Cikkek listázása

440 éve született Szalézi Szent Ferenc

Egy cseppnyi méz

Szerző: Szalontai Anikó

Fotó: Lengyel Erzsébet

Olyan családban született, amelyet kemény társadalmi és ősi családi szabályok irányítottak. Francois de Sales de Boisy, azaz Szalézi Szent Ferenc a savoyai nemességhez tartozott, s a család mélységesen ragaszkodott a katolikus hithez abban az országban, amely nagyrészt elfogadta a kálvinizmust. Ráadásul Ferenc volt az elsőszülött, amely még nagyobb terhet, felelősséget rótt rá. Mindennek ellenére – vagy talán éppen ezért – életével a szeretet és a szelídség erejét hirdette. Hiszen, ahogy mondta: ,,Egy csepp mézzel több legyet lehet fogni, mint egy hordó ecettel.”
1567. augusztus 21-én született a franciaországi Thorens közelében, a salesi kastélyban. Ferencet a legjobb nevelésben részesítették: a La Roche-i és az annecyi kollégium után a jezsuitáknál tanult Párizsban. Ezután apja akarata szerint jogi, illetve politikai pályára készült Padovában. Ugyanakkor személyes indíttatásból teológiát és filozófiát is hallgatott, a Szentírás mélyebb ismeretéért elsajátította a görög és a héber nyelvet is. 1591-ben elnyerte a jogi doktorátust, de mielőtt hazatért volna a családi kastélyba, részt vett egy római és loretói zarándoklaton. Ettől kezdve – apja haragját is kockáztatva – szilárd elhatározása volt, hogy pap lesz. Nagybátyja, Szalézi Lajos kanonok elintézte, hogy Ferenc megkapja a genfi Szent Péter-káptalan préposti címét. Ez hízelgett a családi hiúságnak, és így az apa is beleegyezését adta, hogy fia egyházi pályára lépjen.

Püspöke először a teljesen protestánssá lett Chablais vidékét bízta rá. A feladat Ferenc számára súlyos testi megpróbáltatásokat jelentett: sokáig az élete sem volt biztonságban. „Röplapokat” fogalmazott, amelyeket éjjelente bejuttatott a házakba, kiszögelt a falakra – ezeket később Viták címmel kötetbe is foglalta. Közben kiadta első művét A szent Kereszt zászlajának védelme címmel.

Háromszor is elutazott Genfbe, hogy Kálvin utódjával, Bézával párbeszédet folytasson. Munkája lassan termést hozott, s a sikerek nyomán segédpüspökké nevezték ki. Sokfelé megfordult: Párizsban, Rómában, Dijonban, Grenobleban. A katolikus szellemi, spirituális és intézményi megújulás jelentős alakjává vált. A lelki vezetés szaktekintélyeként széleskörű levelezést folytatott – kiadott leveleinek száma meghaladja a kétezret.

1602-ben a pápa Szalézi Ferencet nevezte ki Genf püspökének. Székhelyét soha nem tudta elfoglalni, így Annecyben telepedett le. Teljes erejével egyházmegyéje lelkipásztori feladataira koncentrált. Valóban mindenkinek mindene lett. Évente tartott szinódust, végiglátogatta püspöksége összes plébániáját, prédikált a kis hegyi falvakban, tanított.

Nemeshez, polgárhoz, szegény paraszthoz ugyanazzal az elfogadó szeretettel fordult. A legenda szerint egyszer egy előkelő hölgy a gyónás után szégyenkezve fordult a püspökhöz:

– De most már, hogy ennyi bűnt, és ilyen utálatosakat meggyóntam Önnek, minek néz engem?

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>