A világegyház életéből
Püspöki szinódus az Örök Városban
Szerző: Bókay László
Éljünk az Oltáriszentség erejéből
XVI. Benedek pápa a Szent Péter-bazilikában bemutatott szentmisével október 2-án ünnepélyesen megnyitotta a XI. püspöki szinódus rendes ülését. Homíliáját e szavakkal fejezte be: „Isten végül mindig győz, mert mindig a szeretet a győztes. A Fiú halálából élet fakad, új szőlő jön létre. Ő, aki a kánai menyegzőn a vizet borrá változtatta, vérét az igaz szeretet borává tette, és így változik át borrá az ő vére. Az utolsó vacsorán elővételezte halálát, saját maga ajándékává változtatta, vére ajándék és szeretet… Ily módon vált Krisztus maga jó termést hozó szőlővé. Az eucharisztiát abban a tudatban ünnepeljük, hogy a Fiú halálának ez volt az ára. De tudjuk azt is, hogy ebből a halálból élet fakadt, mert Jézus halála áldozattá vált, a szeretet tettévé, amellyel legyőzte a halált. Ha egységben maradunk vele, akkor mi is termést hozunk, akkor belőlünk már nem az önteltség és az Istennel és teremtésével szembeni elégedetlenség savanyú ecete erjed, hanem bor, Isten örömének és a testvérek iránti szeretetének jó bora. Imádkozzunk az Úrhoz, hogy a most kezdődő szinódus három hete alatt ne csak szép szavakat mondjunk az Oltáriszentségről, hanem éljünk mindenek előtt az eucharisztia erejéből. Kedves szinódusi atyák, azt az ajándékot kérjük Mária közbenjárásával, hogy a Szentlélek kegyelmével tudjuk segíteni a világot, hogy az Krisztusban és Krisztussal Isten bő termést hozó szőlőjévé váljon.”
Az eucharisztia az egyház életének és küldetésének forrása és csúcsa
A szinódus témáját még II. János Pál pápa jelölte meg: „Az eucharisztia az egyház életének és küldetésének forrása és csúcsa”. A méltó módon ünnepelt Oltáriszentség újrafelfedezése volt a közelmúltban elhunyt pápa lelki végrendeletének lényege is. II. János Pál energiáját a vég közeledtével egyre inkább a leglényegesebbre, vagyis az Oltáriszentségre összpontosította a Szentlélek segítségével. Az Úr csodálatos jelenléte a kenyér és a bor színében a pápa élő hitének támasza, nagy reménysége és tevékeny szeretetének forrása volt. Ez a tapasztalata, amely ötvenkilenc éves papsága, negyvennégy éven át tartó püspöki szolgálata során érlelődött meg, arra késztette, hogy megfontolásra javasolja az Oltáriszentség témáját az egyetemes egyház számára. Utolsó, Ecclesia de Eucharistia kezdetű enciklikáját is ennek a témakörnek szentelte. Utolsó előtti apostoli levelében – Mane nobiscum Domine – Maradj velünk, Urunk! – szintén az Oltáriszentséggel foglalkozott, legutolsó lelkipásztori kezdeményezése az Eucharisztia Évének meghirdetése volt világegyházi szinten, amelyet most a püspöki szinódus zár le.
A püspöki szinódus 40 éves intézménye
II. János Pál halálával ez év április 2-án távozott el az egyetlen hivatalban lévő püspök a világegyházból, aki a püspöki szinódus alapításától kezdve minden egyes ülésen részt vett egészen az utolsó közgyűlésig. Mint krakkói érsek, Karol Wojtyła öt szinódusi ülésen vett részt: 69-ben, 71-ben, 74-ben és 77-ben. Ami az első, 1967-es közgyűlést illeti, az akkori varsói érsekkel, Stefan Wyszynskivel való szolidaritásból, akinek a kommunista hatóságok nem adták meg a kiutazási engedélyt, Wojtyła bíboros sem hagyta el hazáját. Erre vonatkozóan érdekes levelezés maradt fenn a püspöki szinódusi főtitkárság és a távol lévő lengyel küldöttek között, amely tanúsítja, hogy lélekben részt vettek a szinódusi üléseken. Hosszú és gyümölcsöző, csaknem huszonhét évig tartó pápasága során II. János Pál pápa tizenöt szinódust hívott össze. Ezek közül hat rendes, egy rendkívüli, nyolc pedig különleges püspöki összejövetel volt. A püspöki szinódus intézményét VI. Pál pápa alapította 1965-ben, hogy a II. vatikáni zsinat által felélesztett püspöki kollegialitásnak folyamatosságot biztosítson.
