Cikkek listázása

Egy újonnan megjelent könyv margójára

A szent életű munkáslány: Bódi Mária Magdolna

Szerző: Budai Éva

„A kis Szent Goretti Mária magyar mása. Élete – mely mindössze 24 év – a két világháború közti magyar katolikus lelkiség drága virága. Véres mártíriuma keresztes utunk jelképe. Hősi életáldozata jövőnk ígérete. Rövid pályafutása a tevékeny szeretet hőskölteménye. Halála méltó életéhez: meghalt, mert szerette az erényt és utálta
a bűnt…”
Ez az idézet megboldogult Galambos Miklós plébánosnak a legkeményebb kommunista diktatúra idején (1955-ben) írott könyvében (Ketten egy felé) olvasható, mely a veszprémi egyházmegyei litéri Bódi Mária Magdolna életéről, vértanúságáról szól, s benne párhuzamba állítja a szent életű fiatal leány és Szent Goretti Mária életáldozatát. E könyv Bódi Mária Magdolnáról szóló fejezetét a litéri önkormányzat és civil szervezetek, magánszemélyek, továbbá az érsekség összefogásával a Balatonfűzfői Jézus Szíve Plébánia adta ki az idén Szécsi Ferenc plébános atya kezdeményezésére. Bódi Magdi példája üzenet a ma élőknek is, fogalmazódott meg az idén azon a mementón is, melyet a szent életű leány tiszteletére rendeztek Litéren, s melyen Seregély István egri érsek celebrálta a misét.

De hát ki is volt valójában Bódi Mária Magdolna? Egyszerű munkáslány, de tanúságtevő keresztény, aki 1945-ben egy őt megerőszakolni akaró orosz katona elől menekülvén puskagolyó által halt vértanúhalált.

Köveskáltól Mámapusztáig

Magdi szülei uradalmi cselédek voltak, akik vallásos nevelést nem kaptak. Az édesapa személyi iratainak hiányában szentségi, sőt polgári házasságot sem köthettek. 1921. augusztus 8-án született meg kislányuk Szigligeten, akit a badacsonytördemici templomban kereszteltek meg augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén. A leány a családban nem kapott buzgó vallásos nevelést, de az édesanya a gyermekeket rászoktatta a napi imádságra, s elküldte őket rendszeresen a templomba is. Magdi főként az iskolai hittanórákon tanulta az istenismeretet. Mikor 1934-ben Köveskálról Mámapusztára (Balatonfűzfő ősközségébe) költöztek, az ottani plébánosától kapott lelki fejlődését elősegítő vallásos könyvek révén egyre komolyabb hitbeli tudásra tett szert.

Már kisiskolásként kitűnt tehetsége a versmondásban, az éneklésben. A köveskáli katolikus iskolában gyakran mélyen átélt szavalataival szolgált a hazafias ünnepségeken, s vallásos témájú színdarabokban is szerepelt. Már kislányként nagy igyekezettel segített a háztartásban, a mezei munkában is jobb keze lett édesanyjának, aki korán észrevette hosszan tartó imádságait, apró önmegtagadásait. Mindenütt segített, ahol csak szükséget látott. Ezt a képességét, affinitását a testi-lelki rászorulók között édesanyjától örökölte, aki az utolsó falatját is odaadta volna a szegényeknek. Imaélete legerőteljesebben a mámapusztai időszakban bontakozott ki. Tizenhét éves volt, amikor Balatonfűzfőn nép­missziót tartottak. Ekkor kezdett megvilágosodni előtte, hogy egészen Jézusé akar lenni. Vonzotta a szerzetesi élet – ebben azonban akadályt jelentett egyházjogilag törvénytelen származása. Fájó szívvel vette tudomásul, hogy az akkori rendi szabályok értelmében e vágyát nem követheti. Hamarosan a fűzfőgyártelepi Nitrokémia Ipartelepek munkásnője lett. Több műszakos beosztása ellenére megtalálta annak módját, hogy a helyi templomban naponta találkozzék a szentáldozásban az Úr Jézussal.

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>