Városmisszió Brüsszelben
Jöjjetek és lássátok!
Szerző: Bodnár Zita
Fotó: Bodnár Zita
Erdő Péter bíboros-prímás, esztergom-budapesti érsek a következőképpen fogalmaz: Ha igazán humanizálni akarjuk magunk körül a világot, akkor kapcsolatba kell hoznunk Krisztussal. Ez az igazi és sajátos keresztény küldetés.
Nem valamiféle vallásos öltözetbe akarjuk öltöztetni a világi életet. A II. Vatikáni Zsinat is azt tanítja, hogy a világi hívők feladata az evilági dolgok rendjének alakítása az evangélium szerint, nem pedig az, hogy sekrestyévé formálják a világot. Az evilági körülmények között is van Jézusnak mondanivalója az emberről, az ember legalapvetőbb kérdéseiről.
Az egyik bíboros elmondta véleményét, hogy miért is kérdeznek minket mindig ugyanazokról a problémákról azok, akik másképp gondolkodnak. Azért, mert érzik, hogy valami nagyon nincs rendben, és keresik az önigazolást. Miért? Mert az ember valósága egy és ugyanaz: az istenteremtette ember valódi lénye kiált azért, hogy saját létének megfelelően, tudatosan alakíthassa az életét. Ebben vár segítséget tőlünk, de csak akkor, ha valóban hitelesen tudjuk Krisztust közvetíteni.
Bécs, Párizs, Lisszabon után idén Európa fővárosa, a kultúrákban és szokásokban gazdag Brüsszel volt a városmisszió és evangelizációs kongresszus házigazdája. A 2006. október 29-e és november 5-e között megtartott rendezvény mottója – „Jöjjetek és lássátok” – egyszerre szólította meg a keresztényeket és az Istentől távol élőket.
Magyarországot több mint ötvenfős delegáció képviselte, akik a jövő évi budapesti városmisszióra gyűjtöttek tapasztalatokat. A küldöttség néhány tagját kérdeztük benyomásaikról, élményeikről…
Az Evangélium megszólal, csak meg kell szólaltatni
Marik József, Emánuel Közösség, a Budapesti Városmisszió felelőse: – Lenyűgöző volt mindaz, amit a kongresszuson megéltünk. Egyszerre tapasztalhattuk meg az ünneplést, a misztériumot és a közösséget. Hatalmas bíztatást jelent számunkra a jövő évi budapesti városmisszióval kapcsolatban, hogy a nem kifejezetten hívő környezetéről híres Brüsszelben mindezt megtapasztalhattuk.
Az Evangélium megszólal, csak meg kell szólaltatni. Ez a kongresszus és városmisszió különösen szép alkalom volt erre. Ugyanakkor kicsit kihívás is mindannyiunk számára, hiszen benne van a magyar virtusban: legalább ilyen jól kell tennünk. Megvan rá a lehetőség, a hely, a csapat, a lelkesedés. Igazából semmi más dolgunk nincs, csak hagyni magunkat a Lélek által sodorni. Ő már elkezdte a munkát, nekünk csak igazodnunk kell ebben egy kicsit, a vitorlákat kell beállítanunk.
A városmisszió az a kegyelmi pillanat, ahol egymásra találtak a szerzetesközösségek, plébániák, mozgalmak, közösségek, és rájöttek, hogy együtt többre képesek, mint külön-külön. Most már itthon is létezik ez az együttműködés. Egyre inkább felfedezzük, hogy a karizmáink kiegészítik egymást, és tudjuk ezeket használni. Rendkívül optimista vagyok, hiszen ez az egység létrejött és tovább épül. Olyan ez, mint egy csodálatos mozaik, amelynek darabjai a saját karizmánk, egyéniségünk. Ha ezeket összerakjuk, Jézus Krisztus arca fog kirajzolódni.
