Késői Hivatások Szemináriuma
Délutáni hívás
Szerző: Szarvas István
Fotó: Szarvas István
– A világegyházban már gyakorlat, hogy léteznek ilyen szemináriumok, de nálunk még elég ismeretlen ez. Elsősorban az egyre égetőbb paphiány miatt volt szükség arra, hogy megszólítsunk olyan férfiakat, akik jogilag szabad állapotúak és talán még nem találták meg hivatásukat az életben. Seregély István érsek úr gondolt először az intézmény megalapítására, a püspöki konferenciával végigbeszélve ő vállalkozott arra, hogy országosan meghirdeti a katolikus sajtóban, hogy 35 és 45 év közötti szabad állapotú férfiak jelentkezését várjuk. 2005 tavaszán tette ezt közzé az érsek úr. Már az első híradásra többen jelentkeztek. Az első jelekből úgy éreztük, hogy Isten akarata is lehet ez az út. A jelentkezők írásbeli felvételi vizsgát tettek, majd egy beszélgetés következett. Így indult el négy fővel 2006-ban a szeminárium.
– A jelentkezés felső korhatára mennyire kötött?
– A szemináriumi konferencia határozta meg a 45 évet, de egyéni elbírálás lehetséges személyes találkozás, elbeszélgetés után.
– Milyen az együttműködés a nagyszemináriummal, hogyan zajlik a képzés?
– Csak részben más a képzési struktúra, mert ezek a férfiak zömében ugyanazokat az órákat, teológiai tantárgyakat hallgatják. A nyelvek alól felmentést kapnak. Van, aki már rendelkezik egyfajta előműveltséggel nyelvismeret terén, de vizsgaként nem szerepelnek a nyelvek. Házon belül történik a vita spiritualis (lelki élet), a homiletika elméleti része, a latin nyelv oktatása, a többi pedig a Foglár úti intézményben.
– Hogyan teltek az első hónapok?