Felvidék
Boldogasszony és a boldog asszonyok
Szerző: Jakubecz Márta
Fotó: Vida József
Mária nyilvánvalóan azért boldog, mert célba ért – Isten közelében van. Ő azt az utat járta végig földi életben, amelyen át mi is az égi boldogságba juthatunk. Igenjei mögött a mély hit és a tökéletes Istenre hagyatkozás áll.
Nagyboldogasszony napján, e felemelő ünnepen, mikor Szent István-i módon arra kell kérnünk Mennyei Édesanyánkat, hogy vigyázzon népünkre, oltalmazza nemcsak az anyaországban élőket, hanem a határokon kívülre szakadt vagy a világban szétszóródott magyarokat is, tudatosítanunk kell az aranyigazságot, hogy Mária számunkra a földi élet „útjelző táblája”. Olyan tükör ő, amelybe beletekintve megláthatjuk önmagunkat, mert a személye erőteljes Krisztus-mutató, ami az önmagunkkal való szembenézésre motivál.
Belon Gellért ezt találóan így fogalmazza meg: „Aki látja azt, hogy a kegyelem milyen utolérhetetlen lelki fönséget és erkölcsi tisztaságot munkált ki a szeplőtelenül fogantatott Szent Szűzben, az sohasem érezheti magát elég jónak, eléggé tökéletesnek ahhoz, hogy megálljon, hogy abbahagyja bensejének nemesítését, szándékainak tisztítását és lelkületének istenibbé tevését.”
Mindennapjaink Krisztus-mutatója
A Máriával való találkozásainkban – bármilyen kacskaringós úton jutunk is el hozzá – ez a nagyszerű, hogy „indikátorként” jelzi, milyen lelki szinten állunk a saját életünkben, s mennyire vagyunk képesek valóra váltani a szeretet parancsát.
Ám e finom „indikátor”, „mindennapjaink Krisztus-mutatója” azt is megvilágítja, hogy mennyire vagyunk boldogok földi küldetésünk megélése közben. (Hiszen nem szeretnénk savanyú arcú keresztényekké válni, kik nem tudnak szívből mosolyogni, mivel ez taszító, s ily módon nem is terjeszthetnénk hatékonyan az evangéliumot.)
