„Amikor a vak viszi a bénát, mindkettő előbbre jut”
Szerző: Márton Gábor
– Mindegyik és egyik sem. Lelkiség annyiban, amennyiben hiszi, hogy van a világiaknak is egy sajátos karizmája, amellyel az Egyházat gazdagítják. Kisközösség valóban, mert hisz a sejtszerű működésben, és a kicsinységet tudatosan felvállalva mustármagként szeretne növekedni. Civil szervezet, hiszen olyan ügyet képvisel, amely nemcsak a jövő Egyházának kulcskérdése, hanem a társadalom számára is fontos értéket termel, hisz tagjai a hátrányos helyzetű rétegek szolgálatára, a felnövekvő generáció nevelésére, vagy a vidéki lélek-jelenlét biztosítására adták életüket.
Mindezek előtt azonban szakmai és emberi hálózat az Egyházban szolgáló, Krisztusért élő, Krisztusért égő világaikból. Fontos sajátossága, hogy senkit sem szeretne kiszakítani plébániájából és másfajta elköteleződésbe bevonni, sőt éppen ellenkezőleg, megerősíteni szeretné tagjait már meglevő helyzetükben, identitásukban, szolgálatukban.
– A tájékoztató anyagokban olvastam, hogy lelkipásztori munkatársakat segít a VAK. Kik is azok a lelkipásztori munkatársak? Talán nem mindenkinek világos ez az elnevezés.
– A „lelkipásztori munkatársak”, „kisegítők”, „pasztorális asszisztensek”, „plébániaigazgatók” nemcsak nevükben, hanem tevékenységükben is nagyon sokszínűek, ezért nehéz egységes elnevezést vagy közös nevezőt találni. Szűk értelemben mi azt a világit értjük rajta, aki főállásban és hivatásszerűen pasztorális tevékenységet folytat (pl. hitoktat), és ezen felül a plébánián folyó egész pasztorális tevékenységekért felelősséget érez és vállal. Tág értelemben ide tartozik minden világi, aki akár csak egy órában is valamilyen szolgálatot vállal a plébánián, a közösségben. Mi jelenleg elsősorban az első körre koncentrálunk, de hosszútávon minden apostolkodó világira számítunk.
– Mit lehet tudni a lelkipásztori munkatársakról Magyarországon?
– Nagyon keveset. Személyük, szolgálatuk általában rejtve marad, ők a magyar egyház egyik fehér foltja, ugyanakkor valószínűleg a jövő aranytartalékai is, de szolgálatuk már a jelen egyházi körülmények között is hiánypótló.
Adatbázis híján 2003 és 2004 között egy országos kutatást kezdeményeztünk ezen emberek felkutatására, helyzetük feltárására. Igazi „egyházi nyomozás” kerekedett ki belőle. „Véletlen” találkozásokon, rádióriportokon, cikkeken, emberi ismeretségeken keresztül a legváltozatosabb utakon vezetett el minket a gondviselés egyesekhez. Végül 95 lelkipásztori munkatárshoz juttattunk el kérdőívet az ország valamennyi egyházmegyéjébe. A kutatás során arra voltunk kíváncsiak, hogy kik azok, akik aktívan, lehetőség szerint fő tevékenységként plébánián szolgálnak, milyen a helyzetük, miből áll a tényleges munkájuk és milyen kompetenciákat kíván tőlük ez.
– Mit mutatott az összkép? Van-e „tipikus” lelkipásztori munkatárs?
– A felmérés során sok érdekességre csodálkozhattunk rá. A már említett sokszínűség miatt a lelkipásztori munkatársaknak sokféle profilja bontakozott ki különféle körülmények között. Ha mégis válaszolni szeretnék a kérdésre, akkor azt mondhatnám: a tipikus lelkipásztori munkatárs teológiát végzett fiatal, nagycsaládos (átlagosan 4 gyermeke van!), kistelepülési plébánián lakik, keveset keres és sokat dolgozik, egy plébánián mindennek gondját viseli, általában igeliturgiát is tartva az „elatyátlanodott” egyházközségben. Persze vannak köztük városban vagy lelkipásztor mellett dolgozók is szép számmal. Helyzetük egyházjogilag, munkajogilag, teológiailag és sok egyéb szempontból is bizonytalan, tisztázatlan. Ugyanakkor a vidéki plébániák megüresedése, ellátatlansága egyre erősebben veti fel a világiak mozgósításának szükségét, plébániai szerepük újragondolást és a szorosabban vett lelkipásztori szolgálatba való bevonásuk kérdését.
