Az Istentől jövő, valódi szabadság embere: Robert Schuman
Európának hivatása van!
Szerző: Bodnár Zita
Fotó: Bodnár Zita
– Ha két szóban kellene válaszolnom, akkor azt mondanám: Robert Schuman „Európa atyja” volt. Francia és német ajkú határterületen született ügyvéd, aki meggyőződéses keresztényként egyfajta hivatásként élte meg a közéleti szolgálatot. Aktív politikusként, francia pénzügy-, külügy- és igazságügy-miniszterként, sőt miniszterelnökként is meg tudott maradni szerény, imádságos lelkületű, embertársait szolgáló közéleti személyiségnek. Többek között az ő nevéhez fűződik a mai Európai Unió első szerveződési formájának, a Szén és Acél Közösségnek (CECA) a megalapítása, a Schuman-terv.
– Hogyan lett Schuman „európai”?
– Négy dolgot lehetne kiemelni, ami mindenképpen meghatározó „európaiságának” kialakulásában: gyermekkora, tanulmányai, a béke és az egység keresése, valamint meggyőződéses keresztény hite.
Robert Schuman, mivel nyelvi és kulturális határvidéken született, különösen is nyitott volt az „egységet kereső különbözőségre”. Édesapja lotaringiainak vallotta magát, holott hivatalosan 1870-ig francia, majd német birodalmi állampolgár volt. Schuman, aki 1886-ban luxemburgi édesanyától született Németországban, magát elsősorban lotaringiainak, másodsorban franciának, harmadsorban pedig európainak vallotta. Megnyilatkozásaiból világosan látszik azonban, hogy a hármas identitás között soha sem állított fel semmifajta hierarchiát.
A kulturális keveredés és a határterületen való növekedés meghatározó volt a tekintetben, hogy könnyedén tudott hidat építeni az európai nemzetek között. Nemcsak nyelvismerete játszott nagy szerepet ebben, hanem az is, hogy tökéletesen ismerte a germán gondolkodást és szokásvilágot, történelmet, ugyanúgy, mint a latint, esetében a franciát.
Anyanyelvi szinten beszélte a francia és a német nyelvet, de a luxemburgi dialektust is. Tanulmányait Luxemburgban, Strasbourgban, valamint német egyetemeken, Bonnban és Münchenben végezte. Széles körű európai műveltséggel rendelkezett, jól ismerte az öreg kontinenst.
A két világháború és az általa különösen is szeretett elzász-lotaringiai terület francia-német viszálykodása okozta szenvedései késztették arra, hogy valamilyen megoldást találjon a gyötrelmek enyhítésére. Így talált egy magasabb szintű közös nevezőre: Európára.
Robert Schuman számára elválaszthatatlan volt az egységes Európa a kontinens nemzeteit összefogó keresztény hittől. Közéleti elköteleződését hivatásként élte meg. Az Evangélium eszméit szem előtt tartva különösen is érzékeny volt az egység kérdéskörére, így egy közös Európára is.
– Hogyan kezdődött „európai karrierje”?
– Szűk értelemben egyetemi évei alatt kezdődött – amennyiben karrierről beszélhetünk –, amikor a különböző katolikus ifjúsági mozgalmak tagjaként társadalmi kérdésekkel is behatóbban kezdett foglalkozni. Nem szabad viszont elfelejtünk, hogy Schuman egyáltalán nem karriervágyból lépett közéleti pályára, hanem Metz püspökének személyes kérésére és a Szentlélek indíttatására. 1919-től francia országgyűlési képviselőként hosszú évekig nem foglalkozott behatóan külpolitikai kérdésekkel. A II. világháború alatt azonban már dolgozott egy, az egész kontinensre vonatkozó béketerven kolostorról kolostorra bujkálva, miközben a Gestapo 100 ezer márkát tűzött ki a fejére. Valódi európai karrierje 1948 szeptemberétől kezdődött, amikor mindenki legnagyobb meglepetésére kinevezték külügyminiszternek. Ebben a felelős pozícióban karolta fel a Jean Monnet által elkészített tervet, amit személyesen 1950. május 9-én hirdetett ki, és amellyel a közös európai építkezés konkrét formában elindult.
