Cikkek listázása

100 éve született Mester Margit Mária UST (1906–1961.)

Szűz Máriába öltözve – Jézus életét élni

Szerző: Bókay László

Az elmúlt évszázad két világégése, forradalmai és (tév)eszméi számtalan szeretetre, békére törekvő ember életét nyomorították meg, tették tönkre. Voltak azonban olyanok, akik e jelenségek ellen hitüket megerősítve, Mária közbenjárását kérve, a Szentháromságba vetett hittel fordultak a borzalmakkal szembe, segítve embertársaikat. E hitvallók közé tartozott a száz éve született Mester Margit Mária, az Unum közösség alapítója.
Az általa létrehozott és ma is élő közösség tagjai, tisztelői a 2006. évet – az alapító anya születésének századik évfordulóját – emlékévvé nyilvánították. December 10-én, születésnapján a kispesti Nagyboldogasszony-templomban, december 17-én pedig szülőhelyén, Tamásiban emlékeznek rá szentmise keretében.
Mester Margit Mária édesapja közjegyző volt, akit azonban fiatalon elvesztett, így tanulmányait befejezve már tizennyolc évesen családjának megélhetéséről kellett gondoskodnia. 1927 azonban változást hozott életében. Lelkigyakorlatos szentgyónása alkalmával kegyelmi hívást hallott, s szüzességi fogadalmat tett. Lelkivezetője, a jezsuita Csávossy Elemér eleinte a vizitáció felé próbálta vezetni, de hamar kiderült számukra, hogy Isten másra hívta meg Margitot: az emberek között hirdetni Istent, Istent vinni az emberek közé. 1938-ban Mester Margit Mária megalapította az Unum Sanctissimae Trinitatis Társaságot, melyet Glattfelder Gyula csanádi püspök hagyott jóvá.

A közösséget elsősorban a Szentháromság tiszteletére, az egység előmozdítására hozta létre. Céljaik elérésére pedig a hitoktatást, a családpasztorációt, lelkigyakorlatok tartását érezték legmegfelelőbbnek. Így volt ez 1950-es feloszlatásuk idején is. Ő mint a közösség főnöknője Magyarországon kívánt tovább dolgozni. 1951. május 7-én letartóztatták. A vád szerint a népi demokratikus rend megdöntésére való szervezkedésben vett részt. Ezt az akkori hatalom részben azzal magyarázta, hogy az Unum a feloszlatás után is folytatta tevékenységét, összejöveteleket szerveztek, valamint hogy Csávossy Elemérrel együttműködött, tudott annak római kapcsolatairól. Öt év börtönre ítélték, ahonnan 1956. május 7-én szabadult. Tovább dolgozott, követte hivatását. A börtönben szerzett tapasztalataival gazdagította testvéreit. Budapesten lakott egészen 1961-ben bekövetkezett haláláig.

Műve, a közösség azonban tovább élt. Két testvér 1966-ban Svájcba költözött annak reményében, hogy az Unum fejlődését előmozdíthatják egy szabad országban. Kapcsolatba kerültek Johannes Feiner dogmatika professzorral, aki a II. Vatikáni Zsinaton is részt vett, s az ökumené támogatója volt. Az általa alapított Paulus Akadémián – amely világi apostolképző volt – álláslehetőséget biztosított ennek a két testvérnek, akik ismeretségeik révén terjesztették az Unum lelkiségét. A Svájcban élő magyaroknak havonta tartottak bibliaórákat, valamint évente lelkigyakorlatot szerveztek.

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>