Cikkek listázása

Hitről, természetről, népdalokról és csendről Balázs Izoldával

„Mostan kinyílt egy szép rózsavirág…”

Szerző: Lőrincz Sándor

Isten tenyerén álmodni / fölkéredzkedni… / táncoltam is ott / daloltam neki / tüdőm sem volt / mégis hangosabban / visszhangzott tenyere… – Balázs Izoldáé ezek a verssorok. Azé az ébenfekete hajú, csillagszemű lányé, aki fiatal kora ellenére jelentős pályaívet futott be; a Rock Színházzal bejárta fél Európát „Isten tenyerén”. Azt vallja: kegyelmi ajándékként éli a mindennapokat. Ha kell, színpadon ejtheti bámultba a közönségét szépséges népdalaival – mint ahogy legutóbb Orbán Viktor, Balás Béla megyéspüspök és Balog Zoltán református lelkész adventi beszélgetésén vagy a vízkeresztkor rendezett lengyeltóti Megyenapon –, de bármikor elvonulhat, hogy erőt merítsen a természetből. Vagy éppen puskavégre kapjon egy nagyvadat. A két ünnep között lőtte élete első dámbikáját. A trófea most van a bírálóbizottság előtt.
 – Nagyon fontosak a gyökereim – jegyzi meg Balázs Izolda. – Törökkoppány, ez a kis Koppány-völgyi település a bázis az életemben, a szívemben. Ide fut be minden ér. Itt kapok bátorítást, s itt lelek vigaszra. A nyáron anyai nagyanyám is meghalt, de mostanra már el tudtam úgy engedni valamennyi ősömet, hogy nem ragaszkodom önzőn a tőlük kapott szeretethez, mert tudom, hogy belém ivódott.

Mindkét nagyszülői birtok megvan Törökkoppányban. Az egyik Izoldáé, akinek az ősi juss bérbeadása jelent biztos bevételt, a másik pe-dig öccséé. Ragaszkodnak a portához, hiszen gyerekkorukat élhetik újra, amikor kiszabadulva a betonrengetegből, igézően szép vidék várta őket. No meg különleges szeretet és végtelen szabadság. Ebbe belefértek titkos csatangolások és éjszakába nyúló beszélgetések, élvezetes kortyolások a mustból vagy a friss tejből, amit maguk fejtek, de maradandó emlék az is, amikor harsogott éneküktől a silógödör, mi-közben szorgosan taposták a télire szánt takarmányt.

A mai fiatalok többsége nem számolhat már be ilyen élményekről, s nem is igen vonzza őket ez a világ. S nemcsak azért, mert a falvak fokozatosan vetették le régi ruhájukat, hanem azért is, mert más a „trendi”, más a fontosabb. Izolda torkában különben is kincs van. Már bakfislányként bejárt a megyei múzeumba Molnár Évához, a Zengő, majd a Vasmalom énekeséhez, hogy közösen hallgassák a neves etnográfus, Együd Árpád gyűjtéseit. Ekkor tanulta a Mostan kinyílt egy szép rózsavirág kezdetű népdalt is, és azóta több tucatot, amelyekkel sorra nyerte a megyei és regionális népdaléneklési versenyeket.

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>