– A felmérés tükrében milyen célokat látnak maguk előtt?
– A lelkipásztori munkatársak igénylik egymás megismerését, szakmai tapasztalatcserét segítő találkozók, fórumok létrehozását, gyakorlatorientált továbbképzéseket és egy őket összefogó és erősítő országos hálózat beindítását. Látható, hogy ezek hiányban a munkatársak izolációja, magánya növekszik, és sokan kiégnek vagy elhagyják ezt a pályát.
Célul tűztük ki a lelkipásztori munkatársak közti hálózat kiépítését és működtetését, az egymás közti kommunikáció, tapasztalatcsere, önszerveződés segítését. Rendszeres regionális és országos találkozók szervezését és ezek által a lelkipásztori munkatársak identitásának erősítését is szeretnénk megvalósítani. De dolgunk van minden világival, ezért nem feledkezünk meg a világiak küldetéstudatának általános ébresztgetéséről, ápolásáról sem.
– Konkrétan mit tudnak tenni értük?
– Már 2003 elején kidolgoztunk egy komplex programot, amelynek négy fő eleme van: kutatás, konferenciák, hálózatépítés, képzés. A kutatásról már szóltam, a hálózat építése folyamatosan zajlik, a képzést pedig jelenleg dolgozzuk ki. 2005 nyarán került sor a lelkipásztori munkatársak első országos konferenciájára Szekszárdon.
– Mesélne egy kicsit erről?
– A konferencia címe „Otthon a plébánián” lett, amely jól kifejezte a résztvevők sajátos helyzetét. Mivel a találkozó az első volt a maga nemében, így egyik legfőbb céljának azt tűztük ki, hogy a különböző egyházmegyéből jött lelkipásztori munkatársak megismerjék egymást, kapcsolatok szövődjenek köztük, amelyek segítik őket további szolgálatuk során, a résztvevők pedig erőt merítsenek az ország más részein hasonló problémákkal küzdő „sorstársaikkal” való találkozásból.
– Tervezik-e folytatását ennek a konferenciának?
– Igen, idén augusztus 1. és 4. között Szeged mellé, Domaszék-Zöldfásra hívunk minden érdeklődőt. Nagy örömmel fogadtuk, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia idei kommunikációs programja a missziót állítja középpontba. Szeretnénk ehhez a központi programhoz a mi szerény eszközeinkkel csatlakozni, és a nyári találkozón közösen annak útját keresni, hogy hogyan lehetünk egy missziós pasztoráció világi apostolai. Előadások, tanúságtételek, kiscsoportos megosztások segítik majd a feldolgozást.
A szakmaiság mellett nem feledkezünk meg a feltöltődés és a családi pihenés fontosságáról sem, így focimeccsekre, esti koncertekre, nagy beszélgetésekre, fürdőzésre, külön gyerekprogramokra is számíthatnak a jelentkezők, akiket nem akarunk kiszakítani családjukból, hanem családjukkal együtt várunk. A nyári találkozónkon Beer Miklós és Veres András püspök atya is megtisztel minket jelenlétével.
– Ha valaki jelentkezni vagy csatlakozni akar, hogyan teheti meg?
– A jelentkezéseket a konferencia@pasztoracio.hu e-mail címre, vagy a +36(20)8232-930-as telefonszámra várjuk. Kérésre szívesen küldünk meghívót. A hálózatba pedig minél több világit szeretnénk bekapcsolni, ezért mindenki segítségére számítunk. A fenti címek mellett a vilagiak@gmail.com címen, illetve 6722 Szeged, Szentháromság 19. alatt is elérhetnek bennünket az érdeklődők. Pártoló tagunk pedig bárki lehet, az is, aki ténylegesen nem tud részt vállalni világiakat támogató munkánkból, de céljainkkal egyetért.
