Isten munkatársai a teremtésben
Szerző: Szalontai Anikó
Fotó: Vida József
A második kérdés, hogy hány gyermeket szeretne összesen a házaspár. Ez egyéni teherbírástól is függ. Az azonban biztos, hogyha egy gyermekünk lesz, az nem olyan jó, mint ha több. Nagyon hibás gondolkodás az, ha azt mondjuk, azért vállalunk csak egyet, mert annak akkor mindent meg tudunk adni. Hiszen egyet biztosan nem adunk meg neki: a testvért.
A harmadik szempont, hogy milyen időközönként szeretnék világra hozni a gyermekeket. A várandósság valóban más állapot, erőteljesen igénybe veszi az anyai szervezetet, éppen ezért fontos, hogy legyen idő regenerálódni, ami legalább két év. Az biztosan nincs Isten tervében, hogy az esküvő után „babagyárrá” váljon a család, és az anyuka belerokkanjon a szülésekbe. Ezért adott Isten lehetőséget, hogy felismerjük, melyek a termékenység, illetve a terméketlenség jelei.
– Miért a természetes családtervezés módszerét javasolja az Egyház?
– Szent Pál említi, hogy a házastársak közös megegyezés alapján egy ideig tartózkodhatnak a házasélettől. Erre alapozva VI. Pál adta közre azt a pápai megnyilatkozást, amelyben a természetes módszert tartja a születésszabályozás helyes megoldásának. Ez a női ciklust veszi figyelembe, vagyis azt a természetes folyamatot, amit Isten adott nekünk.
Azért is nagyon szép ez a módszer, mert mindkét fél döntése. Kettejük felelőssége és vállalása, hogy igen, most megtartóztatva magunkat el szeretnénk kerülni a fogantatást, vagy éppen fordítva.
Fontos a helyes szóhasználat kialakítása is, hogy ne terhesnek mondjuk, amikor valaki kisbabát vár, hanem várandósnak, áldott állapotban lévőnek. Az a szó, hogy terhes, azt sugallja a fiatalok számára, hogy ez egy nehézség. A családtervezésnél is azt helyezzük az előtérbe, hogy milyen csodálatos dolog, mikor egy új élet elindul, amelyben Isten arra hív bennünket, hogy munkatársai legyünk a teremtésben.
– Miből áll ez a módszer?