Üzenet a magyar társadalomnak
A családok sok terhet átvállalnak a társadalomtól
Szerző: MK
Fotó: Vida József
A beszélgetésben részt vettek: Dabóczy Kálmán közgazdász, a Mécs Családközösség tagja, Lakner Zoltán szociológus és Lábady Tamás jogász, a Házas Hétvége lelkiségi mozgalom egyik vezetője – mindhárman családos emberek, aktív szülők és nagyszülők.
A kerekasztal-beszélgetés vezetőjét, László Tamás építészt, országgyűlési képviselőt, a Házas Hétvége lelkiségi mozgalom egyik vezetőjét kérdeztük az elhangzottakról.
– A beszélgetés kiindulópontja egyfajta helyzetértékelés, helyzetfelmérés volt. A jelen helyzetet, amelyben már az elmúlt évek és évtizedek negatív hatásai is megmutatkoznak, mindhárom résztvevő súlyosnak ítélte. Egyetértés volt abban, hogy változtatásra van szükség, és abban is, hogy ez a változtatás csakis összetett módon – neveléssel, a családok társadalmi és anyagi megbecsülésével, szemléletváltoztatással, a gazdasági élet bizonyos átformálásával, számtalan, egymással összefüggő eszköz bevetésével érhető csak el.
– Melyik korosztály van a legnehezebb helyzetben?
– A középgeneráció sincs könnyű helyzetben, de külön is beszéltünk a fiatalok, a 25–35 év körüliek élethelyzetéről, akiknek egyszerre kellene megoldaniuk a házasságkötés, családalapítás, pályaválasztás, otthonteremtés, munkahelyszerzés lépéseit. A legtöbb aggodalmat ma a pályaválasztás és a munkahely megszerzésének és megtartásának a kérdése jelenti, hiszen például a diplomások körében az elmúlt néhány évben több mint kétszeresére nőtt a munkanélküliek száma. Tíz végzett diplomásból ma legalább kettőnek nincs állása. Ez nagyon megnehezíti, és időben is kitolja a családalapítást.
További nehézség, hogy már a középgeneráció sem tud pozitív mintákat adni. Ez a gyakorlatban azt eredményezi, hogy egyre kevesebben kötnek házasságot, és egyre magasabb a házasságon kívül született gyermekek száma. Néhány évvel ezelőtt még csak 2 százalék körül volt ez a szám, ma már 33 százalékra tehető. Ezek aggasztó jelenségek.
– Hogyan érinti mindez a keresztény családokat?
– A gyermeket – különösen a több gyermeket – nevelő családok a javak elosztásának igazságtalansága miatt gazdaságilag hátrányos helyzetbe kerülnek a gyermektelen családokhoz képest. Elhangzott az, hogy a magyar családok 4 százalékában nő fel a magyar gyermekek 25–30 százaléka. Itt egy lappangó újraelosztás működik a gyermekeket vállalók terhére, pedig a család a gyermekneveléssel, az idősek gondozásával nagyon sok terhet átvállal a társadalomtól, és ezzel komoly fizikai, lelki és szellemi munkát is végez, amit a mainál sokkal jobban meg kellene becsülni erkölcsileg és anyagilag egyaránt. Ráadásul a családok mindezen feladatokat „olcsóbban és hatékonyabban” végzik el, mint az állam.
Ezek a családok létükkel és életükkel azonban azt is bizonyítják, hogy a jelen kihívásaira a keresztény családmodell a legmegfelelőbb válasz. Ezért is fontos, hogy megkapják a megfelelő anyagi támogatást, megbecsülést, hogy például a nők részmunkaidőben dolgozhassanak. Ez a „másfél keresős” modell sok európai országban sikeresen működik a jelenleg uralkodó kétkeresős modellel szemben.
Nagyon lényeges a családok, a kisebb közösségek közötti szolidaritás, amely átmenetileg, de akár tartósan is megoldhat olyan nehézségeket, amelyeket a társadalom nem tud megoldani.
– Volt-e szó olyan pozitív mintáról, amely – ha nem is össztársadalmi méretekben, de helyi szinten – követendő?
– Elhangzott a beszélgetésben az a javaslat, hogy az esztergomi Szent Miklós Alap programját a Szent Erzsébet-évben minél több településre ki kellene terjeszteni. A Szent Miklós Alap lényege, hogy minden gyermek megszületésekor az önkormányzat 500 ezer forintot helyez letétbe, amit évente 50 ezer forinttal növel. Ezt az összeget 21 éves korában kapja meg az a fiatal, aki legalább középfokú iskolai végzettséggel rendelkezik – beleértve a szakképzést is –, és családjával folyamatosan helyben lakik. Azok az önkormányzatok, amelyek a gyermeket vállaló családok segítését szívügyüknek tekintik, bevezethetnének hasonló programot.
Esztergomban ennek a programnak a pozitív hatásai máris megmutatkoznak. Évente 100 gyermekkel több születik a városban. Mennyiségi és minőségi eredmény ez, és nem utolsósorban a helyi közösség összetartó ereje mutatkozik meg benne. 21 év múlva itt minden gyermek Szent Miklós-gyerek lesz, hiszen a támogatás igénybevétele 100 százalékos. Egészen újszerű együttműködést és felelősségvállalást jelent ez a város és lakói között, a középkori városállamoknál is erősebb egymásra utaltságot és felelősségvállalást látunk ebben a programban. Ezt a modellt javasoltuk más önkormányzatoknak is, hiszen a családokat, a közösségeket talán leginkább helyben, a helyi közösségekben lehet a legjobban és leghatékonyabban támogatni. Ennek a programnak az elterjesztésével méltó módon lehetne hozzájárulni a Szent Erzsébet-év megünnepléséhez.