A zsinathoz hasonlóan olyan egyházi tanácskozásra kerül a szinódusok alkalmával sor, amelyet a pápa hív össze és vezet. A zsinatra azonban a világ valamennyi püspöke hivatalos, a szinóduson pedig a helyi püspöki konferenciák képviselői és a megvitatandó kérdések szakértői vesznek részt. Az egyetemes zsinatokon a tanácskozás mellett határozathozatali munka is folyik, a határozatok a pápa jóváhagyása után válnak hivatalossá.
A szinódus a zsinattól különbözően kizárólag tanácsadó szerv, amely általában az egyetemes egyház problémáival foglalkozik, de érintheti a helyi egyházak kérdéskörét is. A szentatya választja ki témáját, és dönt arról, hogy milyen összegzés szülessék a püspökök által előterjesztett javaslatok nyomán.
Gazdag tapasztalatcsere az eucharisztiáról
A most megrendezésre kerülő XI. püspöki szinódus rendes ülésén, amely október 23-ig tart Rómában, 256 szinódusi atya vesz részt 118 országból – ezek a számok felülmúlnak minden korábbi adatot. A résztvevők közül százhetvenheten választás útján, harminckilencen hivataluknál fogva, negyvenen pedig a szentatya személyes döntése nyomán vesznek részt a szinóduson. Közülük 55 bíboros, 8 pátriárka, 82 érsek, 123 püspök, 36 püspöki konferencia elnöke, valamint 11 szerzetes. A szinódusi atyák között 50 afrikai, 59 amerikai, 44 ázsiai, 95 európai és 8 óceániai. Rajtuk kívül 32 szakértő és 26 megfigyelő vesz részt az üléseken, valamint számos asszisztens is, akik a szinódus hat fő nyelvén tolmácsolnak. A szinódusra 12 egyház és egyházi közösség kapott meghívást az ökumené jegyében, hogy képviselőként vegyenek részt az üléseken.
Maga az ülés három fázisra tagolható. Az első munkafázisban a résztvevő püspökök azt világítják meg, hogy az ülés fő témájával – jelen esetben az eucharisztiával – kapcsolatban milyen kérdések merülnek fel a helyi egyházakban. Ez a munkafázis tulajdonképpen egyfajta gazdag tapasztalatcsere, és egyben a helyi egyházak adott helyzetébe való betekintés, amelyet a későbbiekben a második munkafázisban a kisebb munkacsoportok majd tovább elemeznek. A cölibátus és a „viri probati” (keresztény elkötelezettségüket már bizonyított házas férfiak) pappá szentelése is szóba került az ülésteremben. Több latin-amerikai püspök, így a nicaraguai Miguel Obando Bravo bíboros is hangsúlyozta annak fontosságát, hogy a Krisztus melletti elköteleződésnek társas viszonyokban is legyenek „elköteleződési következményei”.
Angelos Scola bíboros, velencei érsek szerint a paphiány problémáját nem oldja meg, ha nős férfiakat is pappá szentelnek. Hangsúlyozta: „nem egy üzletről vagy egy projektről van szó, amelyet csak meghatározott számú »team managerrel« lehet végrehajtani”.
Felmerült annak a kérdése is, hogy ki járulhat szentáldozáshoz. Ez mindenekelőtt az Egyesült Államokban vált aktuális kérdéssé az abortuszt támogatók miatt. A szinódusnak erről a témáról is kell tárgyalnia, hogy a püspöki konferenciákat szempontokkal tudja segíteni a helyi normák kialakításában, hangsúlyozta a Hittani Kongregáció új elnöke, William Joseph Levada.
Záródokumentum a problémák megoldására
A világ minden részét és kultúráját képviselő főpásztorok hozzászólásai tükrözik az egyes világrészek, vagy országok sajátos viszonyait. A főpásztorok egy része a szentmisével kapcsolatos liturgikus előírásokat megsértő túlkapásokkal foglalkozik, akár a papok, akár a laikusok részéről történik ez. Sok püspök számára a legfőbb gondot a paphiány jelenti. Szeretnék biztosítani a hívek számára a szentmisét, de nincs elég pap, aki misézne. Vannak olyanok is, akiknek véleménye szerint jobban kellene hangsúlyozni a szentmise áldozati jellegét és Krisztus valóságos jelenlétét az Oltáriszentségben. Több szinódusi atya viszont azt a nézetet vallja, hogy a túlkapások mellett a pozitívumokról is feltétlenül beszélni kell, arról a négyszázötvenezer papról, akik értékes szolgálatot végeznek az egyház és a világ számára.
A püspöki szinódus október 23-i lezárása után a harmadik fázisban, a plenáris ülésen kialakított egységes vélemény alapján megfogalmazott záródokumentummal fognak a zsinati atyák javaslatot tenni mindazoknak az egyházban meglévő problémáknak a megoldására, amelyek e tanácskozásuk tárgyát képezték.
