Jubileumi évet zár a tihanyi apátság
Igazodási pont – szemnek és szívnek
Szerző: Budai Éva
Igazodási pont – szemnek és szívnek
„Elült a zaj
a hegytetőn.
Harang szaván
Tihany mereng,
az Úrra
felmutatva áll”
– írta a költő. S valóban, Tihany, mint a „hegyre épült város”, közel ezer éve irányt adó jel égre mutató kettős tornyával a vízen közlekedőknek és a szárazföldön haladóknak egyaránt. Felemeli a tekintetet a felhőkön túl mutató transzcendens magasságba, igazodási pontot jelent a szemnek és a szívnek, irányítja hallásunkat a bencés lelkiség által megfogalmazott cél felé: „Keresd a békét és járj utána!”
Tihany a Balaton-felvidék történelmi, lelki-szellemi központja. Jubileumát ünneplő monostorát I. András királyunk, Szent István örökségének folytatója 1055-ben Szent Ányos és Szűz Mária tiszteletére emeltette. Az uralkodó sírja az altemplomban becses emlékhelye ma is a magyarságnak. A jubileumi év tavaly november 17-én, Szent Ányos névünnepén kezdődött, s dén e napon ér majd véget.
Tihanyt sokan természeti, építészeti szépségeiért, idegenforgalmi vonzásáért kedvelik elsősorban, mások keresztény spirituális központként, a magyarság megszentelt helyeként tartják számon. Az utóbbi tíz esztendőben valóban olyan kulturális és lelki-szellemi pezsgés vette kezdetét az apátságban, amelynek kisugárzása kiterjed ma már a régióra, sőt országos hatósugarúvá terebélyesedett. Megnyilvánul ez a nagyobb egyházi ünnepeken, a bencés rendalapító – az Európa védőszentjeként is tisztelt –, Szent Benedek apát névünnepén és a már említett Szent Ányos püspök és Szűz Mária tiszteletére szentelt templom hagyományos szertartásain, kulturális és lelkiségi programokon.
A Pannonhalmához tartozó tihanyi perjelségben jelenleg hét szerzetes él közösségben, s 2000-ben, háromszáz év után először egy novícius is beöltözött templomukban. Emellett szép számmal csatlakoztak a közösséghez külső-belső munkatársak, keresztény értelmiségi, felelősen együttgondolkodni akaró világiak, megérintettek és keresők is. Idén május 21-én a jubileumi főünnepen mindazok, akiknek fontos és éltető lelki kapaszkodót jelent Tihany, együtt énekeltek, imádkoztak a magyarság, a kereszténység, a nemzet jövőjéért András király és hitvese, Anasztázia kijevi nagyhercegnő szabadtéri szobor-emlékhelye mellett. Jeles eseménye volt a jubileumi évnek a márciusban megnyílt történelmi kiállítás is, amely az apátság történetét és népeit mutatja be. Szent Benedek ünnepén Várszegi Asztrik főapát vezette az ünnepi liturgiát, s ez alkalommal adták át a tavaly ősszel országosan meghirdetett jubileumi (gyermekrajz-, történelmi és anyanyelvi) pályázatok legsikeresebbjeinek jutalmait. A templom búcsúnapján, Nagyboldogasszony ünnepén Márfi Gyula veszprémi érsekkel együtt ünnepelt a közösség a szertartáson. Szeptemberben pedig tizedik alkalommal gyűltek egybe ökumenikus közösségben katolikusok, reformátusok és evangélikusok az apátságban, hogy imáikban az Úrhoz forduljanak, hálát adva keresztény és magyar elődeinkért és könyörögve az utánunk jövőkért. Erdő Péter bíboros, prímás volt az igehirdető, s ekkor mutatták be Csemiczky Miklós zeneszerzőnek a jubileum alkalmára Tihanynak írott megrendítően szép zeneművét, melynek címe a Tihanyi Alapítólevél sorait idézi: „Supra firmam petram” (Erős kősziklára). Ezen a meghitt ünnepen a tihanyi bencés apátsági templom kórusa a székelyudvarhelyi és kicsindi (felvidéki) kórussal együtt szolgált a szertartáson. Jeles alkalma volt az apátságnak nemrég az az irodalmi, művészeti összejövetel, melyen Tihany nagy szellemeire, a udományos és művészeti életnek a településhez kötődő nagyjaira (Németh Lászlóra, Passuthra, Illyés Gyulára, Szabó Lőrincre, Borsos Miklósra…) emlékeztek az apátságban helybéliek, vendégek, hozzátartozók.
Az 1994 óta szerveződő keresztény értelmiségi fórum, a Tetőtéri esték idei őszi „szemeszterének” témái a kisebbségi lét körül forognak: Mit jelent ukránnak lenni a Szovjetunióban és magyarnak lenni csehek, szlovákok, ruszinok és ukránok között? A találkozók vendége Hartyányi Jaroszlava, az országos ukrán kisebbségi önkormányzat elnöke és Skultéty Csaba író-újságíró, a SZER egykori müncheni munkatársa. Ezek a témák a kultúrák s népek találkozási pontjaként is aposztrofált Tihanyban (ahol katolikusság és ortodoxia, európaiság és magyarság találkozott, és különböző népek éltek együtt a történelem során) központi jelentőségűek ma is. Az idén is – immár hagyományosan – Tihanyban rendezték meg a Chevetogne Group (bencés és ciszterci szerzetesek közösségének) francia nyelvű konferenciáját, melynek ír, olasz, belga, francia, német, lengyel, magyar apátok voltak a résztvevői, akik arról tanácskoztak, mit tud adni a régi szerzetesség az újjá alakuló Európának. A jubileumi események sorát gyarapítja novemberben az a Pannonhalma, Tihany és az Országos Levéltár által rendezett országos konferencia is, melynek témája a Tihanyi alapítólevél. Ez alkalommal avatják fel Csíkszentmihályi Róbert szobrászművésznek a becses nyelvemlékhez kapcsolódó térplasztikáját. Ugyancsak e hónapban rendezik meg az egyházi iskolák öregdiákjainak Kézfogás című találkozóját a veszprémi Bencés Diákszövetség szervezésében, melyen Czakó Gábor író tart előadást Az ideák nyelve – A magyar nyelv lelkéről címmel, s a hagyományos szentmisét Pintér Ambrus, volt pannonhalmi gimnáziumigazgató mutatja be.
Az egyéves ünnepségsorozatot, mint említettük, e hónapban a Szent Ányos-ünnep zárja, melynek főcelebránsa Juliusz Janus apostoli nuncius lesz. Decemberben pedig Korzenszky Richárd, a tihanyi apátság perjele, szellemi-lelki organizátora – méltóképpen a jubileumi év zárásához – az ünnepek fontosságáról, lelki rendeltetéséről beszél majd a tetőtérben.