A Fokoláre Mozgalom jánoshalmi tagjainak hétköznapjai és ünnepi készülődése
Megismertük a szeretetet és hittünk benne
Szerző: Malustyikné Király Ibolya
Az adás kultúrájára szükségünk van
Évekkel ezelőtt közösségünk egyik rákban megbetegedett tagját próbáltuk segíteni. A végsőkig tartó önzetlen szeretet láttán rokonai közelebb kerültek Istenhez, azóta a közösség tagjaivá váltak. Nemcsak ezt a közösséget segítik anyagilag, hanem részt vesznek a mozgalom közösségi gazdaság elnevezésű kezdeményezésében is, vagyis vállalkozásuk nyereségének egy részét a rászorulóknak, valamint fiatalok továbbképzésére adják.
Több mint tíz évvel ezelőtt a katolikus iskola megszületését is örömmel segítettük, s most közösségünk tagjai az iskola vezetésében ugyanúgy megtalálhatók, mint a diákok között. Számukra fontos, hogy az oktatás és nevelés során a gyerekek és szüleik körében is terjedjen az adás kultúrája, azaz az a szemlélet, hogy az ajándékozásra, önmagunk, tapasztalataink megosztására alapvetően szükségünk van, önmagunk ajándékozása tehet bennünket maradéktalanul boldoggá. A pedagógusok a gyerekeket erre a szemléletre az iskola és az idősek otthona között kialakított rendszeres kapcsolaton, az idősek látogatásán, segítésén keresztül is rá tudták vezetni. Elkezdődött a párbeszéd a pedagógusok között is, vannak, akik közösen imádkoznak azért, hogy az iskolában egyre inkább a szeretet lelkülete uralkodjon. Keresik a szülőkkel is kapcsolatot, hogy nekik is átadhassák azt a nevelési stílust, amit az iskolában próbálnak megvalósítani. Legutóbb közös teadélutánra hívták meg a szülőket, ahol pozitív és jó tapasztalatokat meséltek el nekik saját gyerekeikről.
Új kapuk nyílnak meg számunkra
Plébánosunk támogatásával az öbölháború idején a városban élő nagy létszámú baptista közösséggel összefogva, a Szentatya felhívására közös imaórákat, úgynevezett „imasétát” szerveztünk a békéért. Az elmúlt évben iskolai gyűjtést és templomi imaórát szerveztünk a cunami áldozataiért is. Az összegyűjtött pénzzel egy éven keresztül tudtuk segíteni egy kisgyermek oktatását. A gyűjtést továbbra is folytatjuk.
Azzal a közösségi maggal, amely az évek során formálódott, tudtuk, hogy szeretnénk valamit tenni a tágabb közösségért, városunkért is. Nem is gondoltuk, hogy az Egyetemes Testvériség Napjára készülve új kapuk nyílnak majd meg számunkra. Azt azonban tudtuk, hogy az első lépést nekünk kell megtennünk mindehhez. Az évek során közöttünk kibontakozott szeretet és az a tapasztalat, hogy ezen a megélt szeretetkapcsolaton keresztül Jézus állandó jelenlétét tudjuk biztosítani magunk között, erőt adott, hogy bizakodjunk a kiteljesedés lehetőségében és annak a „legyenek mindnyájan egy” ideálnak a megvalósulásában, amely a mi életünket is alapvetően megváltoztatta. Ez a törekvés sok személyes áldozatot és lemondást is igényelt tőlünk, melyekre kezdetben nem számítottunk, de mivel hittünk a szeretet erejében, ilyenkor is tudtuk folytatni.