Cikkek listázása

Tizenöt éves a Pécs-egyházmegyei Katolikus Karitász Alapítvány

„Éhes voltam, és ennem adtatok”

Szerző: Janó Judit

Tizenöt éves a Katolikus Karitász pécsi szervezete, ebből az alkalomból beszélgetett el lapunk munkatársa Forray Ferencnével, a szervezet igazgatójával a karitász múltjáról és jelenéről, az általuk végzett munka egyre nagyobb szükségességéről. 

– Mikor és milyen céllal alakult meg a Katolikus Karitász? Hogyan kapcsolódik ehhez a pécsi szervezet?

– A pécsi karitász is annak a nemzetközi segélyszervezetnek a része, aminek első csoportját 1896-ban Lorenz Werthmann alapította a németországi Freiburgban azzal a céllal, hogy a jószándékú emberek segítő munkáját összefogja és hatékonyabbá tegye. Ezután sorra alakultak a plébániai karitászcsoportok, később az egyházmegyei, majd nemzeti karitászszervezetek. 1924-ben Amszterdamban nyolc ország, köztük Magyarország karitászszervezete elhatározta, hogy szövetséget hoz létre. Hazánkban a Katolikus Karitász 1945-ig működött, ezután hosszú kényszerszünet következett. Külföldön persze folyamatosan működtek a karitászok, de Magyarországon köztudottan nem igazán volt erre lehetőség pontosan az egyházi kötődés miatt.

Pécsett a Karitász Alapítványt 1990-ben Mayer Mihály megyéspüspök úr hozta létre. Ekkor valójában egy civil szervezetté váltunk. A Pécs-egyházmegyei Katolikus Karitász Alapítvány a Pécsi Egyházmegye hivatalos segélyszervezete lett, amely önálló jogi személyként kapcsolódik a Katolikus Karitászhoz. A területén 36 plébániai karitászcsoport működik. A mi feladatunk ezeknek a munkáját összefogni és segíteni. A Pécsi Püspökség épületét használhatjuk, itt van a ruhaboltunk is.

– A több évtizedes kényszerszünet után mi hívta újból életre a szervezetet?

– 1988–89-ben kezdett újjászerveződni munka. A politikai helyzet olyan volt, hogy szinte folyamatosan áramlottak be az országba először az erdélyi menekültek, később a jugoszláv háború miatt a jugoszláv menekültek, és ehhez kellett egypár jól működő karitatív szervezet, amely ezt a problémát kezelni tudta. El kellett látni a menekülteket ruhával, élelemmel, sokuknak szállást és egészségügyi ellátást kellett biztosítani. Azok a városok, amelyekbe tömegével érkeztek a menekülteket, ezek nélkül a szervezetek nélkül nem tudták volna megoldani a felmerülő gondokat.

– Át tudtak menteni valamit a kényszerszünet előtti időkből?

– Sajnos nem, így gyakorlatilag a nulláról indultunk. A kezdéskor önkénteseket ugyan nem kellett toborozni, mert a menekülthelyzet annyi empátiát ébresztett az emberekben, hogy sokan jelentkeztek segíteni, így gyakorlatilag rendelkezésünkre állt az önkéntesállomány. Plébániai csoportok szerveződtek, és nagyon sokan jöttek segíteni az osztásban.

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>