Előadássorozat házasságra készülő fiataloknak
„Ahogyan Krisztus szereti az Egyházat”
Szerző: Szalontai Anikó
Fotó: Lambert Attila
– II. János Pál pápa mondta, hogy korunkban a házasság militáns támadásnak van kitéve. Azonban ha egy gyermek megszületik, apa és anya után kiált, úgyhogy biztosak lehetünk abba, hogy a házasság intézménye messze megelőzi írásbeliségünket. Az első írásos emlék az élet- és családvédelemről Kr. e. 1750-ből maradt ránk Hammurapi törvényében: ha egy férj nem gondoskodik a feleségéről és a gyermekeiről, akkor a feleség veheti a hozományát, és visszamehet apjához vagy kereshet új férjet. Illetve ha egy férfi úgy megüt egy várandós asszonyt, hogy az elvetél, a férfi köteles büntetést fizetni.
– Mikor billent meg ez a természetes hozzáállás?
– A görög filozófusoknál. Amikor beleszerettek az állam eszméjébe, akkor számukra a család semmivé foszlott. Azonban az állam nem fölötte áll a családnak, hanem a család szolgálatára van rendelve. A Római Birodalom házasság- és gyerekellenessége is abból eredt, hogy a görög filozófia teret hódított – s ez oda vezetett, hogy csökkent a lakosság száma, az új, barbár népcsoportok beszivárogtak, s egy új Európa született.
A felvilágosodás aztán újra felfedezte a görög klasszikusokat és vele együtt ezt az ideológiát is, amelyet a szabadkőművesség és a marxizmus vállalt fel. A világháborúk ugyan megtörték a családellenes ideológia terjedését, de a hatvanas években az újra megjelent. Alternatívákról kezdtek beszélni: feminizmusról, azonos neműek házasságáról, élettársi viszonyról. Azonban ezek nem töltik be sem a gyermekvállalás, sem az egymás elhordozásának, sem az idősek felvállalásának szerepét. A házasságnak nincsen alternatívája.
– Mi lehet a válaszunk erre az ideológiára?
– Egy előadó egyszer így fogalmazott: ha a mai Európa átvenné a bibliai emberképet és kész lenne definiálni a házasságot, Európa, illetve a fejlett világ megmenekülhetne az önpusztítástól.
Vigyázni kell tehát az emberképet, az istenképmásságunkat. Az ember élete Istenre irányuló lét. Mindenki annyira boldog, amennyire a jelen pillanatban megéli ontológiai valóságát. Ha boldog házasságra készülünk, fontos, hogy figyelembe vegyük a teljes emberlétet. Ebből ered, hogy ezt megélve a másikat önmagáért, a létéért szeressük. A másik szeretetünk célja legyen, ne eszköze.
– Ennek alapján hogyan lehetne definiálni a házasságot?
