldozatból és szeretetből. (…) Gyakorló lelkipásztoroknak a legfájdalmasabb pont, hogy elváltak és újraházasodottak nem járulhatnak szentségekhez. Ezt azért nem oldja fel az Egyház, mert az eucharisztia titka ugyanannak az egységnek a titka, mint a házasságé. Két felnőtt ember, tudva, hogy mit tesz, összeköti életét holtomiglan holtodiglan. Ez annak az örök szövetségnek a képe, melyet Isten kötött az emberrel. (…)

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>