A veszprémi érsekség kincsei Kecskeméten

Testvérmegyék találkozása

Szerző: Farkas P. József

Két érsek is köszöntötte nemrég a nagyszámú közönséget a kecskeméti Cifra Palotában, az Ezeréves egyházmegyéink című kiállítássorozat azon tárlatán, amely a Veszprémi Főegyházmegye kincseit mutatja be augusztus 31-ig.

A tárlatot dr. Márfi Gyula, a Veszprémi Főegyházmegye éreke nyitotta meg. Kiemelte: fontos és gazdagító sorozat a püspökségi kincstárak találkoztatása, bemutatása. Építi a hazaszeretet érzését, gazdagítja a közösségeket, bemutatja, megbecsültté teszi az érdemes alkotásokat. A résztvevőket – különösen a vendégeket – dr. Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek szólította meg meleg, baráti szavakkal. Felidézte, elemezte a két történelmi egyháztartomány múltjának hasonlóságait és eltérő motívumait. A házigazda, dr. Bagó Zoltán, a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés alelnöke volt. A megnyitó ünnepi műsorában közreműködött Kanizsai Ildikó (brácsa) és Palotás József (hegedű) művésztanárok duója. A megnyitót követően Márfi Gyula veszprémi érsek válaszolt kérdéseinkre.

– Mi lehet az igazi missziója egy ilyen tárlatnak, amikor az Egyház gazdagságát idéző kincseket tárják a nagyközönség elé?

– Minden ilyen megjelenést misszióként kell és lehet értékelni. Az itt látható anyag részleteiben és összességében azt tanúsítja, hogy milyen életereje volt Egyházunknak, hogy a történelem viharait, a török pusztítás hosszú évtizedeit, másfélszáz évét túléve meg tudott újulni, erősödni. A 18. században nálunk is micsoda értékeket tudott létrehozni Isten nagyobb dicsőségére. Én úgy látom, hogy a teremtés folytatódik az emberben, a művészi tökéletességet, a szépet, a kifejezőt kereső alkotói lélekben. A hit és a tehetség ezekben a szakrális munkákban kitűnően ötvöződik.

– Földi kincsek, anyagi világ. Hogyan találkozik ez a szakralitással? Hogyan egyeztethető össze a „ne gyűjtsetek magatoknak kincseket itt, e világban!” szigorú bibliai passzusával?

A teljes cikk >>>

> Cikk nyomtatása > Küldje el e-mailben

2010. június
Tartalom >>>