A Szent Korona másolata Szentkirályon
Euforikus örömmel fogadták
Szerző: Sipiczki Sándor
A porcelán Szent Koronát – amelyet Puskás Mihály plébános áldott meg – a templomból állandó helyére, a világdíjas szentkirályi ásványvíz lelőhelye fölé emelt kápolnába vitték. Itt kérdeztük meg a község általános iskolájának igazgatóját arról, hogy mit jelent a helyi oktatás számára a szakrális emlék másolatának közelsége.
– A Szent Korona a magyar történelem nagyon fontos, meghatározó tárgyi emléke – jelentette ki Pászti András. – Őszinte öröm számunkra, hogy szinte karnyújtásnyira van intézményünktől – a Szentkirályi Ásványvíz Kft. vezetőinek ígérete szerint –, és bármikor megtekinthetik majd tanulóink, illetve adott esetben iskolánk, településünk vendégei is. Eddig, ha diákjainknak szerettük volna megmutatni a koronát, Budapestre, a Nemzeti Múzeumba, illetve a Parlamentbe kellett utaznunk.
A község életében fontos esemény kapcsán megosztotta velünk gondolatait, érzéseit Szentkirály plébánosa is:
– Itteni szolgálatom idején egyszer már átéltem híveinkkel egy Szent István királlyal kapcsolatos, csodálatos élményt – mondta Puskás Mihály. – 1987. április 11-én az akkori váci főpásztor, Marosi Izidor püspök úr Szent István-ereklyét adományozott templomunknak. Községünk ugyanazon év augusztus 20-án visszanyerte évszázadokon át viselt ősi, szép nevét, a Szentkirály nevet. 1952-ben ugyanis ezt elvették tőle, és 35 évig egy akkori pártpotentátról Lászlófalvának nevezték. Ez utóbbi esemény is euforikus örömet váltott ki az itteni emberekből. Ez történt most is, amikor a Balogh Levente úr tulajdonába került Szent Korona-másolat településünkre érkezett. Diákok sorfala – nemzeti színű masnival díszített zöld ágacskával a kezében – várta a templom bejárata előtt nemzeti ereklyénk gyönyörű mását. Minden nemzeti ereklye vagy esemény, amely Szent István királyunkkal kapcsolatos, megilletődöttséget és őszinte tiszteletet ébreszt híveinkben. Érzelemszegény, nem sok jóval kecsegtető világunkban – így érezték ezt számosan – jel értékű ez az esemény, amely mintha válasz lenne Szent István óta jól ismert énekünkre: „Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga? Hol vagy, István király? Téged magyar kíván, gyászos öltözetben teelőtted sírván.” Hisszük, hogy engesztelő hazánk könyörgései – első szent királyunk és többi szent magyarjaink imájától kísérve – Isten bocsánatát kiesdik nemzetünk számára, és a lelki megújulás és felemelkedés útjára léphetünk.
