Cikkek listázása

Zenei virágzás a Veszprémi Főegyházmegyében

„Aki szépen énekel, kétszeresen imádkozik”

Szerző: Budai Éva

„Az öröm, a boldogság, az üdvösség nem közvetlenül az égből hullik alá, hanem az egyik személy ajándékozza meg vele a másikat” – boldog emlékű Nyíri Tamás atya fenti gondolatai jutottak az eszembe nemrég, amikor Zircen, a ciszterci bazilikában a nyugdíjas kórusok hagyományos egyházzenei bemutatkozó hangversenyét hallgathattam. A lélekből jövő dal, az öröm, a bánat hangjai, az istendicsőítés magasztossága csendült fel az idős emberek ajkán – boldog ünnepélyességgel, áradón. A szakrális térben dalaik, népénekeik nyomán megelevenedtek a Megváltó születésének boldog percei, a passió stációi, a feltámadás sodró-áradó fényessége s az út Emmausz felé.
A kórusok mindegyike lakóhelyén, a katolikus templomi szertartásokon is szolgál, de városi-községi rendezvényeken is gyakran színesítik az együttléteket. Átélik, hogy „aki szépen énekel, kétszeresen imádkozik”.

A Veszprémi Egyházmegyében a nyugdíjas kórusok mellett mintegy húsz együttes énekel egyházi dallamokat, s közel félszáz zenekar, hangszeres csoport szolgálja-míveli a liturgikus muzsikát, az egyházzenét.

– Az egyházközségi templomi kórusok száma nem olyan nagy, de szépen gyarapodik – tájékoztat Rostetter Szilveszter orgonaművész, az egyházmegyei kántorképző vezetője.

Veszprém, a megyeszékhely, az érsekség központja méltán lehet büszke zenei életére. Büszkesége a távoli és a közelebbi múltban gyökerezik, s ezek a gyökerek jelentik alapjait mai „zenei virágzásának” és ígéretes jövőjének is – olvasom egy művészeti kínálóban.

A zeneoktatás első emlékei még a 13. századból valók: a káptalani főiskolán művelt hét szabad művészet között fontos helyet foglalt el a muzsika. A történelem viharai aztán elsodorták ezt az intézményt, de a Szent Istvánhoz vagy még inkább Boldog Gizellához fűződő hagyományok Veszprémet a Katolikus Egyház egyik magyarországi központjává tették. Az Egyház életében a zene nélkülözhetetlen szerepet játszott: a templomok, a szertartások zene nélkül elképzelhetetlenek voltak.

Mint M. Tóth Antal könyvéből – „Újra hallom szép szavát” (1988) – tudjuk, a 18. században a veszprémi székesegyháznak kiváló zenekara és kórusa volt, amely az istentiszteleteken s egyéb alkalmakkor a helyi szerzők művei mellett a zeneirodalom legnagyobbjainak darabjait is előadta. Beethoven műveit például még a zeneszerző életében játszották Veszprémben. Az egyházi muzsika itteni legnagyobbjai közül említést érdemel a francia származású, de veszprémivé vált Kemény Ferenc, akinek hallatlan hozzáértése és igényessége révén érte el csúcspontját a veszprémi zenei élet a 19. század első felében. Természetesen a kivételes eredményekhez kellett a támogatás, a mecenatúra is: a széles látókörű főpapok egész sorát lehetne megemlíteni, akik tekintélyükkel s anyagiakkal is segítették a tehetséges művészeket.

A zene, az ének szolgálat is

Korunkban a veszprémi Dohnányi Ernő Zeneművészeti Szakközépiskola, a Csermák Antal Zeneiskola kórusaival és hangszeres együtteseivel, a Veszprém Város Vegyeskar, a Liszt Ferenc Kórustársaság, a Boldog Gizella Női Kar, az Orlando Énekegyüttes, a Schola Regina, a Hóvirág Énekegyüttes jelen van nemcsak a koncerttermekben, hanem a Szent Mihály-székesegyházban – az adventi, karácsonyi, halottak napi, húsvéti koncerteken – s a város környéki falvakban, valamint a Balaton-part olyan csodálatos „koncerttermeiben” is, mint a balatonfüredi és a tihanyi templomok, vagy a balatonfűzfői romtemplom színpada.

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>