Nézőtér
Szerző: Nevelős Zoltán, Vajda Judit
A Rosetta és A fiú után a belga Dardenne fivérek (Jean-Pierre és Luc) újabb egyszavas, bibliai eredetű – A gyermek – címmel készítettek sokatmondó, mély értelmű alkotást. Csakhogy a film főhőse, a fiatal kora ellenére a börtönből frissen szabadult Bruno nem ismeri fel, hogy távollétében született gyermeke a megváltást hozhatná el számára. Az újszülött csecsemőt az anyjától elrabolva eladja, majd – mivel továbbra is kisebb-nagyobb lopásokból, rablásokból tartja fenn magát – további zűrökbe keveredik. Habár első hallásra úgy tűnik, a rendezőpáros bűnügyi történetet, thrillert alkotott, mi sem áll távolabb Dardenne-ék esztétikájától. A film visszafogottan, kevés vágással és igen szűkszavúan ábrázolja a bűnbe esett fiatalok (Bruno mellett a gyermek anyja, Sonia) sorsát. Művük így nem izgalmas, hanem megrendítő és drámai lesz.
Lazarescu úr halála (Moartea domnului Lazarescu)
Romániában járunk, napjainkban. Az idős, magányos Lazarescu úrra egy este otthonában rátör a rosszullét. Végül állapota olyan súlyossá válik, hogy mentőautó jön érte. Csakhogy a szerencsétlen véletlennek köszönhetően aznap súlyos tömegszerencsétlenség történt a környéken, így a kórházak egymás után sorra utasítják el a beteg felvételét. Lazarescu Dante Remus pedig (mi is csak ezen a hivatalos néven gondolunk rá, amit az orvosoknak ismételget) egyre rosszabbul érzi magát… A mű – melyet rendezője, Cristi Puiu abból kiindulva készített, milyen lenne a román Vészhelyzet – először nyers naturalizmusával és a benne ábrázolt kegyetlenséggel és embertelenséggel hat ránk. Emellett azonban olyan gazdag utalásokban (l. Lazarescu mint Lázár, Dante, Virgil, Anghel doktor), hogy bőven hagy megfejteni valót megtekintése utánra is.
Mária Magdolna (Mary)
Amikor egy merészen rendhagyó ábrázolásmódjáról híres színész-rendező (Matthew Modine) befejezi Jézus-filmjének forgatását a Szentföldön, a Mária Magdolnát alakító színésznő (Juliette Binoche) nem hajlandó a stábbal elutazni, inkább a helyszínen marad egyedül, feldolgozni azt a változást, ami lelkében történt a megváltástörténetet feldolgozó film forgatása közben. A film alkotóját szemmel láthatóan kevésbé mélyen érintette az élmény, inkább saját értelmezésével van eltelve, ezzel már egy amerikai tévériporter (Forest Whitaher) szembesíti, aki ugyanezekben a napokban jut el katartikus hitbeli tapasztalatokhoz. Nem kis igényű vállalkozás e mű Abel Ferrarától, aki minden bizonnyal Martin Scorseséhez és Mel Gibsonhoz hasonlóan provokatív Jézus-filmmel akart vitát kezdeményezni, de felvetései vagy túlságosan homályos, vagy túl közhelyes megoldásokba torkollnak, így a film nem képes ehhez elegendő port felverni.
Jégkorszak 2. – Az olvadás (Ice Age: The Meltdown)
A digitális animációs filmek fél évtizeddel ezelőtti nagy elszaporodásának idején a Jégkorszak nem technikai kidolgozottságával (e téren akadtak jobbak), hanem remek humorával keltett feltűnést. Egyik legnagyobb találmánya az a jobb híján kardfogú mókusnak nevezhető kis lény volt, ami zsákmányolt makkszeme iránti görcsös aggodalmában folyton katasztrófákat idéz elő. A mókus a folytatásban is visszatér, csakúgy, mint a főszereplők, a mamut, a lajhár és a kardfogú tigris: kisebb földtörténeti bukfenc nyomán ezúttal mindjárt a jégkorszak végének mindennapos küzdelmeivel kell szembenézniük. Őskori kalandok és ötletes animáció – most már valóban csúcsszínvonalon.
