Árvízi Emléknap a cserkészekkel a Dóm téren
Az együttlét örömének vonzásában
Szerző: Bérdi Péter
1879. március 12.
A dél-alföldi nagyváros, Szeged több száz éves történelmében ez az egyik legemlékezetesebb dátum. A Tisza és a Maros találkozási pontja nemcsak kedvező földrajzi helyzetet biztosít, hanem szörnyű veszélynek is kitette a város lakóit. A mederszabályozás óta a Tiszán gyakorlatilag akadálymentesen levonuló árhullámok ereje ezen a napon megmutatta, mire is képes. A petresi gát átszakadása után néhány nap alatt Szegedet is elérte az ár. A keskeny utcácskákat szegélyező, falusias családi házak kártyavárként dőltek össze a feltartóztathatatlanul hömpölygő, jéghideg folyóvíz sodrásában. A több mint 6000 épületből – szinte csak emlékeztetőül – 2-300 ház maradt fenn; a többit mind lerombolta a víz. Mivel a város alacsony fekvésű volt, a beáramlott 3-4 méter mély víz még napokig áztatta a város utcáit, így az életben maradtak a magasabb épületeken, valamint a romba dőlt házak tetején próbáltak ideiglenes menedéket találni. A szörnyű esemény után azonban – felocsúdva az átélt borzalmakból – a város népe gyors építkezésbe kezdett. Nemzetközi segélyekre is támaszkodva, alig néhány év alatt korszerű, merőben új arculatot varázsoltak a városnak, melyet immár a megerősített gátak oltalmaztak.
2006. március 11.
127 évvel később a borzalmas természeti csapáson túl az azt követő összefogásra, bajtársiasságra, kitartásra és önzetlenségre emlékezhetünk. A szegedi belvárosi plébánia már második alkalommal kért fel bennünket, cserkészeket, eme neves városi emléknap megszervezésére, lebonyolítására. Mint ahogy maga a cserkészet is, természetesen programjaink is mindenki felé nyitottak és teljesen ingyenesek.
