Sümeg: a csodás gyógyulások zarándokhelye
„Anyai áldással bocsáss el bennünket…!”
Szerző: Budai Éva
„...akik Isten népének szolgáljanak...”
Még a török pusztítás és a hitújítás térhódítása miatt lelki, erkölcsi válságban sínylődött az ország, mikor Széchenyi György veszprémi püspök a gyaurokkal sikeresen szembeszálló Sümegre missziós munkára hívta a ferenceseket 1648-ban. Levelet írt a szalvatoriánusok káptalanjának, hogy legalább két ferences atyát küldjenek Sümegre, „akik Isten népének szolgáljanak” – olvassuk dr. Kovács Kalliszt sümegi ferences atya nemrég kiadott A sümegi ferences rendház és kegytemplom története című könyvében, amely az elveszettnek hitt és megkerült Historia Domus alapján sok-sok új adatot rögzít a korábbi ismeretekhez képest. Majd miután Szegedi István és Sümegi Bonaventúra ferences barátok megérkeztek a városba, ideiglenesen a várban kaptak elszállásolást, amíg a kolostor fel nem épült. Erre 1652-ben került sor, majd két év múlva már a templom is állott. A rendház bejárata fölött ma is olvasható a püspök címerével ékesített, kőbe vésett latin nyelvű fölirat, mely arról is tudósít, hogy a rendházat és a templomot a Látogató Boldogságos Szűz tiszteletére emelték. Azaz a magyar népi szakrális hagyományok szerint Sarlós Boldogasszony a titulusa. Hogy a sümegi ferences templomot nem annyira Sarlós Boldogasszony patrocíniuma nyomán ismerik mégsem, hanem egy csodatévő Mária-szobor miatt, annak eredete 1699-be nyúlik vissza. Ekkor egy tekintélyes bécsi asszony (Bengarin Mária Zsófia Katalin) súlyos betegségében rothadásnak indult, gennyes tomporával, elhalt idegekkel a lábában bénultan kereste gyógyulását Istenbe vetett bizalommal, mikor éjjel álmában egy fából faragott Mária-szobrot látott, melyet ha felkeres és imádkozik előtte, sugallta az álom, Mária közbenjárásával kiesdheti, hogy visszatérjen az egészsége. Hosszú út vezetett Sümegre, több éven át keresték urával a szent szobrot, majd mikor megtalálták, a csoda valóban bekövetkezett. Az asszony meggyógyult, s újra járni tudott. Azóta a csodatevő Mária-szobor ezreket vonzott Sümegre, s számos csodás gyógyulás követte az elsőt.
Kiemelkedő időszak volt a kolostor történetében Széchenyi Pál püspök, Acsády Ádám és Padányi Biró Márton püspöksége. Térítő munkájukban mindhárman nagy mértékben számítottak a ferencesek közreműködésére, lelki gondozói, plébániai szolgálatára, a lakossággal való mindig is közvetlen, szeretetteljes kapcsolattartására, és támogatták a kolostor és a templom építkezéseit. Ez idő tájt kezdték bővíteni a rendházat, ekkor vált két emeletessé az épület és készült el a főhomlokzat művészi kivitelezésű, kovácsoltvas rácsokkal lezárt két oldalkápolnája is. Acsády püspök új orgonát és új főoltárt ajándékozott a templomnak. Biró Márton püspök pedig két harangot, a templom falára keresztúti stációkat, új szószéket adományozott és szentelt fel. A környékbeli földbirtokosok adományaiból építettek Szent Antal, Nepomuki Szent János, Szent Ferenc tiszteletére oltárokat. 1879-ben és 1890-ben súlyos villámcsapás sújtotta a templomot, s tűzvész is pusztított 1911-ben, de a kegyszobor csodás erővel mindig megmenekült a sérülésektől. A templom mennyezetét, oldalfalát és a kórus alját Kontuly Béla festette ki az 1950-es évek végén, illetve a 70-es évek közepén. 1950-ben a kommunista diktatúra kiparancsolta a rendet sümegi hajlékából, s 1989-ig a templom gondozását a sümegi plébánia látta el. A kolostor több mint ötezer kötetes könyvtárát, értékes kézirattárát részben széthordták, a kolostorba lakókat költöztettek, egyes termeit pedig raktárnak használták. 1989-től a rendház ismét a ferences provincia tulajdona lett. Ez volt az első visszakapott kolostor, amely megkezdhette önálló életét az egyházi ingatlanrendezés révén. Megkezdődhettek a felújítások. 1997-ben a régi gyóntató szobából kápolnát alakítottak ki, amelynek dísze a Kocsis István által készített 14 segítő szent oltára.
Kolostori élet a 21. században
P. Barsi Balázs atya 1997-ben költözött a sümegi ferences rendházba. Érkezésével, írja Kalliszt atya a már említett rendtörténeti könyvében, mozgalmassá vált a kolostor élete. Bevezette a mindennapi közös zsolozsmát, melybe a hívek is bekapcsolódhattak. Rendkívül sokan élnek ma hétköznapokon is a gyónás, a lelki beszélgetés lehetőségével a kolostorban, s a rend látja el a helyi kórházban a miseszolgálatot is.
Az előző években átalakították a kolostor nagy részét lelkigyakorlatos házzá. Családok, fiatalok, papok, papságra készülő szeminaristák töltenek itt egy-egy hetet, öt napot hitbéli elmélyedésben.
A kolostorban jelenleg négyen élnek szerzetesi közösségben, Balázs atya mellett dr. Kovács Kalliszt és Németh Lajos Paszkál atya, valamint Gábriel testvér, akit már mint tartományfőnök vett fel a rendbe jelöltként Barsi Balázs. Mivel sok fiatal még éretlen arra, hogy eldöntse a közösséghez való végleges csatlakozását, két évig is lehet ilyen állapotban maradni, ez alatt az idő alatt a jelölt keresztény szerzetesi előkészítést kap.
Könyvkiadással is foglalkoznak a sümegi rendházban. 1995 óta újra évente kiadják a 20. század első évtizedeiben indított, hosszú ideig szünetelő „Sümegi” Szűz Mária ferences naptárát. Maga Barsi Balázs atya is ad ki könyveket adventi, húsvéti, pünkösdi konferenciabeszédeiből, Sümegen és az ország különböző pontjain vagy a határon túl meghívottként tartott lelkigyakorlatos előadásaiból. A sümegi kolostor az utóbbi években dunántúli zarándokhelyi célpont szerepe mellett szellemi-lelki központtá is vált, kisugárzása mindenkit megérint, aki megmerül néhány napra a ferences lelkiség csöndjében, békességében, spirituális ölelésében.
A kegytemplom főbúcsúját szeptember 12-én, Szűz Mária szent nevének ünnepén tartják, s erre pár éve már távolból is érkeznek gyalogos zarándokok csoportosan, régi szent hagyományt elevenítve fel ezzel.
