Tanulmányi napok a reményről
Képesség az ígéret befogadására
Szerző: Szalontai Anikó
Évtizedeken keresztül a pszichológia csak a lélek patológiás megnyilvánulásaival foglalkozott, és csupán az 1990-es években kezdtek a szakemberek foglalkozni a pozitív jelenségekkel, mint például a boldogság, a remény, a hit vagy a küzdőképesség.
– Nem mi választottuk a témát, hanem az választott minket – mondta köszöntőjében Bánlaky Éva pszichológus. – Környezetünkben ma reményvesztést tapasztalunk. S mivel pszichológusnak lenni nemcsak foglalkozás, hanem küldetés is, feladatunk, hogy saját eszközeinkkel ébren tartsuk a reményt.
Ha elveszítjük Istent, elveszítjük a reményt
II. János Pál pápa Európának írt enciklikájában hívta fel a figyelmet társadalmunk reményvesztettségére. Ennek oka, mint írta, hogy elveszítjük Istent, hiszen Krisztus Európa reménye.
– Vajon a ma kötelező optimizmus valódi remény-e? – tette fel a kérdést előadásában Székely János teológus, az Esztergomi Hittudományi Főiskola rektora. – Joseph Ratzinger szerint e mögött valójában rejtett kétségbeesés áll. Ha csak önmagában vagy a tudományban bízik az ember, görcsösen szüksége van a sikerre, a megerősítésre. Az ókori görögök reményfogalma volt ilyen. Remény szavuk jelentése: amit kívánok, szeretnék. A filozófusok óva intették az embereket, nem szabad túlságosan bizakodni, mert sokat fognak csalódni, hiszen a remény csak – ahogyan Csokonai Vitéz Mihály fogalmazott – „földiekkel játszó égi tünemény”. Ezzel szemben a Biblia remény szavának jelentése: róla dönteni, azaz életemet Istenre bízni. A Szentírás nem is óvja az embert a túlzott reménytől. Nem emberi erőből épül sem az egyén, sem az emberiség történelme, minden Isten kezében van. Keresztényként reménykedni azt jelenti, kapcsolatban vagyok a láthatón túlival, egy örökkévaló világgal.
Brecht azt írta: ne hagyjátok félrevetni magatokat. Mindannyian meghaltok, mint az állatok, s utána nincsen semmi. Erre nem lehet építeni, mert ha eszerint gondolkodunk, egy idő után valóban úgy fogunk élni, mint az állatok. Csak az igazi reményre lehet valódi életet alapozni – hangsúlyozta Székely János –, tudva, hogy a lélek középpontja nem bennünk, hanem önmagunkon túl van.
Az élet „szerzôdésszegései” nyomán születhet meg a valódi remény
A pszichológiai gyakorlat szempontjából a reménynek a krízishelyzetekben, illetve a testi, lelki gyógyulásban van elengedhetetlen szerepe. Elméleti szinten megközelítve azonban látszik, alapvetően egzisztenciális kérdésről van szó, amely meghatározza egész életünket.
Rovat további cikkei:
Kapcsolódó cikkeink:
