A szerzetesrendek tanácsadója

A Bécsi Érseki Bíróságon a prelátus úr már 1962-től fontos tisztségeket töltött be: bíró, majd officiális volt. Schönborn bíboros egészen a legutóbbi évekig számíthatott odaadó, megbízható szolgálataira. Amikor az Apostoli Szentszék dekrétumával 1959-ben létrejött az Osztrák Szerzeteselöljárók Konferenciája, akkor a működéshez szükséges szabályzat megalkotásából ő is nagymértékben kivette részét. Majd a konferencia egyházjogi osztályának vezetőjeként végzett óriási munkát. Ekkor ülésezett az I. Vatikáni Zsinat, mely többek között a szerzetesrendek megújítását is céljául tűzte ki. A szerzetesjog újjáformálásánál nagy szükség volt lelkes és tudós szakemberekre. Tivadar atya munkáját nagyra értékelték a szerzetesjog megreformálásához írott állásfoglalásai miatt, majd az e témával foglalkozó zsinat utáni bizottságok tagjává is kinevezték. Amikor azután a szerzetesrendek saját életükbe is át akarták ültetni a zsinati reformokat, Unzeitig prelátust gyakran hívták az általános rendi káptalanok jogi szakértőjének.

Mit érez a bíró, amikor egyházi jogi perben ítélkezik? „A bíróra hatalmas felelősség hárul! Nagyon alaposan át kell gondolni, kinek van igaza…” Unzeitig prelátus úr elgondolkodik. Arcán sok-sok régi tapasztalat emléke suhan át. De ez már a múlté. A múltról pedig Magyarország is eszébe jut. „Soha nem éreztem úgy, hogy felejteném a magyar nyelvet. Bár kevés a kapcsolatom Magyarországgal, mégis örülök, ha meglátogat valaki onnan. Mit üzenek a magyar katolikusoknak? Folytassák a munkát az Egyház szolgálatában!”