– Mi indította el a kiengesztelődés útján?
– Számos indokot lehetne itt említeni, de csak két fontos szempontot emelnék ki. Robert Schumannak mindig szívügye volt az Evangélium tanításának tettekre váltása. Elkötelezett keresztényként úgy vélekedett, hogy a viszálykodásból és az ellenségességből kivezető út a kiengesztelődéssel nyílik meg. A másik alapvető vágya a béke megteremtése volt. A két világháború fizikai, szellemi és lelki következményei ösztönözték arra – amint számos kortársát is –, hogy olyan konkrét döntéseket hozzon, amelyek egy hosszú távú béke garanciáját eredményezik Európában. A kiengesztelődést választotta eszközül, és amint több mint 50 év távlatából láthatjuk, nem tévedett.
– Mit jelent a Schuman-i Európa?
– Meglepő, de csupa olyan dolgot jelent, amit ma kifejezetten lehetetlennek vagy túlságosan idealisztikusnak vélhetünk. Schuman számára Európának hívatása van, mégpedig az egység-, a közösségépítés és a krisztusi jó hír továbbadása területén. Európa olyan lelki, szellemi örökségét meg nem tagadó, szolidáris közösség, amely figyel az őt alkotó nemzetek, régiók sajátos kérdéseire, sőt saját határain túlra is kitekint. Egy közösség, amely a békéért tevékenykedik, elősegítve így a népek boldogulását. A cél érdekében tisztában kell lenni a realitásokkal, de ezeknek nem szabad akadályként fellépnie. Robert Schuman nem véletlenül javasol először közös gazdasági lépéseket, ugyanakkor nem ragad le itt. Úgy véli, fontos a továbblépés, mert a közös építkezés sokkal teljesebb és egyben példaértékű is lehet. Ehhez azonban szükséges a szolgálat és az önös érdekek háttérbe szorítása.
– Mi volt Schuman hitvallása?
– Robert Schuman mélyen hívő keresztény volt. Elkötelezettségét mutatja, hogy még miniszterként is napi szentmisehallgató és áldozó volt. Soha nem titkolta katolikus meggyőződését. Ezt jól illusztrálja az a tény, hogy amikor a párizsi diplomácia első embere volt, több napilap a külügyminisztérium szerzeteseként emlegette.
– Hogyan egyeztette össze a lelki és szakmai életet?
– A kettő egyáltalán nem vált el egymástól. Robert Schuman az Úristen eszközének tartotta magát. A közéleti tevékenységet hívatásként fogta fel. Olyan teljes embert kívánó, az Isten által neki szánt szolgálatnak tekintette, ahol éppúgy lehet szentként élni, mint bármilyen más „szakmában”. Számára első az Úristen volt. Nem törődött a sokszor éles, ellene felmerülő hazug vádaskodásokkal, a hite miatti ironikus megjegyzésekkel. Külföldi kiküldetések alkalmával az első dolga az volt, hogy megkérdezze, mikor van a szállásához legközelebbi szentmise. A 30-as években például, amikor hivatalos parlamenti küldöttség tagjaként Magyarországon járt, a szálloda helyett a budapesti szeminárium egyik cellájában kért szállást. Nem engedte, hogy a világi hívságok, a hatalom fogságba ejtse. Az Istentől jövő, valódi szabadság embere volt. Szerény, az őt ismerők szerint nagyon jó humorú ember, aki a közélet útjain is képes volt követni egyetlen urát, Krisztust.
– Hogyan lehet Isten útján járni, ha valaki elköteleződött politikus?
