Venisancte Pécsett 1746 szeptemberében
260 év megállásra késztet
Szerző: Boda Miklósné
Ez a megemlékezés a püspöki szeminárium életre hívásának előzményeit és történéseit veszi számba, melyek 1746. szeptember 4-én értek célba, mikor is Berényi Zsigmond püspök felszentelte Szent Pál tiszteletére a papnevelő intézet épületét. 260 év megállásra késztet, visszatekintésre hív.
1714-ben Nesselrode II. Ferenc püspök (1703–1732.) egyházmegyei zsinatot tart, de szemináriumról itt még nem esik szó. Utóda, Thurn Antal Kázmér püspök (1732–1734.) a kinevezését megerősítő bullában azt a feladatot kapta XII. Kelemen pápától, hogy létesítsen szemináriumot az egyházmegyében. Kormányzásának rövid ideje alatt ezt nem valósíthatta meg. A püspöki székben őt követő Cienfuegos Alvarez jezsuita bíboros (1735–1739.), mivel nem tartózkodott Pécsett, az egyházmegye kormányzását Berényi Zsigmond esztergomi kanonokra bízta, de figyelemmel kísérte a helyi eseményeket és segített. Nagy része volt abban, hogy létrejött a pécsi szeminárium, a Pécsi Egyházmegye ugyanis a Lipót-féle 1690-es, illetve 1703-as Nova donatio alapján régi birtokainak újra tulajdonosa lett, melynek egynyolcadát szánták a papnövelde céljaira. Cienfuegos elérte, hogy 1736. december 16-án királyi biztosok jelenlétében megtörtént az addig egy tagban álló egyházi birtok szétosztása a püspökség, a káptalan, a székesegyház és a szeminárium között. Ez az intézkedés külön uradalmat biztosított a szemináriumnak.