Cikkek listázása

Hatvan éve találták meg az első holt-tengeri tekercset

Szavak a pusztából

Szerző: Szalontai Anikó

Fotó: Szalontai Anikó

A holt-tengeri tekercseket méltán tartják a 20. század legfontosabb régészeti felfedezésnek. Az egész tudományos világot felbolygatta a hír, mikor 1947-ben beduin pásztorok rátaláltak az első pergamentekercsre a Wadi Qumran kiszáradt folyómedre feletti egyik barlangban. A lelet kalandos körülmények között, többszöri eladás után jutott el a Palesztin Régészeti Múzeumba, majd az Izraeli Múzeumban kialakított Könyv Szentélyébe.
A tudományos vizsgálatokat és a barlangok feltárását nehezítette az akkori instabil politikai helyzet. Ennek ellenére a következő években újabb és újabb íratok bukkantak elő – az egyik leggazdagabb leletegyüttest például 1952-ben találták meg.

Körülbelül nyolcszáz pergamen, illetve papirusz irat került elő a Holt-tenger partvidékén található barlangokból – tizenkét szinte teljesen ép tekercs, a többi kisebb-nagyobb szövegtöredék.

A tekercsek felfedezésével párhuzamosan a parthoz közeli Khibet Qumranban ókori település romjaira bukkantak. Flavius, Philón és az idősebb Plinius írásai alapján a történészek az esszénusokkal azonosították a település lakóit. A tekercsek és a zsidó vallási közösség között egyértelműnek látszik a kapcsolat, bár az évek során napvilágot láttak olyan elméletek is, miszerint a településen egyszerű fazekasok laktak, és csupán az írásokat őrző edényeket készítették ők, illetve, hogy az értékes ősi írásokat csak sebtében rejtették el a rómaiak elől menekülő zsidók a második szentély lerombolásakor. Ám az iratokat rendszerezve találták meg, ami azt bizonyítja, hogy az esszénusok könyvtárként használták a barlangokat.

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>