Cikkek listázása

Húszéves a magyarországi Hit és Fény közösség

Valamiben mindannyian sérültek vagyunk

Szerző: Madocsai Bea

A Hit és Fény közösség húsz éve működik hazánkban. A közösség alapítása Jean Vanier és Marie-Hélne Mathieu nevéhez fűződik. Amíg a talán ismertebb Bárka közösségben az értelmi sérültek, illetve halmozottan fogyatékos testvérek együtt élnek segítőikkel, addig a Hit és Fény az otthon élő értelmi fogyatékosok, azok szülei, testvérei, valamint segítőik számára nyújt rendszeres találkozási, töltekezési lehetőséget, és teret ad a hit közösségben való megélésének.

– A Hit és Fény azokat próbálja megszólítani, akik a társadalomban és a szűkebb életterükben sok megaláztatásban, mellőzésben részesülnek, elmagányosodnak és kevés barátjuk van – mondja Harmat Péter, aki feleségével együtt néhány hónapja a közösség magyarországi felelőse. – Mi barátságot, elfogadást, feltétel nélküli szeretetet kínálunk nekik, amit Jézuson keresztül élünk meg, s rajta keresztül találjuk meg magunk is. Hogy mi volt a vonzó számomra, amikor 18 évesen kapcsolatba kerültem a közösséggel? – folytatja. – Az első élményeim közé tartozik, hogy amint megérkeztem, ölembe ült Jancsi, és az autókról kezdett beszélgetni velem. A sérült testvérek rácáfoltak a nagy segítő szándékomra: kiderült, hogy ők sokkal többet tudnak tanítani nekem elfogadásról, nyitottságról, barátságról, mint amennyit én valaha is gondoltam volna erről.Jean Vanier sok helyen elmondta, leírta azt, ami sok egészséges segítőnek elemi erejű megtapasztalása, hogy mindannyian sérültek vagyunk, s a fogyatékosokkal való közösségben fölismerhetjük a saját hiányosságainkat, sérültségünket, elfogadhatjuk azokat, és rajtuk keresztül Jézus gyógyít bennünket.

Találkozás, ima és ünnep

A közösség az összejövetelein figyel arra, hogy megvalósuljon a hármas beosztás: legyen idő a személyes találkozásra, hiszen erre épül a közösségi élet, azután kerüljön sor az imádságra, amikor Jézussal találkozhatnak, és maradjon idő a közös ünneplésre. Ennek leggyakoribb formája a közös étkezés. Negyedik időnek nevezik az alkalmaikon kívül történő találkozásokat, amikor a testvérek tovább szövik a baráti szálakat, meghallgatják, segítik, támogatják egymást.– A találkozók háromféle időszaka erősíti egymást – állítja Kati, az egyik segítő. – Amikor az évfordulót ünnepeltük, s négyszázan voltunk együtt, eljöttek a régiek is, akik kezdetben segítették a Hit és Fény közösséget. Nagy öröm volt az együttlét! Nem csoda hát, hogy a felszabadult, közös ünneplést a kiscsoportos beszélgetés során az egyik sérült lány „buli”-nak nevezte, amikor az élményeinket osztottuk meg egymással. Ami azonban a leginkább megérintett, az a következő mondata volt: „Érdekes, hogy a jó buli után sokkal jobban megy az imádság is.”

Az imádságban természetesen a sérült testvérek ugyanúgy részt vesznek, mint a családtagok vagy a segítők. Ők értelmükben korlátozottabbak, de talán pont emiatt a szívük igen nyitott, a lelkük legmélyéről fakad az imádság.

Egy régiószintű Mikulás-ünnepségről így számolnak be a szervezők:

– Fergeteges együttlét volt, sok ajándékkal, vidámsággal, nem is tudtuk, hogyan csöndesedjünk el és vezessük be az imát. Meggyújtottunk egy gyertyát. A pillanatnyi tanácstalanságot fölhasználva, Márti, az egyik sérült rutinosan előre lépett, kezébe vette a gyertyát és saját szavaival megköszönte Istennek, hogy milyen jól érezte magát közöttünk. Aztán körbeadtuk a gyertyát, mindenki imádkozott, és azonnal megteremtődött az imádságos légkör.

A teljes cikk >>>

Rovat további cikkei:

Kapcsolódó cikkeink:

A szeretet útja...

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>