Ministránstalálkozó a Szombathelyi Egyházmegyében
„Egész életemben Jézust szeretném szolgálni”
Szerző: Kürnyek Róbert
Fotó: Lambert Attila
Ebéd után, melyet a helybeli szorgos férfiak készítettek el, még lehetőség nyílt egy kis focira is, hiszen a focipályán sem árt, ha a ministráns helytáll.
A nap rendkívül sikeres része volt a ministránsok tanúságtétele, melyek közül az alábbiakban kettőt közlünk.
Az volt a legcsodálatosabb, hogy találkozhattunk XVI. Benedek pápával
Baranyai Patrik (Celldömölk): – Az elmúlt év végén már tudtam, hogy nagyon szépnek ígérkezik a nyár. Irodalmi színpados társaimmal horvátországi nyaralásra készültünk, amelyet a Betlehemezzünk Afrikáért! programban való részvételünkért nyertünk. Vártam ezt az utat, aztán egy váratlan esemény közbejött. Péter atya, a plébánosunk felajánlotta, hogy a celli ministránsok közül én lehetek az az egy, aki elmehet Rómába, a ministránsok világtalálkozójára. Nagyon nehéz döntés elé állított, mivel az út időpontja egybeesett a horvát úttal. Végül úgy döntöttem, hogy a kedves társakkal való nyaralás helyett inkább Rómát választom. Sosem jártam még ott, s az, hogy találkozhatom a Szentatyával, nagyon kíváncsivá tett.
Útban Róma felé sok ismerőst és néhány igazi barátot is szereztem. Nagy élményt jelentett, amikor a buszon a rózsafüzért imádkoztuk. Rómába érve izgatottan vártuk, hogy találkozhassunk XVI. Benedek pápával. Ez volt a legcsodálatosabb. Amikor egy méterrel ment el mellettem, úgy érzetem, hogy egész életemben Jézust szeretném szolgálni. Olyan jó volt hallani, amikor magyarul szólt hozzánk.
Rómát már ismertem a könyvekből és a történelemórákról. Mégis, mintha az ókorba repültem volna vissza, amikor megláttam a Colosseumot vagy a Forum Romanumot. A bazilikák is nagyon tetszettek, főleg a Szent Pál-bazilika, ahol láthattam a sok-sok pápa festményét, köztük a számomra oly kedves II. János Pál pápáét.
Rómából örök emlék marad, amikor 50 ezren énekeltünk a Szent Péter téren és elcseréltük egymással a sálainkat, sapkáinkat. De felejthetetlen a tengerpart is, ahol esténként kétméteres hullámokban fürödtünk.
Hazafelé jövet még egy szép élmény várt ránk: Loppiano. Éreztük az emberek szeretetét és a Szentlélek jelenlétét. Gyönyörű volt a templom is, aminek a teteje egész alacsonyra leért, hogy a legkisebbek is elérhessék, ahogy Isten is mindenkihez lehajol.
Róma örök élmény marad. De nemcsak a város, hanem a közösség is, a közös imák, énekek, nevetgélések. Előtte is rendszeresen ministráltam, de ez az út új erőt adott, hogy lelkesebb legyek. Nyáron igyekeztem mindennap ott lenni a templomban, hogy Jézust szolgáljam. Azóta a zsolozsmát is imádkozom, amire egy kedves barátom tanított meg. Azt mondták iskolatársaim, Horvátország gyönyörű volt. Én mégis tudom, hogy jól döntöttem, mert ez a római út Jézushoz vitt közelebb.