– Sziklára kell építeni a házat! Minél inkább olyan területen dolgozik valaki, amely fokozottan ki van téve a gonosz földi mesterkedéseinek, annál inkább az Úristenbe kell kapaszkodni, Krisztust kell követni. Fel kell venni a nap keresztjét, amely testre szabott, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy az állapotbeli kegyelemmel Isten mindig segítségünkre siet! Késznek kell lenni ez utóbbi befogadására. A hatalomvágy, az önérdekek, a hazugság és mások kihasználásának viharában a keresztény ember válasza a szerénység, mások szolgálata, határozott kiállás az igazság és a béke mellett. Így vélekedett Robert Schuman. Ha tehette, gyalog járt, hivatalos utakra miniszterként is másodosztályon utazott, s saját magának vette meg vasúti jegyét. Francia igazságügy-miniszterként a súlyos politikai nyomás ellenére sem volt hajlandó több korrupciógyanús ügyet „elmismásolni”. Robert Schuman a nehezebb ösvényt választotta, vállalva a meg nem értettséget, a szenvedést éppúgy, mint a sikereket. Nem hátrált meg, ha politikustársai vagy a sajtó értetlenül, netán támadólag viselkedtek vele szemben. Jól mutatja ezt például, hogy francia igazságügy-miniszterként, Franciaország laikus államiságát tiszteletben tartva ugyan, de környezetének éles ellenállása ellenére is államférfiként vett részt egy jeruzsálemi zarándoklaton. Egyébként más szent életű politikusok nevét is említhetnénk, akik szinten hűek tudtak maradni hitükhöz: Edmond Michelet, Alcide Gaspari, Konrad Adenauer… stb.
– Schuman élete példa az evangéliumi mondatra: legyetek szelídek, mint a galambok és okosak, mint a kígyó. Mit is jelent ez konkrét példákkal?
– Erre a legjobb példa életének csúcspontja, az 1950. május 9-i esemény előkészítése volt. A róla elnevezett Schuman-tervet ugyanis nem volt olyan egyszerű képviselni, mint ahogy azt ma, több mint ötven évvel később gondoljuk. Öt évvel a II. világháború után igen nagy merészséget követelt egy olyan dokumentum elfogadtatása a párizsi kormánnyal és a nemzetközi közvéleménnyel, amely a német-francia kiegyezésre épült. A két ország több mint feszült, ellenséges viszonyát mindannyian ismerjük. Sokan úgy vélekedtek, hogy ennek megvalósítása nemcsak lehetetlen, de az azt képviselő személy bukásához is vezet. Robert Schuman mindennek ellenére vállalta, s nevét adta a tervhez. Olyan pillanatot választott annak kihirdetésére, amikor a minisztertársai az ebédszünet közeledte miatt nem akartak az ügyről vitatkozni. „Beszervezte” néhány barátját a francia kormánytagok közül, hogy támogassák javaslatát. Sőt bizonyos értelemben az amerikai külügyminiszterrel, Achesonnal és a német kancellárral, Adenauerrel titokban megállapodva kész tények elé állította a francia politikai vezetést. Mindezt azonban nem maga miatt tette, hanem mert hitt egy európai közösségben, a kiengesztelődésen épülő egységben és békében. Ennek a vakmerő vállalkozásnak köszönhetjük az Európai Uniót és a földrész békéjét.
– Mit jelent európainak lenni?
– Nehéz kérdés, de talán a legfontosabb jelentése egyfajta közösségi élet. Az öreg kontinens lakói számára a közös múlton, hagyományokon és értékéken épülő Európa: közösség. A kereszténység az, ami – talán tudatlanul is – összeköti a lakóit. Az Evangélium kiváltságos letéteményese ez a kontinens! Minden, amit ma a pogány Európa elfogad, nagyra tart, mint például a szabadság, a testvériség és egyenlőség eszménye, minden csak akkor kap valódi tartalmat, ha azt az Evangélium távlatába helyezzük. Valódi európainak lenni tehát igencsak nehéz, ha a keresztény gyökereket, valódi értékeket, akár nem tudatosan is, kizárjuk mindennapos magatartásunkból.
