Tanulmányi napok a reményről
Képesség az ígéret befogadására
Szerző: Szalontai Anikó
Évtizedeken keresztül a pszichológia csak a lélek patológiás megnyilvánulásaival foglalkozott, és csupán az 1990-es években kezdtek a szakemberek foglalkozni a pozitív jelenségekkel, mint például a boldogság, a remény, a hit vagy a küzdőképesség.
– Nem mi választottuk a témát, hanem az választott minket – mondta köszöntőjében Bánlaky Éva pszichológus. – Környezetünkben ma reményvesztést tapasztalunk. S mivel pszichológusnak lenni nemcsak foglalkozás, hanem küldetés is, feladatunk, hogy saját eszközeinkkel ébren tartsuk a reményt.
Ha elveszítjük Istent, elveszítjük a reményt
II. János Pál pápa Európának írt enciklikájában hívta fel a figyelmet társadalmunk reményvesztettségére. Ennek oka, mint írta, hogy elveszítjük Istent, hiszen Krisztus Európa reménye.
– Vajon a ma kötelező optimizmus valódi remény-e? – tette fel a kérdést előadásában Székely János teológus, az Esztergomi Hittudományi Főiskola rektora. – Joseph Ratzinger szerint e mögött valójában rejtett kétségbeesés áll. Ha csak önmagában vagy a tudományban bízik az ember, görcsösen szüksége van a sikerre, a megerősítésre. Az ókori görögök reményfogalma volt ilyen. Remény szavuk jelentése: amit kívánok, szeretnék. A filozófusok óva intették az embereket, nem szabad túlságosan bizakodni, mert sokat fognak csalódni, hiszen a remény csak – ahogyan Csokonai Vitéz Mihály fogalmazott – „földiekkel játszó égi tünemény”. Ezzel szemben a Biblia remény szavának jelentése: róla dönteni, azaz életemet Istenre bízni. A Szentírás nem is óvja az embert a túlzott reménytől. Nem emberi erőből épül sem az egyén, sem az emberiség történelme, minden Isten kezében van. Keresztényként reménykedni azt jelenti, kapcsolatban vagyok a láthatón túlival, egy örökkévaló világgal.
Brecht azt írta: ne hagyjátok félrevetni magatokat. Mindannyian meghaltok, mint az állatok, s utána nincsen semmi. Erre nem lehet építeni, mert ha eszerint gondolkodunk, egy idő után valóban úgy fogunk élni, mint az állatok. Csak az igazi reményre lehet valódi életet alapozni – hangsúlyozta Székely János –, tudva, hogy a lélek középpontja nem bennünk, hanem önmagunkon túl van.
Az élet „szerzôdésszegései” nyomán születhet meg a valódi remény
A pszichológiai gyakorlat szempontjából a reménynek a krízishelyzetekben, illetve a testi, lelki gyógyulásban van elengedhetetlen szerepe. Elméleti szinten megközelítve azonban látszik, alapvetően egzisztenciális kérdésről van szó, amely meghatározza egész életünket.
– Az egyén „szerződésben” áll az élettel, amelyben tudattalan és tudatos elvárások, illetve kötelezettségek szerepelnek – fogalmazta meg Martos Tamás pszichológus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanársegédje. – Mindez nem pusztán világkép, mélyen és személyesen érintettek vagyunk e kérdésekben. Egzisztenciális szempontból arra vágyunk, hogy szeressenek, elfogadjanak, hogy sikeresek, illetve autonómok és különlegesek legyünk. Mindezek alapja pedig, hogy biztonságban legyünk, ne haljunk meg. A szerződés krízishelyzetekben kerül felszínre, hiszen úgy tűnik, nem funkcionál az élettel kötött megállapodás. Szembesülünk az elutasítással, a magánnyal, a kudarccal és végső soron a halállal – mindezek súlyos „szerződésszegések” az élet részéről.
Az embernek természetesen vannak stratégiái ilyen esetekre. Eleinte ragaszkodunk a szerződéshez, hamis reményeket őrzünk. Majd egy idő után ezeket is kénytelenek vagyunk feladni. Ekkor születhet meg bennünk a valódi remény, amelynek segítségével új szerződést köthetünk. Ez azonban már nem az elvárt eredményeket rögzíti, hanem magát a folyamatot: azt, hogy szerethetek, alkothatok, létezhetek – ez a fejlődés reménye.A keresztény remény alapja a megtestesülés
Az egyes korok, szellemi irányzatok reményfogalmának különbözősége szorosan összefügg a különböző emberfelfogással. Benkő Antal jezsuita teológus, pszichológus rámutatott: van azonban néhány közös pont e meghatározásokban. A remény mindig valamely célra irányul, s ez a cél nehezen érhető el.
A transzcendentális remény pszichológiai alapjait Meissner fektette le, aki úgy fogalmazott, bár a kegyelem felülmúlja pszichikai képességeinket, mégis azon belül működik. Elmélete szerint a másokba és a magamba vetett bizalmat az újszülött és az anya közötti kapcsolat alapozza meg. A spirituális fogalomkörben ez az alapvető bizalom maga a remény, amely képesség az ígéret befogadására. A mindennapi életben a remény akarat, transzcendens megközelítésben ráhagyatkozás, amely ugyanakkor hajtóerő is a teljes és ép életre való törekvéseink mögött. A remény profetikus, mert meghirdeti a valóságot, jóllehet olyanról szól, amely még nem teljesült be – mondta Benkő Antal. – A keresztény antropológia két alaptétele: a halál átmenet, illetve az örök élet az ember egyéni és közösségi létének beteljesülése. Modern társadalmunkban a halál tabutéma, mert elvesztették az emberek azt a bizonyosságot, hogy a halál nem abszolút megsemmisülése az életnek. Pedig ez a hit mindig is élt a társadalmakban, erről tanúskodnak a régi temetkezési szokások. Ma azonban egyes médiumok, politikai erők és szellemi irányzatok a pillanatnyi életre vagy a kíméletlen versenyre helyezik a hangsúlyt.
A keresztény remény ugyanakkor nemcsak a halál utáni életre vonatkozik. Utat is jelöl, hogy törekednünk kell Isten és embertársaink szeretetére. Igazi antropológiai alapja, hogy Isten fia emberré lett. Van remény, mert Jézus legyőzte a halált, hogy vele egyesülve, mi is az isteni élet részesei lehessünk.
Rovat további cikkei:
Kapcsolódó cikkeink:
