Megszólalni csak sok hallgatás után lehet…
Szerző: Madocsai Bea
Fotó: Kassányi Jenő
– Meggyőződésem, hogy maga a misszió a család hivatásai közül az egyik. A keresztény létünk, elkötelezettségünk átadásának elsősorban a családon belül kellene megtörténnie. Szomorúan tapasztaljuk azt, hogy az elmúlt generáció szülői elfelejtették átadni ezt a fajta tapasztalatot, de ez nem ok arra, hogy azt gondoljuk, ez nem a család feladata. És ez a családi feladat nemcsak arról szól, hogy a gyerekeknek átadjuk a szülők hitét, hanem arról is, hogy a gyerekek átadják a barátaiknak a saját meggyőződésüket, a szülők pedig a szomszédoknak. Ahogy a család alapegysége a társadalomnak, ugyanúgy a vallásos közösségnek is alapegysége. Feltétlenül fontos, hogy az egyes családok foglalkozzanak azzal, hogy mi az ő missziós hivatásuk.
– Tudja-e minden megkeresztelt ember, hogy mi a továbbadandó Örömhír?
– Valószínűleg nem, mert nem ezt tanuljuk. Nem ezt tanítják nekünk a hittanórán, sokszor még a vasárnapi szentbeszédekben sem. Nagyon fontos, hogy egyszer az életében az ember megtanulja, hogy miről is szól a keresztény hit, és hogyan lehet ezt röviden és tömören átadni szavakban. Hogy mik azok a fő területei az életünknek, ahol igenis tudni kell tanúságot tenni arról, hogy hogyan lehet a bennünket körülvevő nagy problémákra keresztény választ adni? Minden keresztény személyes hivatása, hogy a misszióban részt vegyen. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy ki kell menni az utcára, és idegeneket kell szólítani és téríteni, hanem azt, hogy életünk példájával felhívjuk magunkra a figyelmet, hogy lehet másképp is hozzáállni a világhoz, mint ahogy az manapság divat. Ez azonban önmagában még nem elég. El is kell mondani, hogy miért így élünk. A kettő együtt az, amit keresztény tanúságtételnek hívunk, és ez minden keresztény feladata.
– A hitvallás felelősségét néhányan azzal hárítják el, hogy elég, ha példamutatóan élnek, és abból úgyis leszűrik majd, hogy keresztények…
