Cikkek listázása

450 éve – 1556. július 31-én – halt meg Loyolai Szent Ignác

Aki egészen Isten gondviselésére bízta magát

Szerző: Szalontai Anikó

Loyolai Szent Ignác talán az egyik legismertebb szent. Minden középiskolás találkozik nevével a történelemkönyvben. A jezsuita rend alapítója, aki fontos szerepet töltött be a reformációt követő katolikus megújulás kibontakozásában… – tanuljuk az iskolában. Alakját egy történelmi kor tablóján mozdulatlannak látjuk. De ki volt valójában Loyolai Ignác? Miben rejlik ereje, amely ma is, mikor halálának 450. évfordulóját ünnepeljük, lelkigyakorlatra hív, Istenhez vezet?
A történelem kis mozzanatai változtatják meg az egyéni sorsokat. V. Károly, miután sikeresen átvette a hatalma Spanyolországban, elhagyta az országot, hogy megválasszák német-római császárrá. Hamarosan felkelés tört ki, amelyet – bár tűzként futott végig az országon – a király kormányzója és a hűségesküt tett főnemesség hamar elfojtott. E felkelés egyik csatájában, Pamplona ostrománál 1521 pünkösdjén egy ágyúgolyó eltalálta egy királyhoz hű fiatal baszk nemes, Inigo López de Loyola lábát. A csúnyán szétroncsolódott láb nehezen gyógyult, s elveszni látszott minden, amit Ignác a katonai hírnévvel és a hölgyekkel kapcsolatban remélt. A hosszú lábadozás alatt el akart merülni legalább a lovagregények világában, de sógornője csak egy Jézus életét és egy szentek életét feldolgozó kötetet talált. Ami ezután történt, kegyelem. Ignác később maga nevezte a gyógyulás heteit a lélek megváltozásának idejének.

Felépülése után elzarándokolt Aranzazúba és Monserratba a Szűzanyához. Majd csaknem egy évet töltött Manrézában, ahol, mint írta, Isten úgy bánt vele, mint egy tanítómester a gyermekkel, s ahol meglátta a Szentháromság titkát. Itt, a hegyen született a Lelkigyakorlatos könyv, amely kovászként változtatta meg a világot.

Ignác a Szentföldre zarándokolt Rómán keresztül, majd éveket szentelt a tanulásnak, az útkeresésnek. Közben, mivel segíteni akart a lelkeknek, egyenként osztogatta könyvét, rövid lelkigyakorlatokat tartott s közösséget verbuvált. Az Egyház, amely akkor súlyos válsággal küzdött, nem nézte jó szemmel apostolkodását, az inkvizíció újra és újra megvizsgálta Ignác tevékenységét. Az utolsó ítélet megfosztotta őt a lelkekért végzett munka lehetőségétől, ezért – bár fejet hajtott az Egyház döntése előtt – Párizsba utazott, hogy ott folytassa tanulmányait, ahol diáktársaival valódi közösséget sikerült alapítania. 1534. augusztus 15-én közös fogadalommal pecsételték meg szövetkezésüket Montmartre hegyén, a vértanúk kápolnájában. Céljuk, hogy szegénységben és szüzességben Istennek szolgáljanak, segítsenek a lelkeknek, és elmenjenek a Szentföldre. Mivel nem tetszett mindenkinek, hogy végleg a Szentföldön maradjanak, egy feltételt is szabtak: ha egy éven belül nem sikerül oda eljutniuk, vagy ha nem maradhatnak tartósan Palesztinában, akkor Rómában a pápa szolgálatába ajánlják magukat. Tervük szerint a tanulmányaik befejezése után, 1537 tavaszán Velencében találkoznak, hogy onnan induljanak a Szentföldre.

De a történelem újra megváltoztatta Ignác terveit. Megtudták, hogy bár harmincnyolc esztendeje nem volt erre példa, abban az évben nem indult zarándoklat a Szentföldre, mert küszöbön állt a háború a törökökkel. Így Ignác első szentmiséjét Rómában mutatta be, ahol társaival III. Pál pápa szolgálatába állt.

Ignác megértette: az örök városban ugyanúgy teljesíthetik küldetésüket, mint Jeruzsálemben. S hogy a Párizsban megszületett közösség örökre együtt maradjon, szerzetesrenddé alakultak. A Jézus Társasága alapító dokumentumát 1541 márciusában hagyta jóvá a pápa, s első rendfőnökké Ignácot választották.

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>