Kérdéseinkre válaszol: Juhász Judit
A végtelenség levegője éltet
Szerző: Körössy László
Fotó: Bókay László
– Amikor a családom körében arra gondolhatok: egybefonja őket a szeretetem. Ugyanakkor eközben nyugodtan gondolhatok a kötelességeimre is, mert tudom – némi „ünnepi” szünet után –, minden a régi kerékvágásban folytatódik, s holnaptól egy kicsit mindent jobban végezhetek.
– Ön szerint mi az igazi irgalmasság lényege?
– A mindig gyakorolható, a cselekvő szeretet. Másként: a szeretetre való képesség, amely önbecsülésünk talán egyik legfontosabb feltétele. De válaszolhatok Illyés Gyulával is, aki Szörnyű fegyver című négysorosában ezt írja:
Minden ütésed, átkod
Hiába ellenem.
Szörnyű a fegyverem:
Megbocsátok.
– Mi a legnagyobb kincs az Ön életében?
– A családom, élők és holtak. Bennük Isten jelenvalóságát érzem.
– Melyik az az erény, amelynek a jelenlétét a legszükségesebbnek tartja mai társadalmunkban?
– Az együttérzés. Osztozni mások sorsában: alkalmas lenne a nemzettudat sebeinek meggyógyítására, segítene a bomlás megállításában, recept lehetne a magány és az üresség ellen.
– Mi az, amit a leginkább nagyra becsül a férfiakban?
– A nagylelkűséget. Archaikusabban fogalmazva: a nemeslelkűséget. Ez utóbbi feltételezi a a felelősségvállalást, az együttérzés képességét s a hívő lelkületet is. Akiben ez megvan, az számomra egyben férfias is, a szó legtisztább értelmében.
– Ha önmagát jellemezné, mely tulajdonságait tartaná a legfontosabbnak?
– A magam és a környező világ jobbítására, javítására, „tanítására” való szándékot. Érzékenységet mások fájdalma iránt. S a küzdelemre, a kitartó munkára való képességet.
– Mit tart a legnagyobb hibájának?
– Hol fel-feltámadó szenvedélyes indulatosságomtól, hol türelmetlenségemtől, hol önzésemtől szeretnék megszabadulni. A hirtelen felbuzdulásból „elkövetett”, tőlem gyakorta „kikényszerített” ígéreteim be nem tartása legalább annyira válhat a legnagyobb hibává, mint bizonyos mulasztásaim, hanyagságaim, ki-kibuggyanó meggondolatlan szavaim, s az elnéző önfelmentés bizonyos kötelességeim el-elmulasztása miatt. S mennyi a hiúság bennem? Például a megfelelni akarás eme nyilvánosságnak szánt „önvallomásban”, önként vállalt feltárulkozásban? Mentes maradhat-e az ember a magának szánt vagy a neki tulajdonított szerep eljátszásától? Képes-e valódi, mély őszinteségre, ha komoly kérdésekre adott válaszaival adni akar valamit önmagából az olvasónak?
– Mi az, amit másképpen tenne, ha még egyszer elkezdhetné az éltét?
– Több gyermeket szülnék.
– Mit jelent az Ön számára a katolikussága?
– Egyre nagyobb biztonságérzetet, s ezáltal felszabadultságot. Annak a felfedezésnek az örömét, hogy én katolikusként egyszerre két valóságban élhetek: a hétköznapiban és a természetfölöttiben. A keresztény gondolkodásban a látható valóság és a szellemi valóság át- meg átjárja egymást. Némiképpen költőien fogalmazva, bennünket, evilági embereket a végtelenség levegője éltet. Nos, ezt a tágas látóhatárt szemügyre venni, fölfedezni a magam életében, valamelyest megismerni és megismertetni rádiónk hallgatóival is: kegyelmi ajándék számomra. A transzcendens valóság létezése egyébként az évek fogyatkozásával, az öregedéssel járó változások elfogadására is fontos válaszokat ad.
– Melyik a kedvenc evangéliumi részlete, imája?
– A tékozló fiúról szóló példabeszéd (Lukács 15,11–32) és a Miatyánk.
– Melyik az a könyv, amit a Szentírás mellett magával vinne, ha hosszú időre egy lakatlan szigetre kellene mennie?
– Arany János összes verseit.
– Ki a kedvenc regényalakja?
– Égető Eszter. Habár még legalább tíz nevet felsorolhatnék, a kedvenc regényírót könnyebb lenne megjelölni: ő Németh László.
– Ki a kedvenc női és férfi szentje?
– Árpád-házi Szent Erzsébet és Szent Ferenc.
– Ki a kedvenc történelmi alakja?
– Széchenyi István.
– Ki az az öt személy, akit szívesen meghívna egy vacsorára?
– Majnek Antal püspököt Kárpátaljáról, Jelenits István piarista szerzetest, Klukon Edit zongoraművészt, Mel Gibsont és Vasadi Péter írót.
– Melyik virágot szereti a legjobban?
– A tulipánt.
– Melyik a kedvenc magyar bora, étele?
– A somlói furmint és a paprikás csirke galuskával.
– Mivel tölti szabadidejét?
– Férjemmel koncertre járunk vagy otthon hallgatunk zenét, késő este jut idő olvasásra, szombat esténként baráti találkozásokra, amelyeket lelkes és szakavatott sütés-főzés előz meg sok évtizede már. Ám újabb időkben minden lehetséges szabad óránkban unokáinkat pásztoroljuk. Ez vált legkedvesebb időtöltésünkké, leggyönyörűségesebb elfoglaltságunkká.
– Ki a kedvenc festője, muzsikusa?
– Egry József és Kodály Zoltán.
– Melyik szín fejezi ki leginkább az Ön egyéniségét?
– A világos árnyalatú lila.
– Van-e kedvenc sportja, sportolója?
– A foci és Egerszegi Krisztina. Az előbbi magyarázataként: édesapámat egyetlen „fiaként” minden meccsre elkísértem. A hetvenes évek óta azonban érdeklődésem alaposan megcsappant, ám meggyőződésem azóta sem ingott meg: a foci nagyszerű játék, legfeljebb nekünk mostanában nem megy.
– Ha csodatévő hatalmat kapna, mire használná?
– Békét oltanék az emberek szívébe.
– Melyik várost vagy országot tartja a legszebbnek?
– Természetesen Magyarországot.
– Hol érzi igazán otthon magát?
– Pesten és a Börzsönyben.
– Ha csak egy órája maradna az életéből, mit tenne a rendelkezésére álló időben?
– Gyorsan sütnék néhány tucat palacsintát az unokáimnak, elbúcsúznék a férjemtől és hálát adnék a Teremtőnek az életemért.
