A Fokoláre Mozgalom jánoshalmi tagjainak hétköznapjai és ünnepi készülődése
Megismertük a szeretetet és hittünk benne
Szerző: Malustyikné Király Ibolya
Az adás kultúrájára szükségünk van
Évekkel ezelőtt közösségünk egyik rákban megbetegedett tagját próbáltuk segíteni. A végsőkig tartó önzetlen szeretet láttán rokonai közelebb kerültek Istenhez, azóta a közösség tagjaivá váltak. Nemcsak ezt a közösséget segítik anyagilag, hanem részt vesznek a mozgalom közösségi gazdaság elnevezésű kezdeményezésében is, vagyis vállalkozásuk nyereségének egy részét a rászorulóknak, valamint fiatalok továbbképzésére adják.
Több mint tíz évvel ezelőtt a katolikus iskola megszületését is örömmel segítettük, s most közösségünk tagjai az iskola vezetésében ugyanúgy megtalálhatók, mint a diákok között. Számukra fontos, hogy az oktatás és nevelés során a gyerekek és szüleik körében is terjedjen az adás kultúrája, azaz az a szemlélet, hogy az ajándékozásra, önmagunk, tapasztalataink megosztására alapvetően szükségünk van, önmagunk ajándékozása tehet bennünket maradéktalanul boldoggá. A pedagógusok a gyerekeket erre a szemléletre az iskola és az idősek otthona között kialakított rendszeres kapcsolaton, az idősek látogatásán, segítésén keresztül is rá tudták vezetni. Elkezdődött a párbeszéd a pedagógusok között is, vannak, akik közösen imádkoznak azért, hogy az iskolában egyre inkább a szeretet lelkülete uralkodjon. Keresik a szülőkkel is kapcsolatot, hogy nekik is átadhassák azt a nevelési stílust, amit az iskolában próbálnak megvalósítani. Legutóbb közös teadélutánra hívták meg a szülőket, ahol pozitív és jó tapasztalatokat meséltek el nekik saját gyerekeikről.
Új kapuk nyílnak meg számunkra
Plébánosunk támogatásával az öbölháború idején a városban élő nagy létszámú baptista közösséggel összefogva, a Szentatya felhívására közös imaórákat, úgynevezett „imasétát” szerveztünk a békéért. Az elmúlt évben iskolai gyűjtést és templomi imaórát szerveztünk a cunami áldozataiért is. Az összegyűjtött pénzzel egy éven keresztül tudtuk segíteni egy kisgyermek oktatását. A gyűjtést továbbra is folytatjuk.
Azzal a közösségi maggal, amely az évek során formálódott, tudtuk, hogy szeretnénk valamit tenni a tágabb közösségért, városunkért is. Nem is gondoltuk, hogy az Egyetemes Testvériség Napjára készülve új kapuk nyílnak majd meg számunkra. Azt azonban tudtuk, hogy az első lépést nekünk kell megtennünk mindehhez. Az évek során közöttünk kibontakozott szeretet és az a tapasztalat, hogy ezen a megélt szeretetkapcsolaton keresztül Jézus állandó jelenlétét tudjuk biztosítani magunk között, erőt adott, hogy bizakodjunk a kiteljesedés lehetőségében és annak a „legyenek mindnyájan egy” ideálnak a megvalósulásában, amely a mi életünket is alapvetően megváltoztatta. Ez a törekvés sok személyes áldozatot és lemondást is igényelt tőlünk, melyekre kezdetben nem számítottunk, de mivel hittünk a szeretet erejében, ilyenkor is tudtuk folytatni.
Készülünk az Egyetemes Testvériség Napjára
Az Egyetemes Testvériség Napjára készülve mi is bekapcsolódtunk az ősz óta országosan szervezett fórumokba, s egyrészről igyekeztünk minél több embert meghívni ezekre a beszélgetésekre, másrészt jó felkészüléssel megpróbáltuk elmélyíteni a fórumok témáit. Ezekhez a korábbi évek során összegyűlt tapasztalatainkból válogattunk. A négy alkalommal megtartott beszélgetésekre alkalmanként 30–40 ember jött el, általában olyanok, akik már megfordultak közösségünkben korábban. Éreztük azonban, hogy ezeket a tapasztalatokat minél több emberrel meg kellene osztanunk. Fórumsorozatunk zárásaként ezért művészeti estet szerveztünk. Nagy öröm volt számunkra, hogy csaknem százötvenen elfogadták meghívásunkat. Helyi festőművészek felajánlásából kiállítás született, amit felnőttek és gyerekek zenés-táncos művészeti előadása követett, majd táncházzal zárult az est programja. Sok tapasztalat is elhangzott az elmúlt évekből pedagógusoktól, édesanyáktól, akik egy-egy nehéz pillanatban Isten szeretetére és a közösségre támaszkodva tudták elfogadni és felvállalni helyzetüket. A művészeti iskolában tanító pedagógus, akit a tárlatvezetésre kértünk fel, megköszönte a lehetőséget, és a rendezvény végén elmondta, hogy ilyen lélekkel érdemes továbbadni az értékeket, mert rajtuk keresztül egyben reményt is adunk az embereknek. Volt az estének olyan résztvevője is, aki már két éve a településen lakik, de csak most csodálkozott rá, hogy itt ilyen közösségi élet van, amelyhez ő is csatlakozni szeretne.
Összefogás a városért
A fórumok alkalmat adtak arra, hogy saját tervünk a városért is egyre inkább kiteljesedjen. Egyre több embert sikerült és sikerül bevonni abba az összefogásba, amely a városért akar tenni és élni. Meggyőződésünk, hogy a testvériséget elsősorban itt kell megélnünk, szűkebb környezetünkben. Elképzeléseink két úton haladnak: részint a város szociális helyzetének felmérése és a rászorulók megsegítése a célunk, másrészt a város szebbé, fiatalok számára is vonzóbbá tétele.
Első lépésként felmértük a várost. Láttuk, hogy a szegénység erőteljesen jelen van. Tudtuk, a segítségnyújtáshoz társakat is kell találnunk. Plébánosunkkal is megosztottuk elképzeléseinket. Ő örömmel és lelkesedéssel fogadta gondolatainkat, és felajánlotta segítségét. Az elképzelésünk az, hogy minden utcában keresünk egy olyan jó szándékú embert, aki bekapcsolódna egy szociális háló fenntartásába, folyamatosan tartaná velünk a kapcsolatot, hírt adva azokról, akik segítségre szorulnak. Eddig három összejövetelünk volt, ahol segítőket gyűjtöttünk, illetve már néhány segítségre szorulóról is tudomást szereztünk. Karácsonykor és húsvétkor konkrét anyagi segítséget tudtunk nyújtani több családnak. De sok embernek már a kapcsolat felvétele is örömöt és lelki támogatást jelent.
Az Idősek Szociális Otthona hálónk teljesebbé tételében segített, és az otthon dolgozói segítségével sok szociális problémára is megoldás született. A művészeti esten megismert virágkertész céljainkkal egyetértve virágokat ajánlott fel a város szépítéséhez. A fiatalokat is érdekli, hogyan lehetne tenni valamit a városért. Ők elsősorban a hétvégeken tudnak bekapcsolódni a munkába. Folyamatban van az Összefogás Jánoshalmáért Egyesület létrehozása, ami megkönnyíti majd a felajánlások koordinálását.
A terv és a tennivaló lépésről lépésre bontakozik ki a szemünk előtt, folyamatosan kérjük a Szentlelket, hogy tervünk Isten elgondolása szerint alakulhasson.
