Cikkek listázása

Szárnyas oltárok, angyalok, Madonnák Czóbel Marianna kaposvári műhelyéből

Tűzzománcba égetett szeretet

Szerző: Lőrincz Sándor

Fotó: Kovács Tibor

Az ókori egyiptomi kultúráig visszanyúló technika, a rekeszzománc szenvedélyes szerelmese Czóbel Marianna. A kaposvári iparművész belvárosi lakása egyértelműen elárulja: érzékeny lelkű, hívő ember él e falak között. Néhány saját munkája mellett a kortársak művei is falra kerültek – így alkotva hangulatos kamarakiállítást a többnyire somogyi alkotásokból. A galérián található parányi műhely asztalán, illetve a kemencében születnek a többnyire szakrális témájú tűzzománc képek. A nemzetközi hírű művésztanár itt álmodta meg azt a koronarészletet ábrázoló szépséges alkotást is, amellyel Orbán Viktort lepte meg tavaly adventkor, amikor Balogh Zoltán református lelkész a katolikus gimnázium sportcsarnokában faggatta a Fidesz elnökét és Balás Béla megyéspüspököt.
A mérhetetlen vitalitással és szókimondással megáldott iparművész mindig arra vágyott, hogy egy különleges technikát elsajátítva mutassa meg művészetét a nagyvilágnak. Vagy három évtizede, amikor a Szent Koronát tanulmányozta, az apró rekeszzománcok láttán határozta el: e formanyelvet választja. Igen ám, de a hetvenes években sehol nem tanították ezt a technikát. Kátai Mihály iparművész – éppen a helyben lévő zománcgyárra alapozva – létrehozta a kecskeméti zománcművészeti alkotótelepet, ám ide csak hivatásos művészek juthattak be. Mirzsi pedig – merthogy mindenki így nevezi a temperamentumos művészt – „csak” rajztanár volt, így nem juthatott be e zárt világba. Debrecen, később pedig Tokaj és Gödöllő nyári alkotótelepeire azonban szabad volt az út, ahol Sisa József iparművész a résztvevőkkel tudatosan sajátíttatta el a zománcozás alapját, amit természetesen folyamatosan tökéletesíteni kellett.

– Sisa József megszállottsága nagyot lendített rajtam – állítja Czóbel Marianna. – Olyan fogásokat, eljárásokat, megoldásokat, ötleteket osztott meg velünk, amelyeket egyetlen szakkönyv sem ír le. Több mint egy évtizede már Kecskemétre is rendszeresen meghívnak. Turi Endre művésztelep-vezető irányításával itt ismerkedtem meg a domborított, térbeli zománcozással, s ugyancsak Kecskemétnek, illetve az alföldi város művésztelepén alkotó Hertay Mária budapesti grafikus- és zománcművésznek köszönhetem, hogy megtanultam a limogei zománctechnikát.

Mirzsi egyébként munkája során a fentieken kívül alkalmazza a rekesz-, a sodrony- és az azsúrzománcot is. Ezek mind-mind bravúros technikák; nem véletlen, hogy az országban mindössze kéttucatnyian foglalkoznak vele. Mivel a kaposvári alkotó általában figurális képeket készít, különleges precizitással kell hozzányúlni a hajlított rézhuzalhoz. Ha virág- vagy levélmotívum kerülne a rézlemezre, akkor nem lenne különösebb gond, ha egy tizedmilliméterrel odébb csúszik a huzal, de a szem, a fül, az orrcimpa vagy az ujj esetében ez már veszélyes, hiszen akkor torzulna a figura, s nem uralkodna olyan harmónia egy-egy képen.

A nappaliban beszélgetve megakad szemem a háromkirályokon, a Szent Családon és a somogyi páván, amelyek régóta ékei a lakás központi helyiségének. Gazdájuk talán egyiktől sem válna meg, hiszen még egyszer képtelen volna ugyanilyen színárnyalatban elkészíteni a munkákat. Meg különben is: az európai uniós szabványok miatt évről évre kevesebb tónus létezik; a zománcban lévő méreganyag miatt ugyanis már nem dolgozhatnak a tűzzománcosok az évtizedekkel ezelőtt megismert és megkedvelt színekkel.

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>