Cikkek listázása

Kérdéseinkre válaszol: Kozma Imre irgalmas rendi szerzetes

Az emberi élet önátadás az emberek szolgálatára

Szerző: Körössy László

Fotó: Bókay László

Kereszténységüket a közéletben is nyíltan vállaló egyházi személyiségeket, hitvalló embereket bemutató sorozatunkban ezúttal Kozma Imre irgalmas rendi szerzetes, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat vezetője válaszol kérdéseinkre.
– Mi jelent az Ön számára igazi örömet?

– Amikor sikerül úgy segíteni valakinek, hogy az újrakezdés vágya ragadja el.

– Ön szerint mi az igazi irgalmasság lényege?

– Az Istenből forrásozó szeretet zavartalan áradása rajtunk keresztül, embertársaink felé. Ebben a történésben egyre inkább önmagunkká válunk, és mert szándéktalan, ezért a létünk beteljesedése.

– Melyik az az erény, amelynek a jelenlétét a legszükségesebbnek tartja mai társadalmunkban?

– A megbékélést, ami azt jelenti: az Isten Lelke felől élni. Egyébként hozzátenném, hogy azok sem voltak tökéletesek, akik tetteikben hőssé váltak, és azok sem voltak kevésbé tökéletesek, akik gyengeségük áldozatai lettek.

– Mi az, amit a leginkább nagyra becsül a nőkben?

– Azt, hogy képesek megszelídíteni a férfiembert, s gyermekeikért aggódva éjszakákat átvirrasztani.

– És mit tart a legnagyobb hibájának?

 

– A türelmetlenséget azokkal szemben, akiknek az életében a megértett, elfogadott igazságtól elválik a megcselekedett igazság, akik mindezt ideológiák gyártásával meg is magyarázzák, és ezzel elterelik a figyelmet az igazságról.

– Ha önmagát jellemezné, mely tulajdonságait tartaná a legfontosabbnak?

– A bátorságot a szolgálatra, mert meggyőződtem arról, hogy az utolsó hely mindig szabad.

– Mi a legnagyobb kincs az Ön életében?

– A szabadság, az Isten fiainak szabadsága, amely segít abban, hogy ne tartsam túl fontosnak magamat és a múló világot, ugyanakkor bátorít arra, hogy az Isten szeretetébe vetett bizalomból éljek.

– Mit jelent az Ön számára a katolikussága?

– Győzelem ama kísértés felett, hogy az ember másként tegyen, mint ahogy azt Isten akarja.

– Mi az, amit másképpen tenne, ha még egyszer elkezdhetné az éltét?

– Ezt a kérdést nem szabadna feltenni, mert -könnyen okos az ember, amikor az élet alkonyáról tekint vissza. Ha ez egyáltalán egy fiatal ember esetében lehetséges, akkor kevésbé alapoznék az Istentől kapott talentumaimra, és inkább hagyatkoznék Isten „kicsinységére”, „gyengeségére”, „eszköztelenségére”. Jobban hinnék abban, hogy Isten valóban működhet bennem, ahelyett, hogy Istent ostromolom, hogy segítsen.

– Melyik a kedvenc evangéliumi részlete, imája?

– A Szűzanya hálaéneke, a Magnificat! „Magasztalja lelkem az Urat, (…) mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát.” Az Üdvözlégy pedig a Szűzanya közbenjáró szerepe miatt: „imádkozz érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján”.

– Melyik az a könyv, amit a Szentírás mellett magával vinne, ha hosszú időre egy lakatlan szigetre kellene mennie?

– Szolzsenyicin A Gulag-szigetcsoport című könyve, mert erősíti a jövőbe vetett hitemet. Ugyanis az az ifjúság, amely a politikai paragrafusok miatt a börtöncellákban ül, sohasem az ország átlagfiatalságát képviseli, mindig előtte jár annak. Másrészt, ha lehetséges lenne, szivarzsebembe rejteném (elfér benne) Kempis Tamás Krisztus követését.

– Ki a kedvenc regényalakja?

– Nem kedvelem a regényeket. Versolvasó vagyok. Talán a vers fegyelmezett formája és rövidsége miatt. Ezáltal lesz gondolatébresztő, saját pályájára állítva, indítva az ember lelkét. Mindettől függetlenül Julianus baráttal többször is útra keltem.

