Cikkek listázása

Kérdéseinkre válaszol: Juhász Judit

A végtelenség levegője éltet

Szerző: Körössy László

Fotó: Bókay László

Kereszténységüket a közéletben is nyíltan vállaló egyházi személyiségeket, hitvalló embereket bemutató sorozatunkban ezúttal Juhász Judit, a Magyar Katolikus Rádió igazgatóhelyettesét kérdeztük.
– Mi jelent az Ön számára igazi örömet?

– Amikor a családom körében arra gondolhatok: egybefonja őket a szeretetem. Ugyanakkor eközben nyugodtan gondolhatok a kötelességeimre is, mert tudom – némi „ünnepi” szünet után –, minden a régi kerékvágásban folytatódik, s holnaptól egy kicsit mindent jobban végezhetek.

– Ön szerint mi az igazi irgalmasság lényege?

– A mindig gyakorolható, a cselekvő szeretet. Másként: a szeretetre való képesség, amely önbecsülésünk talán egyik legfontosabb feltétele. De válaszolhatok Illyés Gyulával is, aki Szörnyű fegyver című négysorosában ezt írja:

Minden ütésed, átkod
Hiába ellenem.
Szörnyű a fegyverem:
Megbocsátok.

– Mi a legnagyobb kincs az Ön életében?

– A családom, élők és holtak. Bennük Isten jelenvalóságát érzem.

– Melyik az az erény, amelynek a jelenlétét a legszükségesebbnek tartja mai társadalmunkban?

– Az együttérzés. Osztozni mások sorsában: alkalmas lenne a nemzettudat sebeinek meggyógyítására, segítene a bomlás megállításában, recept lehetne a magány és az üresség ellen.

– Mi az, amit a leginkább nagyra becsül a férfiakban?

– A nagylelkűséget. Archaikusabban fogalmazva: a nemeslelkűséget. Ez utóbbi feltételezi a a felelősségvállalást, az együttérzés képességét s a hívő lelkületet is. Akiben ez megvan, az számomra egyben férfias is, a szó legtisztább értelmében.

– Ha önmagát jellemezné, mely tulajdonságait tartaná a legfontosabbnak?

– A magam és a környező világ jobbítására, javítására, „tanítására” való szándékot. Érzékenységet mások fájdalma iránt. S a küzdelemre, a kitartó munkára való képességet.

– Mit tart a legnagyobb hibájának?

– Hol fel-feltámadó szenvedélyes indulatosságomtól, hol türelmetlenségemtől, hol önzésemtől szeretnék megszabadulni. A hirtelen felbuzdulásból „elkövetett”, tőlem gyakorta „kikényszerített” ígéreteim be nem tartása legalább annyira válhat a legnagyobb hibává, mint bizonyos mulasztásaim, hanyagságaim, ki-kibuggyanó meggondolatlan szavaim, s az elnéző önfelmentés bizonyos kötelességeim el-elmulasztása miatt. S mennyi a hiúság bennem? Például a megfelelni akarás eme nyilvánosságnak szánt „önvallomásban”, önként vállalt feltárulkozásban? Mentes maradhat-e az ember a magának szánt vagy a neki tulajdonított szerep eljátszásától? Képes-e valódi, mély őszinteségre, ha komoly kérdésekre adott válaszaival adni akar valamit önmagából az olvasónak?

– Mi az, amit másképpen tenne, ha még egyszer elkezdhetné az éltét?

– Több gyermeket szülnék.

– Mit jelent az Ön számára a kato­likus­sága?

– Egyre nagyobb biztonságérzetet, s ezáltal felszabadultságot. Annak a felfedezésnek az örömét, hogy én katolikusként egyszerre két valóságban élhetek: a hétköznapiban és a természetfölöttiben. A keresztény gondolkodásban a látható valóság és a szellemi valóság át- meg átjárja egymást. Némiképpen költőien fogalmazva, bennünket, evilági embereket a végtelenség levegője éltet. Nos, ezt a tágas látóhatárt szemügyre venni, fölfedezni a magam életében, valamelyest megismerni és megismertetni rádiónk hallgatóival is: kegyelmi ajándék számomra. A transzcendens valóság létezése egyébként az évek fogyatkozásával, az öregedéssel járó változások elfogadására is fontos válaszokat ad.

– Melyik a kedvenc evangéliumi részlete, imája?

– A tékozló fiúról szóló példabeszéd (Lukács 15,11–32) és a Miatyánk.

– Melyik az a könyv, amit a Szentírás mellett magával vinne, ha hosszú időre egy lakatlan szigetre kellene mennie?

– Arany János összes verseit.

– Ki a kedvenc regényalakja?

– Égető Eszter. Habár még legalább tíz nevet felsorolhatnék, a kedvenc regényírót könnyebb lenne megjelölni: ő Németh László.

– Ki a kedvenc női és férfi szentje?

– Árpád-házi Szent Erzsébet és Szent Ferenc.

– Ki a kedvenc történelmi alakja?

– Széchenyi István.

– Ki az az öt személy, akit szívesen meghívna egy vacsorára?

– Majnek Antal püspököt Kárpátaljáról, Jelenits István piarista szerzetest, Klukon Edit zongoraművészt, Mel Gibsont és Vasadi Péter írót.

– Melyik virágot szereti a legjobban?

– A tulipánt.

– Melyik a kedvenc magyar bora, étele?

– A somlói furmint és a paprikás csirke galuskával.

– Mivel tölti szabadidejét?

– Férjemmel koncertre járunk vagy otthon hallgatunk zenét, késő este jut idő olvasásra, szombat esténként baráti találkozásokra, amelyeket lelkes és szakavatott sütés-főzés előz meg sok évtizede már. Ám újabb időkben minden lehetséges szabad óránkban unokáinkat pásztoroljuk. Ez vált legkedvesebb időtöltésünkké, leggyönyörűségesebb elfoglaltságunkká.

– Ki a kedvenc festője, muzsikusa?

– Egry József és Kodály Zoltán.

– Melyik szín fejezi ki leginkább az Ön egyéniségét?

– A világos árnyalatú lila.

– Van-e kedvenc sportja, sportolója?

– A foci és Egerszegi Krisztina. Az előbbi magyarázataként: édesapámat egyetlen „fiaként” minden meccsre elkísértem. A hetvenes évek óta azonban érdeklődésem alaposan megcsappant, ám meggyőződésem azóta sem ingott meg: a foci nagyszerű játék, legfeljebb nekünk mostanában nem megy.

– Ha csodatévő hatalmat kapna, mire használná?

– Békét oltanék az emberek szívébe.

– Melyik várost vagy országot tartja a legszebbnek?

– Természetesen Magyarországot.

– Hol érzi igazán otthon magát?

– Pesten és a Börzsönyben.

– Ha csak egy órája maradna az életéből, mit tenne a rendelkezésére álló időben?

– Gyorsan sütnék néhány tucat palacsintát az unokáimnak, elbúcsúznék a férjemtől és hálát adnék a Teremtőnek az életemért.

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>