Az Istentől jövő, valódi szabadság embere: Robert Schuman
Európának hivatása van!
Szerző: Bodnár Zita
Fotó: Bodnár Zita
– Ha két szóban kellene válaszolnom, akkor azt mondanám: Robert Schuman „Európa atyja” volt. Francia és német ajkú határterületen született ügyvéd, aki meggyőződéses keresztényként egyfajta hivatásként élte meg a közéleti szolgálatot. Aktív politikusként, francia pénzügy-, külügy- és igazságügy-miniszterként, sőt miniszterelnökként is meg tudott maradni szerény, imádságos lelkületű, embertársait szolgáló közéleti személyiségnek. Többek között az ő nevéhez fűződik a mai Európai Unió első szerveződési formájának, a Szén és Acél Közösségnek (CECA) a megalapítása, a Schuman-terv.
– Hogyan lett Schuman „európai”?
– Négy dolgot lehetne kiemelni, ami mindenképpen meghatározó „európaiságának” kialakulásában: gyermekkora, tanulmányai, a béke és az egység keresése, valamint meggyőződéses keresztény hite.
Robert Schuman, mivel nyelvi és kulturális határvidéken született, különösen is nyitott volt az „egységet kereső különbözőségre”. Édesapja lotaringiainak vallotta magát, holott hivatalosan 1870-ig francia, majd német birodalmi állampolgár volt. Schuman, aki 1886-ban luxemburgi édesanyától született Németországban, magát elsősorban lotaringiainak, másodsorban franciának, harmadsorban pedig európainak vallotta. Megnyilatkozásaiból világosan látszik azonban, hogy a hármas identitás között soha sem állított fel semmifajta hierarchiát.
A kulturális keveredés és a határterületen való növekedés meghatározó volt a tekintetben, hogy könnyedén tudott hidat építeni az európai nemzetek között. Nemcsak nyelvismerete játszott nagy szerepet ebben, hanem az is, hogy tökéletesen ismerte a germán gondolkodást és szokásvilágot, történelmet, ugyanúgy, mint a latint, esetében a franciát.
Anyanyelvi szinten beszélte a francia és a német nyelvet, de a luxemburgi dialektust is. Tanulmányait Luxemburgban, Strasbourgban, valamint német egyetemeken, Bonnban és Münchenben végezte. Széles körű európai műveltséggel rendelkezett, jól ismerte az öreg kontinenst.
A két világháború és az általa különösen is szeretett elzász-lotaringiai terület francia-német viszálykodása okozta szenvedései késztették arra, hogy valamilyen megoldást találjon a gyötrelmek enyhítésére. Így talált egy magasabb szintű közös nevezőre: Európára.
Robert Schuman számára elválaszthatatlan volt az egységes Európa a kontinens nemzeteit összefogó keresztény hittől. Közéleti elköteleződését hivatásként élte meg. Az Evangélium eszméit szem előtt tartva különösen is érzékeny volt az egység kérdéskörére, így egy közös Európára is.
– Hogyan kezdődött „európai karrierje”?
– Szűk értelemben egyetemi évei alatt kezdődött – amennyiben karrierről beszélhetünk –, amikor a különböző katolikus ifjúsági mozgalmak tagjaként társadalmi kérdésekkel is behatóbban kezdett foglalkozni. Nem szabad viszont elfelejtünk, hogy Schuman egyáltalán nem karriervágyból lépett közéleti pályára, hanem Metz püspökének személyes kérésére és a Szentlélek indíttatására. 1919-től francia országgyűlési képviselőként hosszú évekig nem foglalkozott behatóan külpolitikai kérdésekkel. A II. világháború alatt azonban már dolgozott egy, az egész kontinensre vonatkozó béketerven kolostorról kolostorra bujkálva, miközben a Gestapo 100 ezer márkát tűzött ki a fejére. Valódi európai karrierje 1948 szeptemberétől kezdődött, amikor mindenki legnagyobb meglepetésére kinevezték külügyminiszternek. Ebben a felelős pozícióban karolta fel a Jean Monnet által elkészített tervet, amit személyesen 1950. május 9-én hirdetett ki, és amellyel a közös európai építkezés konkrét formában elindult.
– Mi indította el a kiengesztelődés útján?
– Számos indokot lehetne itt említeni, de csak két fontos szempontot emelnék ki. Robert Schumannak mindig szívügye volt az Evangélium tanításának tettekre váltása. Elkötelezett keresztényként úgy vélekedett, hogy a viszálykodásból és az ellenségességből kivezető út a kiengesztelődéssel nyílik meg. A másik alapvető vágya a béke megteremtése volt. A két világháború fizikai, szellemi és lelki következményei ösztönözték arra – amint számos kortársát is –, hogy olyan konkrét döntéseket hozzon, amelyek egy hosszú távú béke garanciáját eredményezik Európában. A kiengesztelődést választotta eszközül, és amint több mint 50 év távlatából láthatjuk, nem tévedett.
– Mit jelent a Schuman-i Európa?
– Meglepő, de csupa olyan dolgot jelent, amit ma kifejezetten lehetetlennek vagy túlságosan idealisztikusnak vélhetünk. Schuman számára Európának hívatása van, mégpedig az egység-, a közösségépítés és a krisztusi jó hír továbbadása területén. Európa olyan lelki, szellemi örökségét meg nem tagadó, szolidáris közösség, amely figyel az őt alkotó nemzetek, régiók sajátos kérdéseire, sőt saját határain túlra is kitekint. Egy közösség, amely a békéért tevékenykedik, elősegítve így a népek boldogulását. A cél érdekében tisztában kell lenni a realitásokkal, de ezeknek nem szabad akadályként fellépnie. Robert Schuman nem véletlenül javasol először közös gazdasági lépéseket, ugyanakkor nem ragad le itt. Úgy véli, fontos a továbblépés, mert a közös építkezés sokkal teljesebb és egyben példaértékű is lehet. Ehhez azonban szükséges a szolgálat és az önös érdekek háttérbe szorítása.
– Mi volt Schuman hitvallása?