– Ki a kedvenc női és férfi szentje?

– Árpád-házi Szent Margit (remélem, Árpád-házi Szent Erzsébet megbocsát!), mert békességszerző, és nem vonakodott áldozatul adni életét a nemzetért. Assisi Szent Ferenc, mert magával ragadóan ő döbbentett rá arra, hogy Krisztus megtestesülése azt jelenti, hogy értünk szegénnyé lett. A kereszténység pedig mint krisztuskövetés akkor hiteles, ha a szegény Krisztust követi.

– Ki a kedvenc történelmi alakja?

– Szent István király, aki erős, egyesítő és más nemzetek függetlenségét támogató államszervezetet hozott létre, amely a maga korában a legjelentősebb tényező volt a Duna-medencében. Meggyőződésem, hogy ma is csak a Szent István-i úton lehet gyógyulást keresni ebben a térségben.

– Ki az az öt személy, akit szívesen meghívna egy vacsorára?

– Többeket szeretek annál, hogy vállalkozzam öt személy megnevezésére. Így a karácsonyesték asz-talára gondolok, ahol hajléktalan testvéreim örömében fürdőzöm, mert mindenkinek van helye az asztalnál.

– Melyik a kedvenc magyar bora, étele?

– Kedvenc borom a Somlói Juhfark, ételem pedig a paprikás csirke, amelynek Édesanyám adott ízt, s rajta kívül csak egy valakit ismerek, aki ugyanúgy készíti el.

– Melyik virágot szereti a legjobban?

– A pipacsot, mert amikor nyílik, „vérzik” a magyar róna, és a búzavirágot, mert erősíti hitünket, hogy fölöttünk mégiscsak kék az ég.

– Mivel tölti szabadidejét?

– Rab voltam egész életemben. Megkíséreltem néha nyaralni, aztán abba is hagytam, mert mindig lelkiismeret-furdalás lett a vége. Egy-egy futballmeccs után is a belső kényszertől űzve, több energiát mozgósítva kellett visszafizetnem a magamnak ajándékozott időt.

– Ki a kedvenc festője, muzsikusa?

– Molnár C. Pál képeit szeretem és Liszt Ferenc zenéjét.

– Van-e kedvenc sportja, sportolója?

– Általában kedvelem a sportot, elsősorban a labdajátékokat. Ösztönösen vonzódom a labdarúgáshoz, mert elég hozzá egy labda (gyermekkorom szegénységében ez fontos szempont volt), és ráadásul közösségi játék. A sportolók lemondása, áldozatvállalása mindig imponált nekem. A maiak közül Görbicz Anita a kedvencem, aki zseniális rögtönző, játéka kiismerhetetlen, és mindig képes valami többre. Nagyszerű küzdő.

– Melyik szín fejezi ki leginkább az ön egyéniségét?

– A zöld, az elpusztíthatatlan életerő szimbóluma.

– Ha csodatévő hatalmat kapna, mire használná?

– Rávenném a gazdagokat arra, hogy osszák meg a javaikat a szegényekkel, hogy ismerjék meg a boldogságot is, ne csak boldoguljanak.

– Melyik várost vagy országot tartja a legszebbnek?

– Olaszország tetszik, és Brazília is elbűvölt, de Győr áll a szívemhez legközelebb. Üldöztetéseim közepette többször felvetődött bennem a disszidálás gondolata. Csakhogy nem tudnék máshol élni, mert mindennél fontosabb számomra a hazám és a nemzetem.

– Hol érzi igazán otthon magát?

– Picinyke szobám csendjében.

– Ha csak egy órája maradna az életéből, mit tenne a rendelkezésére álló időben?

– Megköszönném Istennek az életemet. Azt, hogy ismerhettem ezt a szép világot, sok-sok embert szerethettem, és engem is sokan szerettek, akik gazdaggá tették az életemet. Kérném Istent, hogy erős keze gyengéd szeretettel hordozza ezt a világot, és imádkoznék azért, hogy az emberi önzés ne akadályozhassa meg az emberek világra jöttét, mert semmihez sem mérhető a létezés öröme.

Rovat további cikkei:

Kapcsolódó cikkeink:

Jézus mozaikjait, arcának fénysugarait szedem össze

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>