225 éve hunyt el Mária Terézia magyar királynő
Az apostoli királynő egyházpolitikája
Szerző: Szabó Judit
A magyar királyság kilenc évszázados történelme alatt mindössze két királynő uralkodott, a 14. században rövid ideig Mária, Nagy Lajos leánya, és a 18. században Mária Terézia, aki Magyarország azon kevés Habsburg uralkodóinak egyike, akik nem hagytak rossz emléket a magyar nemzetben. Érdeklődésének és tevékenységének sokoldalúságával, erkölcsének tisztaságával és családi életének bensőségességével messze föléje emelkedett kora valamennyi királyasszonyának.
Mária Terézia III. (VI.) Károly magyar király, német-római császár és Braunschweigi Erzsébet hercegnő második gyermekeként Bécsben született 1717. május 13-án. Mivel születésekor már meghalt egyetlen fiúgyermekük, Lipót, az édesapa leánya örökösödési jogát a Pragmatica Sanctióval ismertette el. Mária Terézia trónra lépése után a nőági öröklést el nem fogadó európai hatalmak háborút indítottak ellene (osztrák örökösödési háború, 1740–48), a kezdeti verességek ellenére hatalmát sikerült megszilárdítani és trónöröklési jogát elfogadtatnia (nem kis részben a magyar rendek segítségének köszönhette trónját).
Az általános felvilágosodás, továbbá az állam feladatainak kibővítése gyökeresen megváltoztatta a 18. században az egyház és egy-egy kormány közötti viszonyát. Mária Terézia uralkodási formája az abszolút monarchia volt. Egyházpolitikájában alapvetően konzervatív-katolikus felfogása érvényesült. A protestánsok felé irányuló valláspolitikáját a csendes ellenreformáció jellemezte, ugyanis természeténél fogva inkább térítő volt, mint üldöző.