Egy katolikus hitoktatónő szolgáló és tanúságtevő élete

Hová lett Szekeres Mária?

Szerző: Budai Éva

„Az igaz ember eltávozik, de a fénye megmarad” – mennyire igaza van Dosztojevszkijnek! S talán folytathatnánk is a gondolatot ekképp: s e fény előbb utóbb fellobbantja az emlékezés lángjait. Így történt ez nemrég Balatonfüreden is, ahol egykori tanítványai, barátai, munkatársai és lelkipásztorok közösségében emlékeztek a nagyszerű lelki emberre, a kiváló pedagógusra, a széles műveltségű közösségszervezőre, Szekeres Mária hitoktatónőre, a kommunista éra egyik áldozatára, aki 1977 telén egyik napról a másikra rejtélyes módon eltűnt.

Valószínűleg eltávolították őrhelyéről, ahol az akkori idők politikai megítélése szerint „főbenjáró bűnöket követett el”: felpezsdítette a település hitéletét s a hitoktatást az iskolákban. Huszonkilenc éve ennek, s huszonkilenc éve még beszélni sem mertek erről, tabutéma volt. Most Szekeres Mária egykori barátnője, Horváthné Peterdy Ilona kezdeményezésére és Pápai Lajos győri megyéspüspök segítségével – aki akkor Füreden káplánként szolgált – egy emlékfüzet látott napvilágot, melyben szülők, kollégák, tanítványok szólalnak meg névvel vagy még ma is csak név nélkül, mesélnek a múltról és emlékeznek a szeretett hitoktatónőre, mindannyiuk „Mária nénijére”.

Ki volt Szekeres Mária?

Szekeres Mária 1927. február 12-én született Balatonlellén. A tehetséges kislány plébánosa, dr. Lékai László (a későbbi veszprémi megyéspüspök, majd bíboros) támogatásával és irányításával hamarosan a budai Szent Margit Gimnáziumba került, majd a Ward Mária Kollégiumba, ahol hitoktatói oklevelet szerzett. Előbb Budapesten dolgozott iskolákban, nevelőotthonokban, majd Kaposvárra kapott hitoktatói kinevezést. Az 50-es évek végétől Ajkán, majd 1965-től 1977-es eltűnéséig Balatonfüreden szolgált. Munkáját mindig hivatástudattal, lelkiismeretesen végezte. Lékai László püspök a 70-es években kinevezte az egyházmegyei hitoktató bizottságba, bevonta az új hittankönyvek bírálatába is.

*

Szekeres Mária a templom szomszédságában, a Bem iskolában tanított 1977. január 21-én. Onnan szaladt ki a hittanóráról harangozni egy temetésre. Amikor a plébános, Börzsey János hazaérkezett, a gyerekek a lépcsőfeljárónál ácsorogtak: „Mária nénit várjuk, mert nem jött vissza az órára.” A plébános fölment a hitoktatónő szobájába, az egész házat bejárta, de Máriát nem találta. A táskája és az igazolványai a szobájában voltak. A hitoktatónőnek azonban nyoma veszett!

1977 áprilisában a kiolvadt Balatonban egy nő holttestére bukkantak. Börzsey atyának meg Mária édesanyjának kellett volna azonosítania a tetemet, de az felismerhetetlen volt. Az ellenséges hatóság megállapította: öngyilkosság történt, Szekeres Mária szerelmi bánatában a Balatonba ölte magát. De hiszen a tavat eltűnésekor vastag jégpáncél borította! Vajon csákányt is vitt magával, hogy szörnyű tettét végrehajtsa?! Nem valószínű! Mária szerény, tiszta, szűzi életet élt, hivatásának szentelte magát.

Emlékmozaikok

„Tízévesen fogalmam se volt, milyen áldást jelentett nekünk, fiataloknak Mária néni…Valahogy minden, ami addig megszokásból volt jelen életünkben, megtöltődött tartalommal, értelemmel. A szentmiséken sokkal aktívabban voltunk jelen: valóban részt vettünk benne, nem csak hallgattuk… Ahogy énekelt a misén, abban egyszerre volt jelen a szent áhítat és a vidámság: most itt együtt dicsérjük az Urat!… Ő indította el nálunk az adventi koszorú készítésének szép szokását. Tőle tanultam meg a gyertyácskák jelentését és a Szentírás olvasását. Szerettem, ahogy felolvasás után hagyta, hogy megnyilatkozzunk: melyikünk mit érez, hall ki belőle. Nyitott volt az új dolgokra is: a plébánián együtt hallgattuk meg a Jézus Krisztus Szupersztár című rockoperát… Jó pedagógus volt… Parányi szobája, mely szinte mindig nyitva állt a beszélgetésekre éhes kamaszok előtt, nekem a béke, a harmónia kis szigete volt…” (Kőszeginé Korpádi Edit)

A teljes cikk >>>

> Cikk nyomtatása > Küldje el e-mailben

2010. június
Tartalom >>>