Cikkek listázása

A Fokoláre Mozgalom jánoshalmi tagjainak hétköznapjai és ünnepi készülődése

Megismertük a szeretetet és hittünk benne

Szerző: Malustyikné Király Ibolya

Nemzetközi találkozóra készül a Fokoláre Mozgalom, amelyre Egyetemes Testvériség Napja címmel szeptember 16-án Budapesten, a Sportarénában kerül sor. A találkozó célja, hogy korunk kihívásai között felhívja a figyelmet a testvériség jelentőségére és megmutassa azokat a tapasztalatokat, amelyek a mozgalmon belül születtek meg. A találkozó előkészítésére országszerte fórumbeszélgetések szerveződtek ősz óta. A beszélgetések során az adás, az élet, a társadalmi felelősségvállalás, művészet és kommunikáció témákat dolgozták fel a résztvevők. Az alábbiakban a mozgalom jánoshalmi közösségének útjáról és tapasztalatairól olvashatnak, amelyek nem csupán a közösség mindennapjaiba épülnek be, hanem Jánoshalma megújulásában, megszépülésében is fontos szerepet játszanak.
A Fokoláre Mozgalmat és vele az egység lelkiségét jegyesként ismertük meg, és ez a találkozás átalakította az életünket. Megérintett bennünket az a frissesség, ami a kereszténység megélésének ebben a formájában rejlett, és magával ragadott az a felemelő érzés, amit a másokért élés, a felebarát iránti állandóan megújuló szeretet lehetősége adott meg számunkra. Fiatal házasként kerültünk Jánoshalmára, én orvosként dolgozom, férjem pedig a mezőgazdaságban, mint mérnök, s kezdettől ezt az általunk felfedezett új életet éltük. Először csak néhány emberrel voltunk kapcsolatban, majd az évek során egyre többen csatlakoztak hozzánk. Életünk középpontjában kezdetben az életige állt. Ez Chiara Lubichnak, a mozgalom alapítójának rövid elmélkedése, ami az adott hónap egyik evangéliumi részletét mélyíti el. Közösségünk megalapozását az életige kapcsán megosztott tapasztalatok jelentették. De emellett közös ünnepeket szerveztünk, kirándulásokat, ahol jobban megismerhettük egymás életét. Pezsgő közösségi élet kezdett kialakulni. A kölcsönös szeretet megélésére egyre több alkalom kínálkozott.

Az adás kultúrájára szükségünk van

Évekkel ezelőtt közösségünk egyik rákban megbetegedett tagját próbáltuk segíteni. A végsőkig tartó önzetlen szeretet láttán rokonai közelebb kerültek Istenhez, azóta a közösség tagjaivá váltak. Nemcsak ezt a közösséget segítik anyagilag, hanem részt vesznek a mozgalom közösségi gazdaság elnevezésű kezdeményezésében is, vagyis vállalkozásuk nyereségének egy részét a rászorulóknak, valamint fiatalok továbbképzésére adják.

Több mint tíz évvel ezelőtt a katolikus iskola megszületését is örömmel segítettük, s most közösségünk tagjai az iskola vezetésében ugyanúgy megtalálhatók, mint a diákok között. Számukra fontos, hogy az oktatás és nevelés során a gyerekek és szüleik körében is terjedjen az adás kultúrája, azaz az a szemlélet, hogy az ajándékozásra, önmagunk, tapasztalataink megosztására alapvetően szükségünk van, önmagunk ajándékozása tehet bennünket maradéktalanul boldoggá. A pedagógusok a gyerekeket erre a szemléletre az iskola és az idősek otthona között kialakított rendszeres kapcsolaton, az idősek látogatásán, segítésén keresztül is rá tudták vezetni. Elkezdődött a párbeszéd a pedagógusok között is, vannak, akik közösen imádkoznak azért, hogy az iskolában egyre inkább a szeretet lelkülete uralkodjon. Keresik a szülőkkel is kapcsolatot, hogy nekik is átadhassák azt a nevelési stílust, amit az iskolában próbálnak megvalósítani. Legutóbb közös teadélutánra hívták meg a szülőket, ahol pozitív és jó tapasztalatokat meséltek el nekik saját gyerekeikről.

Új kapuk nyílnak meg számunkra

Plébánosunk támogatásával az öbölháború idején a városban élő nagy létszámú baptista közösséggel összefogva, a Szentatya felhívására közös imaórákat, úgynevezett „imasétát” szerveztünk a békéért. Az elmúlt évben iskolai gyűjtést és templomi imaórát szerveztünk a cunami áldozataiért is. Az összegyűjtött pénzzel egy éven keresztül tudtuk segíteni egy kisgyermek oktatását. A gyűjtést továbbra is folytatjuk.

Azzal a közösségi maggal, amely az évek során formálódott, tudtuk, hogy szeretnénk valamit tenni a tágabb közösségért, városunkért is. Nem is gondoltuk, hogy az Egyetemes Testvériség Napjára készülve új kapuk nyílnak majd meg számunkra. Azt azonban tudtuk, hogy az első lépést nekünk kell megtennünk mindehhez. Az évek során közöttünk kibontakozott szeretet és az a tapasztalat, hogy ezen a megélt szeretetkapcsolaton keresztül Jézus állandó jelenlétét tudjuk biztosítani magunk között, erőt adott, hogy bizakodjunk a kiteljesedés lehetőségében és annak a „legyenek mindnyájan egy” ideálnak a megvalósulásában, amely a mi életünket is alapvetően megváltoztatta. Ez a törekvés sok személyes áldozatot és lemondást is igényelt tőlünk, melyekre kezdetben nem számítottunk, de mivel hittünk a szeretet erejében, ilyenkor is tudtuk folytatni.

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>