– Julien Benda kiváló írásában, Az írástudók árulásában kiemeli az írástudók szerepét, felelősségét a társadalom irányításában. Az írástudóknak, a nemzetek vezetőinek a feladata, hogy a követendő csillagra mutassanak. Milyen irányba mutatott Schuman? Mit tartott követendő példának?
– Schuman csillaga az európai zászló csillagainak irányába mutatott. A 12 csillag ugyanis nem az államok számát jelzi, mint az Amerikai Egyesült Államok zászlaján, hanem a Szűzanya koronájának tizenkét csillagára utal. Schuman Krisztust és Szent Pált tartotta szem előtt, mint követendő példát.
– Milyen örökséget hordoz a Schuman-i elgondolás számunkra, kelet-közép-európaiak számára?
– Schuman különösen is nyitott volt Közép-Európával felé. A két háború között többször is járt Bécsben, Budapesten, Belgrádban. Ismerte és elismerte ezt a térséget. Még a hidegháború idején sem írta le Kelet-Európát, sőt közös Európa-terve a „rabnemzeteknek” is szólt. Egyik fontos üzenete, hogy ne engedjük eluralkodni rajtunk az „úgyse sikerül” kisebbrendűségi érzését, a másik pedig a kiengesztelődés. A mai Közép-Európa több mint tizenöt évvel a vasfüggöny lehullását követően még mindig számtalan történelmi sebet hordoz. Ezeket csak a kölcsönös bocsánatkéréssel és a közös építkezéssel lehet begyógyítani. Nem szabad bedőlnünk különböző propagandisztikus, mediatizált látszatoknak!
– Az Ön számára mit jelent Európa?
– Miután Robert Schuman életét és az európai építkezés kezdeteit tanulmányozhattam, sajnálom, hogy mennyire kevesen ismerik valódi lényegét ennek a kezdeményezésnek. Az öreg kontinens több millió polgára egyáltalán nincs tisztában azzal, hogy merre is vezet ez a számára inkább idegen, egyfajta meghatározatlan egység felé mutató gondolkodás. Hangsúlyoznám a nemzeti és az európai felelősségtudat fontosságát, amely segít abban, hogy erősödjünk, és így másokat is erősíteni tudjunk. Számomra Európa egy ígéretes közösséget jelent. Enélkül a közös építkezés nélkül ugyanis egyre nyilvánvalóbb, hogy nagy horderejű kihívásokra egyedül nem tud felelni még Németország vagy Franciaország sem.
Ugyanakkor nem szabad összetévesztenünk az egységet az uniformitással! Nem lehet egy közösség erős és hatékony, ha a tagjai nem önmagukat adják! Ma természetesnek vesszük a határok nélküli, több országban ugyanazt a pénznemet használó Európát, és eközben gyakran kritizáljuk létezését. Ha azonban végigtekintünk csak a 20. század történelmén, láthatjuk, milyen óriási dolog egy ilyenfajta nemzetek közötti együttműködés. Fontos, hogy átgondolja minden egyes polgár az európai közös építkezés két alappillérét: a szolidaritást és a szubszidiaritást. Nemcsak elvárnunk kell ezeket, hanem meg is kell valósítanunk ott, ahol élünk, abban a szituációban, amiben vagyunk.
– Merre tart most Európa?
– Európa sajnos több szempontból egy helyben topog, nem halad, és így meghatározható iránya sincs. A merész reformokat sokszor megfékezik a személyes érdekek, illetve a tudatlanság. Elég csak a hosszú és valóban alapos munka után kidolgozott alapokmány elutasítására gondolnunk. Irányról tehát nehéz beszélnünk, de úgy tűnik számomra, hogy a kezdeti lendület még tart. Szívem mélyén bizakodó vagyok, hiszen Európa hat olyan védőszenttel – nem számítva Robert Schumant, akinek a szenttéavatási pere folyamatban van –, mint Szent Benedek, Cirill és Metód, Szent Brigitta, Szent Katalin, Szent Edit Stein, csak reményteljes irányba haladhat.
