Szabálytalan gondolatok a futball-vb emlékképeihez
Szeretem a focit, mert…
Szerző: Kondás Sándor
– nem kell szégyenkeznem akkor sem, amikor azzal szembesülök, hogy a csapat 2000 éves története nem felhőtlen sikersorozat; voltak időszakok, amikor aranycsapat volt a pályán, és volt olyan is, amikor csak tébláboltunk a gyepen;
– kell egy csapat, amelyben játéklehetőséget kapok, ahol fontos vagyok; amelyet rajongásig szerethetek és ahol szeretetet kapok; s amelyhez hűséges is maradok jó és balsorsban egyaránt;
– van egy csapat, mely nem sok millióért összevásárolt játékosokból áll, hanem olyanokból, akik tudják, hogy „nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket”. Ez bizony nem a „tökéletesek” klubja. Úgy látszik, a Mester szeret a lehetetlenekkel remekelni. Gondoljuk csak el, mit hozott ki Léviből, a korrupt vámosból, Mária Magdolna zűrös életéből, Péter tagadásából… Azok, akiket kerettagjai közé hív, csupa egyszerű, esendő emberek: halászok, vámosok, nem igazán képzettek, sőt a Mesterre sem mindig úgy figyelnek, ahogy kellene. Jézus nem egyszer szomorú is miattuk, hogy olyan értetlenek, „nehézfejűek”. Amikor például a legfontosabb alapelveket, pontosabban „edzői utasításokat” kezdené nekik mondani, akkor ők arról vitatkoznak, hogy ki legyen a csapatkapitány;
– izgalmas játék, jó szórakozás, ha tisztességesen, sportszerűen játsszák; s ha szép a játék, a vesztesnek sem kell szégyenkeznie; sőt valójában ennek a játéknak az igazi vesztese az, aki a kiállítás sorsára jut, vagy eleve nem bocsátkozik játékba;
– percről percre tudatosíthatom, hogy a pályán nem a labda vagyok, hanem a játékos; nem a vak véletlen vagy a végzet lódít egyik állapotból a másikba, hanem tudatosan irányított mozdulataimnak értelme és célja van: nyertes szeretnék lenni!
– csapatjáték, nehezen viseli az önzést, s igazán akkor eredményes, amikor a játékosok alárendelik magukat a Mesteredző taktikai utasításainak;
– bár csapatjáték, mégis tág teret, nagy szabadságot kínál az egyéni megoldásoknak;
– nem enged kettős életet vagy meghasonlást: hosszú távon csak az tud eredményes maradni a pályán, aki a partvonalon túl is fegyelmezett és önmegtartóztató életet él;